Hellboys - 1D

34. rész

Harry

Életem egyik legjobb koncertje volt a tegnapi. A fiukkal együtt néztük a színfalak mögül, hogy Jade és a bandája hogyan melegíti be nekünk a közönséget. Eszméletlenek voltak, még mi is velük énekeltünk. Az utolsó számnál, ahogy Jade leült a színpad közepére és úgy énekelt, teljes átéléssel, az egész testemet elborította a libabőr. A hangja, mint egy varázslat úgy szólt. A közönség egy pisszenés nélkül hallgatta és együtt ringatózott a ritmusra. Színpadra lépés előtt irigykedve néztem, ahogy Niall megöleli a lányt, míg Zayn csókot kap tőle. Aztán mi jöttünk és ahogy magunk között mondjuk, szétszedtük a házat. Élveztem az egészet. Jó érzés volt örömet okozni a több, mint tízezer rajongóknak, akik miattunk jöttek el, de még jobb volt elfelejteni a gondjaimat és belefeledkezni a zenébe.

Mikor lejöttünk a színpadról, felspanolt állapotban voltunk és a többiek úgy viszonyultak hozzám, mint régen. Nevetgéltünk, beszélgettünk kivétel persze Niall, aki még mindig úgy nézett rám, mint a véres rongyra.

- Nem láttátok Jadet és Joet? - lépett be az öltözőnkbe Paul.

- Nem - szólalt meg elsőnek Liam. - Miért eltűntek?

- Sehol nem találom őket - nézett körbe, mintha mi rejtegetnénk őket.

- A dohányzóban nézted már? - kérdezte Niall. - JB. szereti ilyenkor levezetni a feszkót - vont vállat.

Döbbenten figyeltem a szőke srácot. Honnan tud ő ennyi mindent róla?

- Jó ötlet - indult el Paul az ajtó felé, de onnan még visszaszólt. - Ha megtaláljátok őket, akkor indulunk a buszhoz.

Távozása után csend telepedett le közénk, amit Louis kérdése tört meg.

- Szerintetek is azt csinálják, amire gondolok? - vigyorgott ránk, amit viszonoztunk.

- Nekem is le kéne már vezetnem a feszültséget - sóhajtott fel Zayn, mire Liam nyakon vágta. - Most ezt miért kaptam?

- Mert neked éppen alakul valami Perrievel és nem lenne jó, ha ilyen dologgal elszúrnád - magyarázta neki kioktató hangon.

- Ez mind szép és jó és igazad is van - bólogatott a barna srác -, de már rohadtul unalmas a markom melegét érezni mikor elélvezek.

Egyetértettünk vele. Tényleg kéne már valaki, akivel néhányszor összegyűrhetném a lepedőt, de hogy miért Jade arca és teste ugrott be azonnal, azt nem tudom.

- Menjünk nézzük meg a másik bandát - állt fel Louis, mi pedig követtük.

Pont egy szertár feliratú ajtó előtt haladtunk el, mikor kinyílt íz ajtó és a két eltűnt jómadár lépett ki rajta, tömény szex illatot árasztva. Pár pillanatig farkasszemet néztünk egymással, majd Liam volt az aki először megszólalt.

- Akarom tudni, hogy mit csináltatok ott bent?

Megrázták a fejüket, ami megerősített minket benne, hogy nem takarítani akartak. A kínos szituációt Paul felbukkanása oldotta meg. Miután biztosítottuk róla, hogy az eltűntek előkerültek, indulhattunk a buszhoz. Zayn megfogta Jade kezét és magával húzta a buszhoz. Kíváncsi lettem volna, hogy miről beszélgetnek, de a többiek úgy helyezkedtek, hogy a legmesszebb kerüljek a lánytól. Pufogva ültem le Louis mellé.

- Olyan kis morci vagy szerelmem - pislogott rám picsásan, amitől azonnal jobb kedvem lett. - Mi a baj?

- Semmi - válaszoltam.

- Az igazat - nézett a szemembe. Tudhattam volna, hogy a legjobb barátomat nem tudom átverni.

