Hellboys - 1D

42. rész

Harry

- Nem tudjátok, mit akarhat Paul? - kérdezi Niall, mikor mindannyian leülünk az asztalhoz.

- Fogalmam sincs - rázza meg a fejét Louis -, de nagyon komolynak tűnt a hangja. Ugye senki nem csinált semmi hülyeséget?

Értetlenül pislogok, mikor ránézve leesik, hogy főleg nekem szólt a kérdés. Tagadóan megrázom a fejemet.

- Hol van Liam és Zayn? - Tűnik fel Louisnak a hiányuk.

- Li elment, hogy megkeresse Zaynt, aki dohányozni indult, de jó sokáig elmaradt - vezeti le Niall, de mire befejezi, már nyílik is a lift ajtó és az emlegetett szamarak lépnek ki belőle vigyorogva. Zayn arca egy macskáéhoz hasonlít, aki éppen most nyalta ki a tejfölös csuprot.

- Már azt hittük, hogy kutató csoportot kell szervezni a megtalálásotokra - röhög Louis a saját idióta poénján. - Merre jártatok galambocskáim?

- A tetőn - jön a szűkszavú válasz, amivel csak még kíváncsibbá tesznek minket, de mielőtt rákérdezhetnénk, Paul lép az asztalunkhoz és gondterhelten ül le mellénk.

- Gond van? - tudakolja rögtön Niall.

- Igen, nem is kicsi - sóhajt fel a kérdezett. - Holnap megint egyedül léptek fel, a Hellboys nélkül. A banda visszautazik egy hétre Angliába.

- Na mi van? - kérdezem gúnyosan. - Nem bírják a gyűrődést, ami a turnéval jár?

- Harry! - csattan idegesen a férfi hangja és szikrákat szóró szemekkel néz rám. Van valami a tekintetében, amitől azonnal elhallgatok.

- Kaptam ma egy telefont, hogy Jade szülei meghaltak, mikor kigyulladt a házuk. Minden porig égett. Szegény kislány, senkije sem maradt - köszörüli meg a torkát, ami beszéd közben egyre rekedtebb lett. Szemei vörösek, de nem sír, mert férfiból van.

A levegő bennünk reked és elhűlve nézünk rá, hátha elneveti magát, hogy ez csak egy hülye vicc, de nem teszi. Tenyerébe támasztja a homlokát és csak mered maga elé.

- Tudja már? - kérdezi meg halkan Louis.

- Igen - bólint Paul.

- Hogy fogadta? - firtatja tovább a barátom.

- Te hogy fogadnád, ha egyik napról a másikra elvesztenél mindent? - csattan fel Zayn, majd feláll , hogy elmenjen.

- Hagyd most - szól utána Paul. - Bezárkózott a szobájába, még a fiúkat sem akarta beengedni - sóhajt fel.

- Mi lesz vele most? - teszi fel a kérdést Niall, amit először nem értünk. - Még nincs tizennyolc és árva lett. Bedugják egy intézetbe?

Elkerekedett szemekkel nézünk az ír srácra. Ez nekünk eszünkbe se jutott. Kérdőn nézünk a menedzserünkre, tőle várva a megoldást.

- Passz - dörgöli az orrnyergét. - Fogalmam sincs - vallja be őszintén. - Annyit tudok, hogy Damien próbál intézkedni. Már megrendelte a jegyeket, este repülnek is.

Elcsendesedve ülünk és nézünk magunk elé. Az az érzésem, hogy még fel sem fogtuk igazán, hogy mi történt.

- Szerintem - töri meg a csendet Louis - fel kéne menni és megkérdezni a srácokat, hogy tudunk-e segíteni valamit.

- Ez jó ötlet - helyesel Paul.

Helyünket elhagyva indulunk a lifthez. Most nem ökörködünk, szótlanul tesszük meg az utat a szobáig, ahová bekopogunk. Adam nyit ajtót és kérdőn néz ránk. Rajta is látszik, hogy megviselték a történtek.

- Bejöhetünk? - kérdezi Liam, mire a srác félreáll az ajtóból. Egymás mögött lépkedve jutunk el a nappaliig, ahol csak Pepét és Damient látjuk. Utóbbi a fülére szorított telefonnal járkál, miközben valakit figyelmesen hallgat.

- Értem én, de.....Igen csak azt szerettem volna tudni, hogy ilyenkor mi a teendő? - int egyet a kezével, hogy észrevett minket, de folytatja a telefonálást.

- Kivel beszél? - kérdezi Pepét Niall és mi is kíváncsian várjuk a választ.

- Valami ügyvéd csókával. Próbálja elintézni, hogy Jade ne kerüljön azonnal intézetbe, ahogy visszaérünk Angliába - magyarázza a srác.

- És sikerül neki? - kérdezek rá, mert akárhogy is állnak a dolgok most köztünk, aggódok a lányért

- Mit gondolsz? - legyint a kezével. - Nem akarják megérteni, hogy alig két hónap és nagykorú lesz. Azt szajkózzák, hogy arra a két hónapra is kell valaki, aki a gyámsága alá veszi vagy azonnal mehet az intézetbe - sóhajt lemondóan.

- De ha Damien betöltötte a tizennyolcat, akkor miért nem teszi meg ő ? - kérdezem, mert úgy érzem, hogy az egy nagyon jó megoldás lenne mindenki számára.

- Ez volt az első, amire rákérdezett, de nem akarják elfogadni, arra hivatkoznak, hogy mivel nincs munkája, nem tudná biztosítani a feltételeket

- Ez hülyeség! - csatlakozott a beszélgetésünkbe Liam is. - Most is pénzért dolgozik.

- Szerintük a zenélés nem munka - húzza el a száját Pepe. - Isten hozott a bürokráciában!

Míg hallgattam őt, egy gondolat villant az agyamba, amit azonnal tett is követett. Felpattantam és az ajtóhoz siettem.

- Hová mész? -néztek rám értetlenül a többiek.

- Van egy ötletem, de nem akarom elkiabálni. Beszélnem kell valakivel - mondtam, majd otthagytam őket.

Sietve lépkedtem az egyik szoba felé , ahol azt a valakit sejtettem, aki segíteni tudna nekünk. Csak remélni mertem, hogy nem küld el a fenébe az ötletemmel együtt. Bekopogtam és vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Mikor ez megtörtént, az idegességtől csak ennyit tudtam kinyögni:

- Lou, beszélnünk kell!