Hellboys - 1D

93. rész

Joe

- Hozod már? - türelmetlenkedtem.

- Két másodperc - hallottam meg a választ, majd már meg is jelent a bátyám az ajtóban, kezében a cumisüvegekkel. - Itt is vagyok - nyomta a kezembe az egyiket, amit én azonnal a keservesen síró Joanne szájába nyomtam.

- Hál Istennek - sóhajtottam fel mikor végre csak a szuszogását lehetett hallani.

- Még jó, hogy te nem vagy olyan kiabálós, mint a húgod - simított végig Dam a másik hercegnőm arcán, aki ettől egy édes mosolyra húzta a száját majd mohón ő is enni kezdett.

- Most kezdem megérteni szegény anyánkat - nyögtem fel. - Gondold el, ugyanezt kellett neki is átélnie, de mellette nem volt ennyi segítő.

- Tuti nem volt neki egyszerű, de azért azt se felejtsd el, hogy ő nőből van és erre van programozva - vigyorodott el Damien.

Elnémultunk és csak hallgattuk a lányok szuszogását, ahogy minden kortyért megdolgoznak. Mikor elfogyott a kaja, letettük az üvegeket az asztalra és felemeltünk a babákat a vállunkra, hogy megbüfiztethessük őket, majd rutinos mozdulatokkal tettük tisztába a popsijukat.

- Szerintem vigyük ki őket egy kicsit a levegőre - néztem a testvéremre, aki bólintott és öltöztetni kezdte az egyik lányt. Néha még nekem is nehezemre esett megkülönböztetni őket. Ahogy elkészültünk, befektettük őket a babakocsiba és kitoltuk őket a kertbe. Büszkén néztem a gyönyörűségeimet, akik napról napra egyre jobban hasonlítottak az anyukájukra. A sötétszőke hajukat, kék szemüket, pisze orrukat és szépen ívelt szájukat mind-mind Jadetől örökölték. Ahogy néztem őket, rám tört a bűntudat és a szemeim könnybe lábadtak.

- Már megint magadat okolod - nézett rám Dam mindentudóan. - Joe, ezt már számtalanszor megbeszéltük. Nem te tehetsz róla, hogy Jade...

- De igen - vágtam közbe ingerülten. - Ha nem támadom le akkor még csak most születnének meg - pislogtam a babákra. - Miattam nincs mellettük az anyukájuk.

Felkaptam a fejemet, mert úgy éreztem figyelnek és ez be is igazolódott, mikor szemeim találkoztak a Göndör megtört tekintetével. Láttam, hogy Liam mondott neki valamit, majd dühösen a szoba felé fordult. Néhány perc múlva a becsapódó ajtó hangja után már csak a csikorgó kerekeket hallottuk.

- Mi volt ez? - kérdezte Damien kíváncsian.

- Fogalmam sincs, de valószínű, hogy összeveszett valamelyik fiúval.

Mintha igazolni akarnák a szavaimat, Liam és Louis tűntek fel a kertünkben.

- Sziasztok - köszöntek halkan majd a lányokra nézve elmosolyodtak.

- Történt valami? - érdeklődött Dam.

- Csak a szokásos - húzta el a száját Louis. - Hazza megint kiborult.

- Persze, mert már megint előbb járta szád, mint az eszed - torkolta le Liam.

- Én csak annyit mondtam, hogy most már igazán összeszedhetné magát. Nem kéne minden nap Jade ágya mellett ülnie. Itt az ideje, hogy elengedje őt.

- Te hülye vagy? - néztem rá döbbenten, majd agyamat elöntötte a méreg. - Hogy mondhattál ilyet neki? Nem érted, hogy szereti?

- Ahogy te is, mégsem ülsz egész nap az ágyánál.

- Ha nem lennének a lányok, én is ott ülnék - vetettem oda Tomlisonnak.

- Ja, persze - húzta el a száját.

