Sokolov

XXII.

Anna,

Meglepett, hogy Igort a szobámban találtam ismét, de az talán méginkább, hogy olyan rezzenéstelen arccal hallgatta a fejmosásom, hogy egy profi pókerjátékost is megszégyenített volna.

Hirtelen felállt és elkezdte kicsatolni a bőr övét.
Olyannyira megdöbbentem, hogy egy szót sem tudtam kibökni, csak bámultam rá, az ágyamban ülve, teljesen lefagyva.

Kihúzta az öltönynadrágából a bőr övét az egyik kezével, míg a másikkal megfogta a copfomat és meghúzta azt annyira, hogy felnézzek rá.

-Megtanulsz engedelmeskedni Annushka. -morogta mély hangján. A testemen végigfutott az a furcsa áramütés szerű érzés, ami végtelenül szánalmas módon a lábaim között aktivált valamit. Egy halk nyöszörgés, nyögés keverék hagyta el a számat.

Elengedte a hajamat és egyetlen mozdulattal a nyakam köré tekerte az övét.
Lefagytam, a sokk olyan erős volt, hogy csak pislogni voltam képes.

Meghúzta a bőr anyagot a nyakamon és feltekerte a végét az ökle köré, ezzel közelebb húzva magához.

Az ágyam szélénél állt és én előtte térdeltem azon, a kezeimmel az ölemben bámultam fel rá.

-Hmmm. Nehéz úgy megbüntetni ha élvezed, Annushka. -lenézett rám, kissé megszorította közben az övet a nyakamon, ezzel belemélyesztve azt a bőrömbe, nem annyira, hogy kétségbeessek, de ahhoz elegendő volt, hogy szaporábban kapkodjam a levegőt.
Szégyelltem magam amiért igaza volt, hiszen élveztem a dolgot.
-Le az ágyról. -hirtelen komorrá vált az arckifejezése -Térdelj le elém. -parancsolta kiolvashatatlan tekintettel -Most, Annushka.

A szívem a torkomban dobogott, kissé lazított a szorításon, ezzel engedve engem mozogni.

A szempilláimon keresztül néztem rá, a szám kiszáradt olyannyira izgultam.
Lassan lemásztam az ágyamról és a térdeimre ereszkedtem előtte.
Bizony egyik este már túlléptük a főnök-alkalmazott képzeletbeli határt, plusz még egy este miért számítana?

Kit akartam becsapni?
Igor Sokolov a legszebb férfi volt akit valaha láttam, bármelyik nő a térdeire rogyott volna előtte.
Én sem voltam kivétel ez alól.
Meglehet, hogy nem értettem egyet sokszor vele, de ez nem jelentette azt, hogy nem tudtam volna elviselni egyetlen alkalmat vele.
A gondolattól elöntött a melegség, megharaptam az alsó ajkam és megemeltem az arcomat, egyenesen abba a rideg kék szempárba néztem.

-Te csak egy alkalmazott vagy. -újra megszorította az övet a nyakamon, a torkomat szorító gombóc érzése elviselhetetlenné vált a szavai hallatán. -Nem vagy se több, se kevesebb, mint az egyik alkalmazottam. Mond utánam. -lenézően figyelte az arcomat, ekkor felakartam állni, de a szabad kezét a vállamra tette. -Nyet.
-Ne játszadozz velem! Vagy minden alkalmazottaddal így bánsz? -összeszorítottam a fogaimat, annyira felbosszantott, hogy legszívesebben kiabáltam volna dühömben
-Különlegesnek hiszed magad, Krasivaya? -a vállamról lassan az arcomra csúsztatta a kezét és megsimogatta azt, lassan tette, finoman cirógatta az orcámat.
-Igor, elég. -lehunytam a szemeimet, úgy gondoltam ha nem látom, akkor nem fogok elgyengülni
-Mond ki a nevem mégegyszer és a földön foglak megdugni.

Olyan nyugodtan beszélt, mintha nem egy obszcén fenyegetésbe tekert szexuális utalást tett volna. Az addiginál is jobban elpirultam.
A mellkasomban hevesen dobogó szívem szinte vízhangzott a halk szobában.