Hellboys - 1D

55. rész

Joe

Egész éjjel forgolódtam és szinte semmit nem aludtam. Hiányzott Jade. Hiányzott, mert már tudtam, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen. Törni-zúzni lett volna kedvem, ha arra gondoltam, hogy Zaynnel van. Mivel nem akartam felkelteni a többieket, így kiültem a nappaliba és vártam, hátha visszajön a szobánkba, de hiába. Már mindenki felkelt és elkészült amikor belépett az ajtón. Szívem összefacsarodott mikor megláttam, hogy nem a saját pólója van rajta és mikor ránéztem a nyakán éktelenkedő lila foltra, egyértelművé vált, hogy mit csinált éjszaka.

- Sziasztok - köszönt halkan, majd bevonult a szobánkba. Felakartam állni, hogy beszéljek vele, de Damien visszatartott.

- Később - nézett rám mindent tudóan.

Visszaültem és kezeim közé fogtam a fejem. Csendben hallgattuk ahogy JB zuhanyzik, mert a vízcsobogása kihallatszott hozzánk. Néhány perc múlva megjelent a lány.

- Paul vár minket lent - mondta és az ajtó felé indult. Szótlanul követtük őt. A folyosón összefutottunk a másik csapattal és így együtt mentünk az ebédlőbe. Feltűnt, hogy Zayn és JB nem keresik egymás társaságát, bár a fiú sűrűn rajta felejtette a szemét a lányon. Viszont Louis akárhányszor ránézett Jadera, elpirult. Mi a fene történhetett? - figyeltem őket kíváncsian.

- Na végre! - dobolt az asztalon az ujjaival Paul. - Már azt hittem sose értek ide.

- Nyugi - nevetett rá Liam. - Öregember nem gyorsvonat.

Helyet foglaltunk az asztalnál és várakozva néztünk a férfira.

- Mi volt ennyire fontos? - türelmetlenkedett Louis.

- Történt valami, ami megbolygatja majd a turnét, de titeket - nézett a One Directionra - nem érint annyira.

- Mond már, hogy mi van? - pislogtunk rá.

- Megkeresett az egyik kiadó és lemezt szeretne csinálni a Hellboys-szal - hadarta el, majd vigyorgó fejjel dőlt hátra a székében és várta a hatást ami először döbbent csend volt, aztán átcsapott éktelen örömködésbe.

- Nem viccelsz? - nézett Jade kérdőn Paulra.

- Nem. A Virgin szeretné, ha minél hamarabb összeülnénk megbeszélni a feltételeket.

- Mennyire hamar? - vette át a szót Dam.

- Ma délutánra beszéltem meg velük egy találkozót. Gondolom, nem volt más tervetek mára?

- Nem - ráztuk meg egyszerre a fejünket - és ha lett is volna, ezért simán lemondanánk - vigyorogtunk, mint a tejbetök. Egyedül Jade bámult maga elé és látszott, hogy valamin nagyon gondolkodik.

- Baj van Jade? - érintette meg a vállát a menedzser és féltőn nézett a lányra.

- Nincs semmi - bizonygatta egy hamis mosollyal az ajkain, de a hangja nem volt túl meggyőző. - Ha nem gond akkor erre a hírre elszívnék egy cigit - állt fel és hagyott ott minket. Meglepődve néztünk utána.

- Szerintem ez most egy jó alkalom, hogy beszéljetek - súgta oda nekem a testvérem.

Igazat adtam neki és a lány után siettem. A kijelölt dohányzóhelyen találtam meg amint a távolba révedt. Annyira el merült a gondolataiba, hogy észre sem vett.

- Szia - hívtam fel magamra a figyelmét. Összerezzent a hangomra, majd rám nézett. Semmit nem tudtam kiolvasni a szemeiből.

- Szia - válaszolt kelletlenül és beleszívott a kezében tartott bűzrúdba.

Néma csendben álltunk egymás mellett. Épp azon merengtem, hogyan kezdjek bele a beszélgetésbe, mikor megszólalt.

- Ez egy hatalmas lehetőség a csapatnak, igaz? - kérdezte, de nem nézett rám.

- Sose hittem volna, hogy egyszer idáig eljutunk - vallottam be őszintén. Keze megremegett ahogy a szájához emelte a cigijét. - JB mi a baj? - léptem közelebb hozzá.

- Nem tudom, hogy végig tudom-e ezt csinálni? - kétségbeesett hangján hallottam, hogy mennyire zaklatott.

- Jade - fogtam kezeim közé az arcát és a szívem repesett az örömtől, hogy nem tiltakozott az érintésem ellen. - Ott leszünk veled és segítünk mindenben.

Szemei sarkából apró könnycseppek keltek útra ahogy rám emelte gyönyörű íriszeit. Óvatosan csókoltam le őket.

- Joe, kérlek ne kínozd magad - suttogta lágyan és elhúzódott tőlem.

Mellkasomból keserű sóhaj tört fel.

- Kicsim, kérlek - csúszott ki a számon mielőtt meggondolhattam volna - szeretlek. Ne fordulj el tőlem!

Vonásai megkeményedtek a szó hallatán és fájdalommal teli tekintettel nézett rám.

- Sajnálom, de nekem ez nem megy - mondta és magamra akart hagyni. Agyamat ellepte a vörös köd, így keze után kaptam.

- Hát jó - néztem rá én is keményen. - Legyen ahogy akarod, de ígértél nekem valamit.

- Mit? - pislogott rám értetlenkedve.

- Egy utolsó éjszakát - vetettem oda neki és élvezettel néztem ahogy elsápadt. - Megígérted - simítottam végig az arcán, mire elkapta a fejét. - Azt akarom, hogy ma éjjel még utoljára az enyém legyél - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

- De... - kezdett bele az ellenkezésbe csakhogy én belefojtottam a szót.

- Nincs de, megígérted és azt akarom, hogy be is tartsd - makacsoltam meg magam. Észre sem vettem, hogy a hozzáállásommal mekkora fájdalom villant meg a lány szemeiben. Lehajtotta a fejét és elnyomta a kezében tartott csikket, majd rám sem nézve lépett a bejárathoz. Nem tudom, mi ütött belém, de utána szóltam.

- Szexi legyél cica, mert ki akarom élvezni az utolsó dugásunkat!

Egy pillanatra megtorpant, de aztán mégis szónélkül lépett be az ajtón. Megkövülten bámultam utána. Máskor már visszaszólt volna vagy egyszerűen csak beint, de most megtörten hagyott magamra. Hogy lehettem ekkora tapló? - néztem az ég felé. - Megbántottam azt, akit az életemnél is jobban szeretek.