Hellboys - 1D

1. rész

Jade

- Schrei! - kiáltottam a mikrofonba, aztán hagytam elhalni a hangomat. Kinyitottam a szemem és végig néztem a velem szemben tomboló fiatalokon.

- Heló mindenki! - szólt bele a saját mikrofonjába Damien, a zenekarunk vezetője. - Ez volt a Tokio Hotel örökzöld slágereinek egyike, a Schrei, Jade előadásában. Most pedig jöjjön Paramortól, a Monster.

Amint meghallottam az első akkordokat, a zene átjárta a testem és teljesen kizártam a külvilágot. Csak én voltam és a zene. Egy órás koncertet adtunk az iskola tornatermében. Repertoárunkba tartozott Pink, Avril, a TH, Paramor, de játszottunk Nightwisht, Scorpionst és HIM-et is. Voltak saját számaink is, de azokat kevesen ismerték. Még. Utolsó dalként megint egy TH számot énekeltem, a Durchden Monsunt. Ez volt az egyik kedvencem. Hatalmas tapsot kaptunk. Mosolyogva fogtam meg Damien és Joe kezét, majd együttesen meghajoltunk, miután Pepe és Adam csatlakozott hozzánk.

- Mi voltunk a Hellboys! - kiáltotta Joe. - Köszönjük, hogy velünk voltatok. Sziasztok! - kacsintott az első sorban álló lányokra , akik sikítva fogadták a gesztust. Hátra mentünk a színpad mögé, az öltözőnkbe.

- Bocs, fiúk, de 10 perc cigiszünet - kaptam kézbe a cigis-dobozom és az öngyújtóm.

- Oks, de ne felejtsd el, hogy Patricia mindjárt jön és megígértük, hogy interjút adunk neki.

- Muszáj? - pislogtam bociszemekkel, ami általában bejön. Általában, de nem most.

- JB, tudod, hogy csak így intézte el nekünk a termet - nézett rám szigorúan Damien.

- Tudom - sóhajtottam lemondóan. - Pár perc és jövök.

- Ez a beszéd kislány - csapott a fenekemre Joe, miközben belekortyolt a kezében tartott sörösüvegbe.

- Nem vagyok kislány! - durcáztam be, majd az üveg felé nyúltam, hogy én is ihassak belőle, de Joe elhúzta előlem.

- 18 se vagy, tehát még kislánynak számítasz - vigyorgott rám önelégülten, miközben újra meghúzta az üveget.

Közelebb léptem hozzá és a tarkójánál fogva magamhoz húztam, majd a füléhez hajolva, belesúgtam.

- Akkor nem tartasz kislánynak, mikor alattad nyögök?

Szemei elsötétültek és megnyalta a az alsó ajkát.

- Jade, már csak 8 perc - nézett rám Dam.

Elléptem a szólógitárostól, akivel olyan "barátság extrákkal" dolog van köztünk és míg ő a szemeimbe nézett, kivettem kezéből az üveget és beleittam. Visszatettem a kezébe, majd adtam egy apró csókot a szájára. Elléptem tőle, de utánam kapott. Magához rántott és lecsapott az ajkaimra. Heves csókolózásba kezdtünk, amit a többiek röhögve néztek.

- Szobára, fiatalok! - kurjantotta el magát, Pepe.

- Joe, húzd ki a nyelved JB szájából és engedd, hogy elszívja azt a nyamvadt bűzrudat, mert különben soha nem jutunk haza - dohogott Adam.

Megszakítottuk a csókot, Joe pedig belemarkolt a fenekembe, és én minden szégyenérzet nélkül simítottam végig a nadrágja elején.

- Este folytatjuk - mondta vágytól rekedt hangon. Kacéran felnevettem, majd most már tényleg kimentem az udvarra, hogy megkaphassam a nikotin adagomat. Karikákat fújtam és néztem, ahogy semmivé lesznek. Annyira megnyugtató volt ez a tevékenység, hogy mindig ezt tettem, ha valami felidegesített, vagy csak szimplán el akartam felejteni a körülöttem lévő világot.