Sokolov

XLI.

Igor,

Az Albán lány kezelésre szorul, ezt újra konstatáltam magamban zuhanyzás után.
Volt képe felpofozni, azt hittem Annushka lesz az első nő aki majd kezet emel rám.
De nem így történt, egy Albán maffia trónra törekvő, 150 centis nő kevert le akkorát, hogy még a számat is elharaptam.
Nem akartam elhinni a helyzet abszurditását.

A telefonom megcsörrent pontosan akkor amikor besétáltam a szobámba.
Svetlana mindenfelé nézett csak rám nem.
Bizonyára kellemetlenül érezhette magát, hogy volt képem lezuhanyozni a saját fürdőszobámban, a saját házamban.

Álmatlansággal küzdött, nem aludtunk egy szobában, sosem, de akárhányszor valami miatt bejöttem, mindig ébren volt.

Felmarkoltam a telefonomat az éjjeliszekrényemről és a gardrób szobába sétáltam, a másik kezemmel a biztonság kedvéért tartva a derekam köré csavart törölközőt.

Még csak az hiányzott, hogy leessen rólam és a lány szívrohamot kapjon, vagy rosszabb.
Elmondta volna Annának, hogy látott meztelenül.

-Volkov.
-Sokolov. -Sergei hangja fáradtnak tűnt. Nem pihenhetett sokat az utóbbi időben. Nem volt ezzel egyedül, hisz mind készenlétben álltunk. Reggel hat körül járt az idő, egész éjjel fent voltam. Miután hazaértünk Lazarral, Eliratól, egyenesen az irodámba vettem az irányt és megszerveztem Ermir kiiktatását.
-Holnap elintézhetjük. Szóltam Mikhailnak és Kostanak. -tudtam, hogy nála van Emily, a kettős ügynök, hisz ilyenkor sosem beszélt oroszul. A nő nem tűrte ha Sergei a saját nyelvén beszélt üzletről. Érteni akart minden egyes szót, amiért nem okoltam, hiszen ő is fontos szerepet játszik a Bratva életében.
-Konstantinnak mond meg, hogy most mellőzze a csonkítást, nem hagyhatunk nagy koszt. -megropogtattam a nyakam és kivettem egy fehér inget a szekrényemből
-Tudod, hogy nagyobb esélyem lenne megnyerni az Amerikai elnökválasztást, mintsem hogy Kostát rávegyem arra, hogy legyen kicsit humánusabb. -sóhajtott Sergei a vonal túlsó végén. Igaza volt, nem is fűztem a dologhoz semmit.
-Emilynek mond meg, hogy tegye szabaddá a terepet, kábé egy órára.
-Elintézem. -megköszörülte a torkát, megmertem volna esküdni arra, hogy motoszkálást hallottam a háttérben és egy cipzár hangját.
-Kurvára ne szexelj miközben velem beszélsz az üzletről, Volkov. -kifújtam a levegőt és a vállamhoz szorítva a telefonomat elkezdtem felöltözni
-Pakhan, ne törj pálcát felettem. Hogy van Anna? -a szemétládának volt képe emlékeztetni arra, amikor én voltam Annushkában miközben vele telefonáltam. Tudhattam volna, hogy Sergei lesz az első aki megsejti, hogy viszonyom van a dadussal.
-Régen éreztem késztetést arra, hogy behúzzak neked Volkov, de most hirtelen kedvem támadt hozzá. -becsatoltam az órámat a csuklómon, ezzel Krasivaya hajgumiját gondosan eltakarva. -Most ha megbocsátasz, dolgom van. Üdvözlöm Emilyt. -hallottam, hogy oroszul kezdett volna káromkodásba, nem volt hangulatom megvárni ezért szimplán megszakítottam a hívást.

Kialvatlan voltam, idegesített az elvarratlan Albán szál, bosszantott Svetlana és egyenesen irritált Dimitri.

Roppant mérges voltam amiért az egész kibaszott napomat azzal kell töltenem, hogy megszervezzem Ermir megölését.
Legszívesebben Annushkával töltöttem volna az időmet, ami megkongatott egy apró vészharangot a fejemben. Nem lehetek dekoncentrált egy nő miatt. Csakhogyan Anna nem csupán egy nő volt, ő volt az én drogom.

Anna,

-Te leány! Ne csak ábrándozz, fogd meg azt a portörlőt! Esküszöm ebben a házban mindenkinek elmegy az esze! -morogta az orra alatt Nana bosszúsan. Szegény Valeria akkora transzban volt, hogy kellett neki egy két másodperc, hogy bólintson.
-Rendben. -sietve felkapta a portörlőt és elindult a nappali felé. Követtem a tekintetemmel, majd nagynénémre szegeztem az arcomat. A lány feszült volt, nem értettem ennek mi lehetett az oka.
-Miért nem lehet szerelmes? -tanakodva támasztottam a fejemet a kezemmel a konyhapulthoz dőlve
-Azért lányom, amiért te sem! -heves mutogatásba kezdett. Olyan teátrálisan adta elő a mondandóját, hogy majdnem elnevettem magam. -Mindannyiótok esze elmegy ha betoppan egy fiú az életetekbe! Különben meg, nem szabadna vele lennie! Tudjuk kivel. -a szemével az ajtó felé biccentett, mintha oda képzelte volna Mikhailt. Ekkor mosolyogni kezdtem. -Nana, ha szereti akkor hagyd, hadd szeresse. Tapasztalnia, élnie kell. Ha neki -az ajtó felé biccentettem én is, pont ahogyan a nénikém tette előttem -tudjuk ki, jelenti a boldogságot, akkor nincs jogunk beleszólni.
-Nagyon bölcs vagy Anna, de tudom ám miért pártolod! -csípőre tette kezeit a fejét rázva -Édes Istenem adj nekem erőt! Te is szerelmes vagy! Neked is ugyan olyan a tekinteted! Mindketten vagy folyton kuncogtok vagy sírtok a szobáitokban! -ezt hallva kinyitottam a szám majd becsuktam. Nem tudtam vitába szállni a tényekkel. Bizony igaza volt az én Nanámnak.
-Na látod, olyan vagy mint egy hal amikor ezt csinálod! -egy halovány, szinte észrevehetetlen mosoly ült ki az arcára, az arcomra mutatott.
-Aj Nana. -kuncogva befejeztem a tátogást.