- Lou! - állította le a barátját Liam majd bocsánatkérőn nézett ránk. - Ne haragudjatok, de ma ilyen kötözködős napja van.

- Jobb lenne, ha nem cseszegetne - néztem kihívóan a másik fiúra.

- Ácsi, senkinek nem hiányzik, hogy egymásnak essetek - szólalt meg Damien is. - Szerintem így is van elég bajunk, ne tetézzétek még a hülyeségetekkel is.

- Egyetértek - bólintott Payne. - Jó lenne, ha ezt fel is fognád Louis.

- Oké, megértettem - emelte fel a kezeit a megszólított. - Legközelebb befogom a szám.

A ránk törő csöndet Joanne nyöszörgése törte meg. Lemondó sóhajjal emeltem ki a babakocsiból.

- Szia tündérem - nyomtam puszit a buksijára. - Elég is volt az alvásból?

- Hát itt vagytok? - hallottunk meg egy jól ismert hangot a hátunk mögül, mire mindannyian odafordultunk. - Már tűvé tettem értetek az egész lakást.

- Csak levegőzünk - vigyorogtam a szőke hajú srácra.

- Hát itt vannak az én kis hercegnőim - nézett Niall ellágyulva a kicsikre. Rutinos mozdulattal emelte ki Hannát a kocsiból és magához ölelte. - Gyere csak te gyönyörűség - gügyögött neki, amit Hanna egy férfi szíveket megolvasztós mosollyal hálált meg.

- Istenem, mit fognak ezek a csajok csinálni, ha felnőnek? Már így is az ujjuk köré csavartak minket - nevetett fel Liam.

- Nem hiszem, hogy gondot fog okozni, hogy elüldözzük az udvarlókat. Csak meglátják, hogy hányan vigyázunk rájuk és már el is húznak - vigyorodott el Louis a mai napon talán először. - Elkérhetem? - nyújtotta a kezét a nálam lévő kislányért. Óvatosan adtam át neki és ő azonnal magához ölelte. - Milyen szerencse, hogy volt időm Luxon és a tesóimon gyakorolni - nevetett miközben Joanne szemeibe nézett, aki gőgicsélve fogadta a változást.

- Szerintetek fel fog ébredni JB? - kérdezte halkan Niall majd félve nézett végig rajtunk.

- A doki azt mondta, hogy azért nem ébred fel, mert a szervezete így reagál az őt ért traumára. Amint úgy érzi a teste, hogy minden rendben van körülötte, magához fog térni - magyarázta Damien.

- Jó, de mikor? - sóhajtott fel Niall, miközben ütemesen ringatta Hannát.

- Ezt csak ő tudja - vonta meg a vállát Dam.

- Remélem minél hamarabb, mert nem szeretném, ha a lányok anya nélkül nőnének fel - morogtam halkan.

A hangulat fagyossá változott ahogy mindenki a gondolatai közé menekült. Tudtam, hogy mindenki engem okol a történtekért. Damien, hogy oldja a feszültséget, elkezdte befelé tolni a babakocsit.

- Nem vagytok éhesek?

- Ezt meg sem kellett volna kérdezned - vigyorodott el Niall majd öles léptekkel besétált a házba.

Fejünket csóválva, vigyorogva követtük őket.

Dam a konyhába sietett és neki fogott valami ehetőt varázsolni elénk. A többiekkel leültünk a nappaliban és beszélgetni kezdtünk, az új lemezről, a turnéról és persze a lányokról. Észre sem vettük és ránk sötétedett. A kicsik már az ágyukban aludtak, megfürdetve,illatosan és jóllakottan, mikor Liam telefonja megszólalt.

- Igen? - szólt bele kíváncsian, majd hirtelen ránk kapta a tekintetét. - Mikor? Azonnal megyünk - nyomta ki a készüléket. - Jade magához tért - ejtette ki azokat a szavakat a száján, amikre már két hónapja vártunk.