Hellboys - 1D

77. rész

Jade

A napjaim unalmasan teltek, főleg mióta Harry és a fiúk bevonultak a stúdióba, hogy megtegyék az utolsó simításokat az új lemezükön.

A hűtőt kinyitva idegesen konstatáltam, hogy szinte teljesen üres.

- Bassza meg - szaladt ki a számon hiszen azért néztem bele, mert megkívántam a kakaót. Sóhajtva löktem be a hűtőszekrény ajtaját majd tanácstalanul néztem szét.

- Most mi a fenét csináljak? - kérdeztem fennhangon magamtól. Muszáj lesz bevásárolnom, mert semmi sincs itthon. Besiettem a szobámba és gyorsan felvettem egy nem túl feltűnő ruhát, ami egy egyszerű farmerból és egy sötétkék pólóból állt. Hajamat begyűrtem egy baseball sapka alá és felkaptam a bőrdzsekimet. A sminket inkább hanyagoltam hiszen az erős festék volt az egyik ismertető jelem és én pedig nem akartam feltűnést. Magamhoz vettem a telefonomat és a pénztárcámat majd bezártam magam mögött az ajtót. Orromra biggyesztettem a napszemüvegemet és elindultam a beszerző körutamra. Alig tettem meg pár lépést máris paranoiásan pislogtam körbe. Tudtam, hogy hülyeség és senki nem figyel rám, mégis a torkomban dobogott a szívem. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel mikor becsukódott utánam a szupermarket ajtaja. Bevásárlókocsimat magam előtt tolva gyorsan összeszedtem amire szükségem lehet az elkövetkező napokban. Hosszan elidőztem az édességes soron, ahol főleg a gumicukrok színes sokasága nyűgözött le. Nem tudtam ellenállni, így jó pár zacskó finomságot pakoltam be a kocsimba. A pénztárnál az idős hölgy mosolyogva nézte az előtte tornyosuló hegyet. Kifizettem a kért összeget és megpakolt szatyrokkal indultam el hazafelé. Az egyik kereszteződésnél megakadt a szemem egy cégtáblán és az eddig csak homályos tervem körvonalazódott. Sietős léptekkel vittem haza a csomagjaimat majd mindent elpakoltam a helyére és már fordultam is vissza. Szinte futva tettem meg az utat a szalonig ahova egy kisebb, magamban lefolytatott vita után beléptem. Kíváncsi tekintetek kereszttüzében álltam meg a pultnál üldögélő fiú előtt.

- Helló, James vagyok! Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen miközben teljes figyelmét nekem szentelte.

- Helló James - mosolyogtam rá. - Szeretnék egy kis változtatást.

- Mire gondoltál? - lépett ki hozzám és egy székhez vezetett ahová le is ültetett.

- Először is más színre majd valami más fazonra. Rád bízom magam - vettem le a sapkámat és beletúrtam a hajamba.

- Úr-isten! - döbbent meg James. - Te Jade Blackwood vagy. Imádom a hangodat csajszi - kapta a szája elé a kezét.

Csüggedten hajtottam le a fejemet. Nem hiszem el, hogy ekkora balszerencsém van és pont egy rajongóval futok össze itt.

- Kérlek, ne posztold ki - néztem rá könyörögve - nem szeretnék felhajtást.

- Persze - pislogott rám még mindig döbbenten - és ne haragudj, csak annyira meglepődtem.

Megköszörülte e torkát majd mintha mi se történt volna, folytatta a munkáját.

- Mégis milyen színt szeretnél?

- Világosat - néztem gondolkodón magam elé. - Talán valami sötét szőkét.

- Úh - szaladt ki a srác szájából akiben időközben egyre biztosabb lettem, hogy a saját neméhez vonzódik. - Az nagyon drasztikus változás lesz.

- Azt is szeretném - mosolyodtam el miközben töprengő arcát figyeltem, ahogy szemöldökét összehúzva méregette a hajamat. - Meg tudod csinálni?

- Hülyéskedsz? - nézett rám kissé sértődötten. - Nálam jobb helyre nem is jöhettél volna, imádom a kihívásokat.

Lepacsiztunk és innen már nem volt megállás. James finom mozdulatokkal megmosta a hajamat majd az ollóval változtatott a fazonján, aztán pedig következett a festés. Gyorsan és profin dolgozott. Nem engedte, hogy a tükörbe nézzek, így mikor kész lettem meglepetésként ért a végeredmény.

- Azt a kurva - meredtem döbbenten a tükörre és a benne látható idegenre.

- Nem tetszik? Túl sok? Túl... - zúdította rám aggódó kérdéseit a fodrászom.

- Tökéletes - vágtam a szavába és közelebb léptem a tükörhöz. Remegő kezekkel simítottam végig a frizurámon. Annyira más lettem, hogy még nekem is szoknom kellett a látványt. Már nem egy lány nézett vissza rám, hanem egy igazi nő. Egyedül a piercingek emlékeztettek régi önmagamra és ahogy sok sok évvel ezelőtt, most is nagy elhatározásra jutottam. Bátortalanul nyúltam a szemöldököm felé és mutatóujjammal végigsimítottam a szeretett fémen. Megfogtam a golyót és lassú mozdulatokkal kitekertem majd kivettem az engem díszítő ékszert. Ugyanígy tettem az arcomon lévő többi piercinggel is. Miután a zsebembe csúsztattam a bizsukat, újra felnéztem a tükörre. A változás óriási volt.

- Nagyon nagy lehet a gebasz, ha ilyen drasztikus beavatkozásra van szükséged - jelentette ki James mindent tudó arccal

- Ezt honnan veszed?

- Ugyan már - mosolyodott el. - Egy nő csak akkor változtatja meg a külsejét ennyire, ha tiszta lappal akar indulni mondjuk egy szakítás után.

- Mi vagy te pszihomókus? - nevettem fel erőlködve.

- Kicsit az is. Tudod a mi szakmánkban az a szép, hogy az emberek annyira közel engednek a magánszférájukhoz, hogy simán elmondják a problémáikat is. Mi örömmel meghallgatjuk őket és ha tudunk, vagy kérik még tanácsot is adunk nekik.

- És titeket ki hallgat meg? - fürkésztem a fiú arcát ahol néhány pillanatra tanyát vert a szomorúság, majd helyét átvette a csodálkozás.

- Ezt még nem kérdezték tőlem.

- Akkor én vagyok az első - vontam meg a vállamat. - Szóval? Mond el, hogy mi nyomja a szívedet, mert látom rajtad, hogy valami bánt.

James hitetlenkedve felnevetett, de aztán úgy döntött, hogy bízik bennem. Szólt a társának (mert mint később kiderült az övé és egy Kamilla nevű lányé a szalon) , hogy elmegyünk kávézni.

Furcsa volt úgy kimenni az utcára, hogy nem kellett tartanom attól, hogy felismernek. Ehhez hamar hozzá lehet szokni. Egy közeli kávézó teraszára ültünk le és rendeltünk. Ő egy kávét, míg én egy gyümölcslevet kértem.

- Na mesélj - fordultam felé érdeklődve miután elénk rakták az italainkat.

- Egy feltétellel.

- Mi lenne az?

- Ha utána te is beavatsz a nagy átalakulásod miértjébe - nézett rám komolyan. Egy pillanatra elgondolkodtam, de aztán rábólintottam.

- Rendben.

Valamiért úgy éreztem, hogy tényleg megbízhatok az újdonsült barátomban.