Sokolov

LI.

Anna,

Nem hittem volna, hogy a vásárlás ennyire fárasztó lehet és azt sem, hogy végtelen pénzzel mindent meglehet venni.
Az egész kirakatsort lezáratta Igor, nem hittem a szememnek, hogy ezt megtehette.
Elképesztőnek tartottam, hogy miattam csinálta, csakhogy ne kelljen sorban állnom.

Hazafelé az autóban megszundítottam, csupán csak akkor riadtam fel amikor Sokolov a karjában vitt be a házba.
Tiltakozva kapálóztam a kezeiben amikor a folyosóra értünk, csak az hiányzott, hogy Nana meglásson így minket. Szegény szerintem még nem dolgozta fel azt a tényt, hogy a Pakhannal vagyok.

Szerencsére Igor telefonja szüntelenül rezgett a zsebében, ezért megkegyelmezett.
Szokásosan elvonult az irodájába, addig Lazar felvitte a szobába az eszeveszett mennyiségű ruhát és cipőt.
Kihasználva az alkalmat, egyenesen Valeria szobája felé indultam.

Olga a konyhában sertepertélt, Nanát sehol sem láttam, aminek örültem, hiszen nem volt kedvem magyarázkodni miért rohangálok a házban mint egy eszét vesztett ember.

A lány ajtaja elé érve egy kis izgalom fogott el, felemeltem a szabad kezem és kopogtatni kezdtem.

-Da? -a hangja felcsendült a túloldalról, ezt hallva vigyorogva megszólaltam
-Én vagyok az. Engedj be. -szapora léptekkel nyitott nekem ajtót, felcsillant a szeme amint megpillantott. Halkan kacagva állt félre, hogy be tudjak lépni a szobájába.

Egy hatalmas piros szivecske párna díszítette az ágyát. Átfutott az agyamon, hogy Mikhail vehette neki. -Voltunk vásárolni Igorral. -vigyorogva ácsorogtam a szobája közepén a karjaimat a hátam mögött tartva -Válassz! Melyik kezem kell?

A fiatal nő mosolyogva ütögette meg az állát, pont úgy mint aki hatalmas dilemmában van.

-Uhm bal! -rábökött a bal vállamra finoman, ekkor gyorsan áttettem a bal tenyerembe a díszdobozt és a lány felé nyújtottam azt.
-Ez mi? -bizonytalanul nézegette a dobozkát
-Vedd el! Ajándék! -noszogatva tártam ki a tenyerem -Vaaal! Vedd már el! -hangosan felnevettem
-Nekem? Ajándék? Miért? -zavartan nézett a szemeimbe, majd lassan megfogta a díszdobozt
-Mert a barátnőm vagy és szeretlek. Oké nem az én pénzemen vettem, de Igor meg sem érezte. -legyintettem egyet, egy csepp bűntudatom sem volt, hiszen Sokolovnak annyi pénze volt amit még az unokái sem fognak tudni elkölteni. Plusz, minden bizonnyal nem bánná ha tudná, hogy a barátnőmet leptem meg ezzel az ékszerrel.

Figyeltem amint Valeria kitárja a dobozt és azt, ahogyan résnyire kinyitja a száját döbbenetében.

-Ezt nem lehet nekem elfogadni! -hevesen csóválni kezdte a fejét, a hosszú fekete haja meglibbent minden mozzanat után
-Ne butáskodj! -vigyorogva kivettem a karperecet -Tartsd a kezed. Légyszíves. -bátortalanul emelte meg a kezét, én pedig annál határozottabban helyeztem a csuklójára az apró vörös gyémánttal díszített karkötőt. -Ha Mikhail kérdezné ki vette, mond, hogy egy olyan ember akinek nagyon fontos vagy, ami nem hazugság. -megvontam a vállam majd kuncogni kezdtem -Mond, hogy egy hódolód volt az! Fogadni mernék, hogy féltékeny lesz! -kacsintottam egyet a lány felé és ekkor végre elmosolyodott. Hirtelen ölelt meg, olyan szorosan fogott mintha valamiféle mentsvár lennék. Lassan vissza öleltem, és ebben az összetekeredett pozícióban ácsorogtunk egymáshoz bújva.
-Köszönöm Anna. -halkan elcsukló hangon suttogta, hallottam a hangján a hálát és a szomorúságot. Az az idióta Mikhail összetörte a szívét.
-Nem kell megköszönnöd, csak viseld majd az eljegyzési partin. Hadd lássa meg Kozlov. -megsimogattam a lány hátát
-Rendben. Így lesz. -lassan elhúzódtunk egymástól, ekkor benyitottak a lány szobájába.