Sokolov

LX.

Anna,

Zsibbadt mindenem mire vissza értünk New Yorkba. Nem panaszkodtam, hiszen végre boldog voltam amiért a helyzethez képest minden jól alakult.

Aleks mint a világ legédesebb matricája végig rám volt tapadva. Kétszer hívott anyának a repülőn.
Mindkét alkalommal nehezemre ment elrejteni a bugyuta vigyort ami kiült az arcomra.

Végre megpillantottam a Sokolov rezidenciát.
A hatalmas, kivilágított épület büszkén állt az azt körülvevő táj közepette, díszes bejárata királyi hangulattal bírt. Szimmetrikus minimalista mintázatú burkolat vezetetett a lenyűgöző szerkezethez, utalva a tervezés során alkalmazott aprólékos odafigyelésre.

Sosem gondoltam bele, hogy ez a palota szerű építmény miféle történelmi varázst áraszt, mintha évszázados történeteket tartana falai között. A bejáratot körülvevő meleg világítás hívogató aurát teremtett, mintha az a gazdagság és az elegancia birodalmába fogadná a vendégeket. Így is volt, Igor nagyon szerette a letisztult, mégis impozáns dolgokat.

Ez a csodálatos építmény egy nagyon erős férfi tulajdona, Sokolov befolyása nemcsak az épület falain belül, hanem az általa uralt keleti parton is érezhető.
Ez a ház sok dolgot őrzött, olykor csodálatos pillanatokat, máskor már, már félelmetes dolgokat rejtegetett a falain belül. Én mégis itt éreztem magam először igazán otthon.

-Hála a Jó Istennek! Mind egyben vagytok! -Nana megkönnyebbülve kapott a szívéhez amikor kinyitotta az ajtót nekünk.

A pompás, kivilágított épület belseje eleganciát és kifinomultságot árasztott. Ahogy beléptünk, egyből a meleg ragyogás fogadott minket.
Az arany, fekete korláttal díszített lépcső felé rohant Aleks, hiszen megpillantotta Valeriát annak aljában ácsorogni.
A fényűző csillár megvilágította a lány gyönyörű arcát. -Aleks! -kuncogva emelte fel a gyermekemet, megcsikizve annak pocakját.
-Nekem nem is köszönsz! Na megállj! -Nana bosszankodva lépkedett feléjük és elkezdte puszikkal borítani a gyermek arcát.

Vladimir és Lazar a bőröndöket vitték fel az emeletre, a fiatal őr húga, aggódva pillantott a bátyja monoklijára.

Lesütöttem a szemeimet, bűntudatom támadt amiért miattam látták el a férfi baját.

-Egyetek! -Nana megigazította az ingjét, ezután rám nézett. -Mi az a kezeden?
-Feleségül vettem, Babushka. Majd elmeséli. -Igor legyintett egyet a mobiljába merülve. Órák óta telefonált és üzeneteket írt azon. Tudtam, hogy ismét rengeteget fog dolgozni és mivel ő egy Pakhan, ez a munka egész napos.
-Hogy mit csináltál? -nagynéném összevonta szemöldökét és elindult felém. Megragadta a kézfejem és motyogni kezdett az orra alatt -Nagyon remélem, hogy szép esküvő volt!

Igor és én egyszerre néztünk egymásra. Biztosra vettem, hogy neki is lejátszódtak a fejében az aznap eseményei. -Emlékezetes volt, fogalmazzunk így. -vigyorogva elhúztam a kezem
-Ne aggódj, Babusha. Itt is megtartjuk az esküvőt, jobban teszed ha elkezded szervezni, mert egy heted van rá. Jövő héten ilyenkor menyasszonyi ruhában fog előttem állni Annushka. -Igor nyomott egy puszit a számra, ezután az irodája felé sétált.

Nana pislogva nézett a férfi után. -Egy hét? Elment az eszetek? Mire elég az? Édes drága szent szűz Mária! -az idős nő drámaian csípőre tette a kezeit -El kell kezdenem a szervezést! Szedd össze magad lányom! Ki kell választanunk a tematikát, a színeket, a tortát, a ruhádat is meg kell varratni! -hadarni kezdett miközben elindult a konyha irányába Olga nevét kiabálva.

Valeria halkan kuncogva tette le Alekset, a kisfiam azon nyomban felrohant a lépcsőn, egyenesen a szobája felé. -Óvatosan Aleks! -utána szóltam látva, hogy egyszerre két lépcsőfokot próbált megmászni
-Óvatos vagyok anya! -kiabálta miközben felért.
-Anya? -Valeria vigyorogva bökött a vállamra -Tudja? Mindenki? Minden jó?
-Igen, minden rendben van. Vagyis hát, Vladimir miattam kapott büntetést, amit annyira sajnálok! Esküszöm kértem, hogy maradjon ki belőle, de megvédett, segített nekem és örök hálával tartozom neki és neked is! Míg én élek, ti biztonságban lesztek.