Hellboys - 1D

60. rész

Jade

Idegesen nézegettem magam a tükörben. Biztos, hogy jó döntés volt ebbe belemennem? Nem tudtam, teljesen összezavarodtam ezért arcomat a kezeim közé hajtottam és leültem a kád szélére.

- JB jól vagy? - kaptam fel a fejem a szőke ír kérdésére, aki a résnyire nyitva hagyott ajtó előtt állva nézett befelé.

- Persze - suttogtam és hamis mosolyra húztam a szám, de nem igazán voltam meggyőző.

- Mi a gond? - lépett be hozzám és ült le mellém.

- Joe - suttogtam magam elé. Értetlenkedve nézett rám, így folytattam. - Annak idején megígértem neki, hogy ha vége lesz a "kapcsolatunknak" - tettem macskakörömbe a szót -, akkor lesz egy búcsúéjszakánk. És ennek ma jött el az ideje...

- Óh - szaladt ki Niall száján a csodálkozó szócska. - És mi ezzel a probléma? Mármint, ne érts félre, de ti folyton együtt khm ..voltatok. Ez miben lenne másabb?

- Talán maga a tudat, hogy többé már nem leszünk. Nem tudom - vontam meg a vállam tanácstalanul, mert még én sem voltam tisztában a saját érzéseimmel. Ültünk egymás mellett csendben és a szemközti fal csempéjét vizsgáltuk, hatalmas szakértelemmel.

- Szerintem ez az éjszaka méltó befejezése lesz annak, ami köztetek volt - szólalt meg kisvártatva az ír.

- Úgy gondolod, hogy nem csinálok hülyeséget?

- Nézd Jade! Csak te tudod, hogy mit akarsz. Ha szeretnél változtatni, akkor itt az idő, hogy lezárd életednek ezt a szakaszát. Ha meg nem... - itt széttárta a kezeit és úgy nézett rám. Szinte megvilágosodtam a szavaitól. Változtatnom kell, és ehhez el kell szakadnom a barátaimtól. Ha elkészül a lemez, lelépek, ezt pedig csak úgy érhetem el, ha apránként lezárom a kapcsolataimat velük. Nehéz lesz, de menni fog. Nem akarok még több fájdalmat, problémát okozni nekik.

- Köszönöm - öleltem át Niallt, aki semmit nem értve nézett rám.

Megszólalt a mobilom, kézbe vettem és apró sóhaj csúszott ki a számon mikor elolvastam Joe üzenetét, hogy hova menjek. Erőt véve magamon, felálltam és különös érzéssel a szívemben indultam el a megadott szoba felé.