- Elizabeth - nyögtem ki a lány nevét, amire Louis arca elkomolyodott.

- Jutottál valamire? Tudod már, hogy hogyan kérsz tőle bocsánatot? - firtatta.

- Nem - ráztam meg a fejemet. - Fogalmam sincs, hogy mit csináljak - nyögtem fel tanácstalanul. - Szerinted hogyan kezdjek neki? - néztem rá reménykedve, hátha ad valami használható ötletet.

Percekig nem szólt semmit, csak nézett ki a fejéből, ami nála azt jelentette, hogy valamin nagyon agyal. Aztán egy pillanat múlva felderült az arca és közelebb hajolva, megosztotta velem az ötletét.

- Ha abból indulunk ki, hogy Jade nő és mint minden nő, ő is biztosan szereti a meglepetéseket, akkor a legjobb módja a bocsánat kérésnek, ha megleped valamivel.

- Na jó, de mivel? - értetlenkedtem, mint egy idióta.

- Baszd meg Hazza! - csattant fel mérgesen. - Még soha nem leptél meg csajt?

- De igen, de az más volt. Őt megakartam fektetni - avattam be Louist.

- Gondold azt, hogy most is arra készülsz, csak itt a végén nem hiszem, hogy tied lesz a lány, de legalább megnyugszik a lelkiismereted, ha megbocsát - morfondírozott mellettem. Már miért ne lehetne az enyém? Ha úgy állok hozzá, hogy nemcsak a bocsánata kell, hanem ő maga is, akkor sok minden megtörténhet. Elvigyorodtam az eszmefuttatásomon.

- Látom, megérteted a lényeget - ütögette meg a vállamat.

Mire ezt megbeszéltük, már meg is érkeztünk a szállodához. A szobánkba feljutva leültem a laptopom elé. hogy elkezdjem szervezni a dolgaimat. Elégedett mosollyal az arcomon aludtam el.

~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

Reggel éktelen dörömbölésre keltem, de nem csak én, hanem a többiek is. Liam volt az első, így ő nyitotta ki az ajtót, ahol egy villámló szemű, fonott hajú sráccal nézett farkas szemet.

- Hol van? - kérdezte kemény hangon, amiből azonnal levettem, hogy engem keres.

- Neked is jó reggelt - dörmögte Liam, miközben ellépett az ajtóból és beengedte.

Joe szeme azonnal engem keresett és mikor megtalált, elém állt. Zayn és Louis mellénk ugrottak, hogy ha meg akarna ütni, lefoghassák.

- Ne féljetek, nem koszolom össze vele a kezem - húzta el a száját. - Csak ezt hoztam neki vissza - nyomta a képembe a hatalmas rózsacsokrot, amit eddig a háta mögött rejtegetett. - JB. üzeni, hogy dugd fel magadnak és hagyd őt békén - fordult meg és öles léptekkel elhagyta a szobát.

Négy kíváncsi szempár fordult felém válaszra várva.

- Valahogy el kellett kezdenem a bocsánat kérést - magyarázkodtam. - A virág tűnt a legkézenfekvőbbnek.

Niall mérges horkantással tűnt el a szobájában, míg Zayn érdekes szemeket meresztett rám, mielőtt visszament volna aludni. Liam és Louis elgondolkodva néztek a csokorra, amit még mindig a kezemben szorongattam.

- Jaj, de szép - kezdett tapsikolni Boobear. - Nem kellett volna - mondta és kikapta a kezemből a rózsákat. Körbe táncolta vele a szobát aztán vázába tette. Liam és én dőltünk a nevetéstől.

- Egész ügyes próbálkozás volt - jegyezte meg Li. - De azt ugye te sem gondoltad komolyan, hogy ez elég lesz?

Vigyorogva ráztam meg a fejem. Persze, hogy nem. Az éjjel minden eshetőségre felkészültem, így nem ért váratlanul az előbbi incidens. Bár én úgy kalkuláltam, hogy a lány jön és vágja hozzám a virágokat, de hát ennyit én is tévedhetek.