One of the Boys

Nulláról

Louis's pov

Zayn a lakásom ajtaján lép be. Megbeszéltük, hogy átjön. Szinte minden nap beszélünk telefonon, és én mindennap kérdezek Harryről. Várom, hogy mikor lesz igazán jól ahhoz, hogy odamenjek hozzá és bocsánatot kérjek tőle. Hogy elmondjam mennyire szeretem és képes vagyok megbocsátani neki. Mert már rég megtettem.

Most viszont valami más volt Zayn hangjában, mikor felhívott. Nem is mondott mást, csak azt, hogy átjönne, ha ráérek. Kicsit felfordul a gyomrom, mert ez nem jelenthet jót, de próbálok nyugalmat erőltetni magamra, amennyire csak lehet.

Amint meglátom Zayn alakját közeledni, felpattanok a kanapéról. Az arcán szomorúságot látok, ő pedig valószínűleg félelmet az enyémen. Fogalmam sincs mit fog mondani, valami biztosan Harryvel történt, máskülönben nem jött volna ide. Abban viszont biztos vagyok, hogy bármi is történjen, semmi olyan nem lehet ami miatt lemondanék a tervemről és róla.

-Mi történt? - kérdem.

-Harry... - kezdi és sóhajt egyet mielőtt folytatná - Nos, úgy döntött, hogy elköltözik. Egyedül. Mert nem tud ebben a városban élni úgy, hogy te is itt vagy és mégsem vele.

-Akkor odamegyek! - mondom és azonnal az ajtó felé indulok, felveszem a cipőmet és a kabátomat is, de Zayn utánam kap, mielőtt átléphetném a küszöböt.

-Már elment. - mondja és visszahúz a karomnál fogva - Új életet akar kezdeni. Tudod mennyire megviselte ez az egész.

-Te elengedted?! Úgy, hogy esélyt sem hagytál, hogy beszéljek vele?! - csattanok fel és ahogy leveszem magamról a kabátot a földre dobom - Nem hagytad, hogy kijavítsam a hibámat, Zayn! Hogy tehetted ezt?!

Minden reményem elveszett, a lehetőségem arra, hogy Harryvel folytassam tovább az életemet eltűnt. Hónapokat vártam rá, minden egyes nap azt kívántam, hogy azt mondja Zayn a telefonba, hogy induljak, mert Harry jól van. Azonnal indultam volna, akárhol vagyok éppen. De ehelyett, most Harry elment és még csak azt sem tudom hova. Új életet akar kezdeni nélkülem, mert azt hiszi, hogy nem várok rá. A fal mellett roskadok le, és eszemben sincs visszafogni a sírást. Ezzel örökre vége mindennek, mert Harry elment és látni sem akar.

-Talán neked is újra kellene kezdened. Annyi idő eltelt már, Louis. Több, mint egy éve szakítottatok, nem élheted így az életedet. Harry tovább lépett, megy a saját álmai után. Neked is keresned kell valamit, ami eltereli a figyelmedet erről az egészről. Lehet, hogy neked is jót tenne a környezetváltozás.. Vagy ha keresnél valakit, aki szeret téged.

-De én Harryt szeretem. Tudod, hogy mennyire nem akartam szeretni, mégis megtörtént, ezt hogy tudnám elfelejteni csak így? Hogy tudnék továbblépni így, hogy le sem zártuk igazán?

-Úgy, ahogy Harry tette. Költözz el, szerezz munkát, éld az életed úgy, mint Harry előtt. Keress magadnak valakit aki szeret téged annyira, hogy elfeledtesse veled az űrt, amit Harry hagyott. - mondja Zayn és leül mellém a földre, előhúz egy doboz cigit a zsebéből és megkínál vele - Tudom, hogy ez csúnya dolog.. de elég, ha csak szerelmes beléd valaki. Aki megtesz érted mindent, így teljesnek érzed magad. Lehet, hogy később beleszeretsz te is, ki tudja? De ha nem, akkor is van valaki melletted. Van valaki, aki mellett aludhatsz, akihez hozzábújhatsz, akivel tudsz beszélni. Nem lennél egyedül és ez a lényeg.

Talán igaza van. Zayn mindig jó tanácsokat ad, ebben sem tévedhet.

-Liammel jól megvagytok? - kérdezem, ha már ez a téma.