Hellboys - 1D

52. rész

Jade

- Mi a baj? - nézett rám gondterhelten Zayn. Válaszomat nem csak ő, hanem Niall is érdeklődve várta. A többiek már elmentek lefeküdni. Nekem nem volt kedvem a mi szobánkba menni, így kapva kaptam az alkalmon mikor Zayn felajánlotta, hogy menjek velük.

- Befejeztem Joeval - válaszoltam kérdésre és hátra dőltem a kanapén.

- Hogyhogy? - értetlenkedett ír barátom.

- Kiderült, hogy többet érez irántam, mint barátság.

- És az miért baj? - nézett rám Niall megütközve.

- Mert megbeszéltük, hogy ez a dolog csak addig működik köztünk, míg nincs érzelem. Én nem tudom viszonozni a szerelmét - mondtam suttogva.

- Harry miatt? - kérdezte Zayn halkan, mintha attól félne, hogy az említett meghallja. Nem válaszoltam csak bólintottam.

- De hiszen az olyan régen volt - mondta elhűlve Niall.

- Tudom, de akkor valami összetört bennem - csuklott el a hangom. - Azóta nem merek szeretni, mert félek, hogy újra megtörténik, hogy odaadom valakinek a szívem és ő páros lábbal eltiporja.

- Ez butaság Jade, nem lehet úgy élni, hogy többé már nem szeretsz - ölelt át a szőke srác. - Fiatal vagy még, előtted az egész élet.

- Ó, de bölcs lettél - gúnyolódtam vele, hogy elrejtsem az igazi érzéseimet. - Akkor azt is tudhatnád, hogy a barátoknak megszoktunk bocsátani - céloztam rá és Harryre.

- Az más - engedett el és dőlt hátra.

- Nem az, sőt! Harry nem bántott téged, mégis elfordultál tőle. Ne érts félre, jól esik, hogy kiállsz mellettem, de ő akkor is a barátod.

Niall nem szólt semmit csak maga elé meredt és láttam rajta, hogy minden szavamat megfontolja.

- Nem értelek - szólalt meg egy kis idő múlva. - Tönkretette az életedet, te mégis segíteni akarsz neki, hogy visszakapja a barátait. Miért jó ez neked?

- Én pár hét múlva lelépek, míg ti még akár évekig is együtt zenélhettek. Néhány hónap és már csak egy kellemetlen emlék leszek a múltatokban - vontam meg a vállam.

- Jade - fogta meg a kezemet Zayn. - Soha nem fogunk elfelejteni, hiába is szeretnéd.

- Így van kicsilány és nem engedjük, hogy lelépj! - vigyorgott rám Niall, majd egy nagyot ásított. - Ú - nyújtózkodott - azt hiszem én elmegyek aludni, mert hosszú volt a mai nap. - Hozzám hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. - Jó éjt JB!

- Neked is - mosolyogtam az ír manóra, aki fáradt léptekkel tűnt el a szobájában.

- Velem alszol? - fordult felém Zayn.

- Van más választásom? - kérdeztem vissza piszkálódva.

- Hááát, a többiekhez is bekopoghatsz, de nem örülnék neki - nézett rám gyönyörű szemeivel.

- Nincs pizsamám - húztam tovább az agyát.

- Adok egy pólót - rántott fel a kanapéról és magához húzott. Egy darabig csak néztük egymás arcát aztán Zayn felemelte a kezét és végig simított az ajkaimon.

- Gyere, megmutatom a fürdőt - szólalt meg érdes hangon, amibe beleborzongtam.

Követtem a szobájába ahol pár pillanatig a szekrényében kutakodott, majd a kezembe nyomott egy egyszerű fekete pólót és egy boxert.

- Törölközőt találsz a kisszekrényben - mutatott a fürdőszobára. Halkan megköszöntem és becsuktam magam után az ajtót. Megszabadultam a ruháimtól és beálltam a zuhany alá. Végigfolyattam magamon a forró vizet és ahogy a testem ellazult, az agyam is kikapcsolt. Nem tudom meddig álltam ott, de Zayn kérdésére rezzentem össze.

- Jade, jól vagy?

- Igen - szólaltam meg és még én is elcsodálkoztam a hangom rekedtségén. Magam köré tekertem a törölközőmet és kiléptem a fülkéből. Zayn szemei végigpásztázták a testemet és megállapodtak az arcomon.

- Te sírsz? - lépett hozzám és mikor a szemeimhez kaptam a kezem, akkor jöttem rá, hogy igaza van. Az arcom nem a víztől volt nedves, hanem a könnyeimtől.

- Mi a baj? - ölelt magához.

Nem tudtam megszólalni, mert a testemet görcsös zokogás kezdte rázni.