Hellboys - 1D

103. rész

Jade

- Na? - dőlt neki a konyhaszekrénynek Zayn karba font kézzel, miután követett és figyelte ahogy elkészítem a lányok kajáját.

- Mit na? - néztem rá értetlenül.

- Sikerült döntened?

- Miben?

- Ne csináld már - sóhajtott fel. - Tudod te azt. Kit választasz?

- Mondtam én egy szóval is, hogy választok? - álltam meg a mozdulatom közben.

- Jade, ne játsz az idegeimmel - csóválta meg a fejét. - És nem csak az enyémmel, hanem a fiúkéval sem.

- Nem játszom - csattantam fel idegesen, de megpróbáltam a hangerőt olyan szinten tartani, hogy a többiek semmit ne halljanak meg abból amit beszélünk. - Egyszerűen csak kell még egy kis idő.

- Mire?

- Mérlegelni - sóhajtottam fel. - Muszáj végig gondolnom mindent, mert már nem csak rólam van szó. A lányok szempontját kell a magamé elé helyeznem. Itt már nem csak én számítok. A döntésem kihatással lesz rájuk és az életükre magyaráztam hevesen.

- Igazad van - nézett rám hatalmas barna szemeivel. - Én erre nem is gondoltam - vigyorodott el.

- Én viszont igen - forgattam meg a szemeimet majd kézbe vettem a cumisüvegeket és odasétáltam a babákhoz, akik Harry és Joe karjaiban feküdtek. - Itt a kaja - mosolyodtam el a látványukra.

- Pont jókor - vette el tőlem az egyik üveget a göndör - Hanna baba már kezdett éhes lenni - nyomta a kicsi szájába a cumit.

- Te beszélsz? - nyúlt a másik üvegért Joe. - Joanne az éhen halás szélén járt - vigyorodott el mikor a kislány kapkodva vette birtokba a finomságot. - Nem is tudom, kitől örökölte a falánk természetét - nézett szúrós szemekkel a bátyjára, aki csak nevetett ezen.

- Legalább ezt az egyet örökölte a McIntry vérből - vonta meg a vállait Damien.

- Miért mást nem? - pislogtam értetlenül.

- Nézz már rájuk, ezek a babák szépek. Ja és nem utolsó sorban lányok - mutatott vigyorogva a hangosan nyeldeklő kicsikre.

- Te bolond vagy - ráztam meg nevetve a fejemet.

Körül néztem a szobában és tetszett a látvány. Jó érzés volt, hogy mindenkit akit itt ült, a barátomnak mondhattam. Niall csillogó szemekkel nézte a hercegnőit, Liam és Louis fogadtak, hogy melyik lány végez hamarabb az evéssel, Harry és Joe elmélyülten figyelték a kezükben szuszogó lányokat, Zayn lehunyt szemekkel relaxált és Damien... Nos ő engem vizslatott áthatóan. Kérdő tekintetemet látva, intett a fejével, hogy menjek utána a kertbe.

- Baj van? - kérdeztem idegesen mikor utolértem, de ő csak megcsóválta a fejét.

- Nincs, csak szerettem volna beszélgetni veled egy kicsit.

- Ha azt akarod tudni, hogy kit választok, akkor el kell, hogy keserítselek, mert még én sem tudom - szögeztem le gyorsan. - Túl sok mindent kell végig gondolnom és nem akarom elkapkodni a döntésemet.

- Megértem - bólintott komolyan. - De ugye tudod, hogy bárhogy is döntesz, én mindig itt leszek, hogy segítsek? - nézett rám kedvesen.

- Köszönöm - suttogtam rekedten, mert a rám törő érzelmektől a sírás kerülgetett.

- Gyere ide - tárta ki a karjait és én úgy bújtam a mellkasához, mint egy félős kiscica. - Tudom, hogy okosan fogsz dönteni.

Megnyugtató érzés volt beszippantani az illatát. Dam olyan volt nekem, mint egy báty és mint olyan, fontos volt a véleménye. Percekig álltunk így és ez az idő elég volt arra, hogy feltöltődjek a belőle áradó szeretetből. Felemeltem a fejemet és mosolyogva néztem rá, míg ő a homlokomra nyomott egy puszit. Vidáman csillogó szemekkel tértünk vissza a többiekhez, akik már megint valami új zenei alapon dolgoztak. Legalábbis erre engedett következtetni a dudorászás, a térd csapkodás, az asztalon való ujjdobolás és az egymás szavába vágás, ahogy a sorok végi rímeket keresték.