Hellboys - 1D

100. rész

Harry

A szavak meggondolatlanul törtek fel belőlem. Szemeimmel fogva tartottam Jade tekintetét, amiből kiolvashattam a teljes döbbenetet. Sóhajtva gurultam le róla.

- Ne haragudj - mondtam megtörten. - Nem akartalak így letámadni - masszíroztam meg az orrnyergemet idegesen.

A közénk ereszkedő csend szinte fájdalmasan feszítette a dobhártyámat. Magamban már elkönyveltem egy jó nagy pofára esést, mikor hirtelen meghallottam a mellettem fekvő lány bizonytalan hangját.

- Nem Harry, te ne haragudj - suttogta. - Én... - kezdte remegő hangon - még ...szóval, nem tudom, hogy mit érzek - nyögte ki. - Egyszer voltam szerelmes - ejtette ki a fájdalommal teli a mondatot a száján és én tudtam, hogy mire gondol közben. Felkönyököltem, hogy láthassam az arcát. - Te is tudod, hogy mi lett a vége - húzta el a száját.

- Jade vagy inkább Elisabeth - fogtam a kezeim közé az arcát -, annyira sajnálom. Soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak, amit akkor tettem. Ha tehetném visszamennék az időben és jól seggbe rúgnám az akkori énemet. Elmondanám neki, hogy vigyázzon arra a kincsre, amit talált és ne tegye tönkre.

Figyeltem ahogy a lány lehunyt szemhéjai alól kicsordulnak az első könnycseppek, de nem engedtem lefolyni az arcán, mert ajkaimmal lecsókoltam őket a bársonyos bőrről. A szívem majd megszakadt, mikor meghallottam az ajkai közül feltörő elfojtott zokogás első hangjait. Karjaimat óvón a teste köré fontam és magamhoz szorítottam. Hagytam, hogy kisírja magát, miközben a lelkem egyre több darabra szakadt. A legrosszabb az volt, hogy tudtam, ezt én tettem vele és gőzöm sem volt róla, hogy hogyan tehetném jóvá.

Telefoncsörgésre kaptuk fel a fejünket. Jade megtörölte a szemeit és próbálta rendezni a légzését. Kezébe vette a készülékét majd megnyomta a zöld gombot.

- Szia, mondjad - szólt bele rekedten.

- ...

- Nem, nincs semmi baj, csak kicsit elfáradtam - füllentette valakinek, akinek a kilétéről még fogalmam sem volt.

-....

- Mindjárt megyünk - mosolyodott el halványan. - Igen, Harry is velem van - szegte fel dacosan az állát, amiből rájöttem, hogy McIntry van a vonal másik végén.

- ...

- Jó, akkor pár perc és ott vagyunk - nyomta ki a készüléket majd felállt az ágyról és elindult a fürdő felé.

- Mit csinálsz? - hívtam fel magamra a figyelmét.

- Ha nem gond, akkor lezuhanyozom - rezzent össze. Olyan volt, mint akinek most esik le, hogy nincs egyedül a szobában.

- Miért lenne gond? - ráncoltam össze a szemöldökömet értetlenül, de választ nem kaptam, mert a lány eltűnt a fürdőben.

Mély levegőt vettem és hanyatt dőltem az ágyon. Kezeimet a tarkóm alá csúsztattam és a plafont kezdtem bámulni, mintha a fejemben kavargó kérdésekre onnan tudnám leolvasni a válaszokat. Hallgattam ahogy Jade a zuhany alatt folyatja magára a vizet és meg kellett erőszakolnom magam, hogy ne menjek utána és ne merüljek el megint a testében. Ez a lány olyan volt nekem, mint egy kibaszott drog. Minél több időt töltöttem vele, annál jobban kívántam és egyre kevésbé akartam létezni nélküle. Tekintetemet az ajtóra szegeztem mikor meghallottam, hogy elzárta a vizet. Egy törölközővel a testén jelent meg a szobában, amitől elállt a lélegzetem. Némán figyeltem, ahogy összeszedegette a szétszórt ruháit majd felöltözött.

- Joe hívott - emelte rám gyönyörű kék szemeit. - Kérdezte, mikor megyek haza - mondta egy kisebb grimasszal a száján. - Csak meg akartam kérdezni, hogy te is jössz-e - sütötte le a szemeit.

Azonnal felugrottam és elé álltam.

- Jade - nyúltam az álla alá. - Akarod, hogy menjek?

Nem válaszolt, csak bólintott. Furcsa volt a viselkedése, mert most cseppet sem hasonlított arra a határozott lányra, aki a szülés előtt volt. Elveszettnek tűnt. Egy gyors csókot nyomtam a homlokára, majd én is birtokba vettem a zuhanyfülkét, hogy felfrissítsem magam. Igyekeztem, mert nem akartam megváratni JB.-t. Mikor felöltözve kiléptem a szobámba, az ágyon ült és bámult kifelé az ablakon. Leültem mellé és kezeit az enyémek közé fogtam.

- Mi a baj? - kérdeztem. - És ne mond azt, hogy semmi, mert látom rajtad, hogy valami bánt.

- Én nem tudom, hogy mit kell csinálnom. Félek, hogy valamit elrontok - suttogta. Először nem értettem, hogy mire gondolt és csak néhány pillanat múlva esett le, hogy a lányokról beszélt.

- Nyugi - öleltem át a vállát. - Hamar bele fogsz jönni - biztattam. - Ha nekünk sikerült, neked miért ne sikerülne? - kacsintottam rá amit egy halvány mosollyal köszönt meg. - Na gyere! - húztam fel az ágyról. - A hercegnők már nagyon várnak - nyomtam még egy csókot az ajkaira és az ujjainkat összekulcsolva elindultam vele a szomszéd ház felé.