Hellboys - 1D

65. rész

Harry

- Oké, mára ennyi volt - hallottuk meg Paul hangját.

- Na végre - vetődtünk le a fotelekbe, hogy kinyújtóztassuk elgémberedett tagjainkat. Mióta visszajöttünk Amerikából, gőzerővel készítettük az új albumunkat.

- Tudtok valamit a Hellboysról? - nézett fel Liam a telójából.

- Csak azt, hogy ők is stúdióznak - vigyorodott el Niall.

- Hol tartanak? - érdeklődtem kíváncsian.

- Úgy tudom, még két szám és kész az album - válaszolt a szőke srác készségesen. Jade ráhatásának hála, úgy tűnik rendeződik a viszony köztem és ír barátom között.

- De jó nekik - sóhajtottam fel. Mi még nagyon az elején voltunk és rengeteg meló várt még ránk, hogy az új album is olyan tökéletes legyen, mint a többi.

- Hiányzik - nyögött fel Niall. Ő és Jade szinte elválaszthatatlanok lettek a turné végére.

- Ki? Jade? - jött az értelmes kérdés Liamtől, akit teljesen elnyelt a twitter világa.

- Nem, basszus Joe! - húzta el a száját a szőke.

- Pedig szinte minden nap beszéltek - csóválta a fejét Louis.

- Az más - durcáskodott Niall. - Annyira szeretem nézni, mikor nevet, és vele olyan dolgokat is megtudok beszélni, amit mással nem.

- Szerintetek visszamegy Joehoz? - kíváncsiskodtam.

- Nem - jött a határozott válasz Zayntől, aki eddig csak csendben hallgatta a beszélgetésünket.

- Miért vagy ebben ennyire biztos? - nézett rá már Liam is.

- Megérzés - vonta meg a vállát.

Már éppen kötekedni akartam vele, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőre pillantva azt hittem rosszul látok. Felálltam és a többiek fürkésző tekintetét magamon érezve kiléptem a folyosóra. Hitetlenkedve emeltem a fülemhez a készüléket.

- Jade?!

- Szia Harry! Hatalmas szívességet kérnék tőled. Találkozhatnánk valamikor?

- Persze - dadogtam. - Baj van? - kérdeztem rá, mert furcsa volt, hogy engem hívott.

- Attól függ honnan nézzük, de végül is igen, bajban vagyok és te tudnál nekem segíteni.

- Elmondod?

- Inkább személyesen. Szóval mikor tudnánk összefutni?

- Akár most is - vágtam rá, hiszen hajtott a kíváncsiság.

- Most nem jó - jött zavarba.

- Miért? Hol vagy?

- Maradjunk annyiban, hogy nem otthon.

- Ö...oké. Holnap?

- Nekem jó a délután, de valami kevésbé feltűnő helyen, mert nem szeretnék címlapra kerülni.

- Mit szólnál, ha nálam találkoznánk? Itt biztos nem zargatna minket senki.

- Ez jó ötlet, már ha nem zavarja a barátnődet - habogott.

- Szakítottunk - zártam olyan rövidre a témát, mint amilyen a kapcsolatom is volt. - Sms-ben elküldöm a címet.

- Köszönöm - mondta, miközben a háttérből furcsa zajok szűrődtek el hozzám.

- Miss Blackwood maga következik - szólalt meg egy hang.

- Bocs Harry, de most mennem kell. Mégegyszer köszönöm.

- Még nincs mit - mosolyodtam el.

- Szia.

- Szia - búcsúztam el én is, de valami megütötte a fülemet mikor megnyomtam a gombot.

- Megjöttek a laboreredmények...- hallottam meg a mondatfoszlányt és már bántam, hogy nem tartottam tovább a vonalat.

Laboreredmények? Mi a fene van Jadeval? - árasztottak el a kérdések. Szívem szerint visszahívtam volna a lányt, de nem akartam zavarni. Ha minden igaz holnap délután úgyis választ kapok a kérdéseimre.