Hellboys - 1D

46. rész

Joe

Az Angliában töltött pár nap gyorsan elillant. Szinte észre sem vettük és már a repülőn ültünk. Az otthon töltött idő alatt Lou segítségével elintéztünk , mindent. A temetést, a leégett ház után járó biztosítást, amit Jade a nagykorúsága után vehet csak fel, és egy nagyobb vásárlást, mert nem maradt semmije csak egy bőröndnyi ruhája, annak a fele is Amerikában volt.

Nézem a lányt, aki a fáradtságtól a vállamra borulva alszik. Szemei alatt sötét karikák virítanak, arca beesett és szerintem megint fogyott pár kilót. Étvágytalansága riasztó, úgy kell belediktálni pár falatot, folyamatosan figyelve rá, hogy meg is egye. Pillantásom lejjebb kúszik a mellkasát borító kötésre. Újabb tetoválással bővült a lány repertoárja. A hat csillag a melle felett igazán gyönyörűre sikeredett, de a jelentését nem árulta el. Azt mondta. hogy majd egyszer, ha eljön az ideje elmeséli.

- Mennyi az idő? - hallom meg álmos hangját.

- Még egy negyed óra és ott vagyunk - simítok végig az arcán amit ő, belesimulva a tenyerembe, mint egy kiscica, úgy fogad.

Hogy állításomat igazolja bemondják, hogy kössük be magunkat, mert nem sokára leszállunk. A földet érés sikeres és gyors. A terminálban megkeresem a bőröndjeinket, majd Jadet kézen fogva elindulunk kifelé. Lou magabiztosan indul meg egy hatalmas, fekete autó felé, aminek az ajtaja kinyílik, ahogy mellé érünk.

- Helló Josh! - köszön a fiúnak, aki egyszer már volt az alkalmi sofőrünk.

- Sziasztok - feleli a srác mosolyogva, de mikor megakad a szeme JB-n, elkomorodik. - Sajnálom - mondja kedvesen.

- Köszönöm - néz rá a lány és most először tűnik fel, hogy mennyire megváltozott. A szemei fénytelenek, az arca zárkózott. Beszállunk a járműbe.

- Indulhatunk - csukja be az ajtót Lou és a fekete monstrum méltóságteljesen kigördül az útra.

Harry

Egész nap izgatott voltam. Először nem értettem, hogy miért, de mikor meghallottam, hogy Paul elküldi Josht a reptérre, rájöttem. Ma jön vissza a lány. A lány aki miatt mostanában álmatlan éjszakáim vannak.

- Megjöttek! - kiáltott be a folyosóról Louis, ahol eddig dekkolt, hogy elsőnek láthassa őket.

Mind az ajtóhoz siettünk és kiléptünk a folyosóra. A lift ekkor csukódott be a kis csoport után, akik felénk közeledtek. Szemem tágra nyílt, mikor megláttam őt. Az eddig élettől sugárzó lány most árnyéka volt önmagának, de nem csak engem döbbentett meg a látvány, hanem ahogy láttam a többieket is. Niall és Zayn döbbenten néztek rá, míg Liam összeszűkült szemekkel vizslatta. Louis pedig megállt előtte némán és átölelte. Fura helyzet volt, hiszen ők alig váltottak pár szót mióta megismerték egymást.

- Bocs fiúk, de megyünk, mert Jade fáradt - fogta meg a lány vállát Joe és elhúzta a barátomtól. JB. mint egy robot követte a srácot. Mielőtt beléptek volna a szobájukba, Elizabeth rám nézett és egy halk mondat hagyta el a száját.

- Köszönöm Harry - suttogta és eltűnt az ikrek védelmező karjai közt. Pepe és Adam még ott maradt velünk.

- Hazza, majd beszélni akarok veled! - szólalt meg Lou és a bőröndjét maga után húzva eltűnt a szobáját rejtő folyosón.

- Hát ez... - meredt maga elé Zayn.

- Nagyon durva volt - fejezte be helyette Louis.

- Pedig ez már haladás az eddigiekhez képest - sóhajtott fel Pepe.

- Hogy-hogy? - kérdeztük szinte egyszerre.

- Mielőtt belefogsz a mesélésbe, szerintem menjünk be hozzánk - mutatott az ajtóra Liam. - Nem hiszem, hogy ezt egy folyosón kéne megbeszélnünk.

Követtük őt és a nappaliban helyet foglalva várakozón néztünk a két fiúra. Adam hátra dőlt, jelezve, hogy átadja a szót Pepének, aki azonnal bele is kezdett.

- Az első nap mi hazamentünk a családunkhoz, így csak másnap tudtuk meg, hogy Jade és Joe elmentek a házhoz. Állítólag JB teljesen kiborult a látványtól. Joe ölben vitte haza.

- Mi a szent szarnak mentek egyáltalán oda? - csattant fel Louis.

- Te is látni szeretted volna, hogy mi maradt az otthonodból - nézett rá villámló szemekkel Adam.

- Ez igaz, bocs - morogta a barátom és jelezte Pepének, hogy folytathatja.

- Mikor felébredt, megtudta, hogy Lou lett a gyámja - nézett itt rám. _ Igaz is, köszi hogy beszéltél vele. Ha ő nem lép, Jade intézetbe kerül.

Lesütöttem a szemeimet, de így is éreztem a többiek fürkésző tekintetét.

- Te beszéltél Louval? - kérdezte döbbenten Niall.

- Igen - morogtam.

- Miért? - nézett rám bizalmatlanul az ír.

- Láttam, hogy Damien hiába próbálja elérni, hogy velük maradhasson. Különben is, tartoztam neki ennyivel azok után amit tettem vele - halkult el a hangom. A többiek hallgatása felért egy helyesléssel.

- De ez még nem ok arra, amit láttunk - mordult fel Liam. - Jade olyan, mint egy élőhalott.

- Nem tudjuk, hogy mi történt vele. Azóta alig beszél, nem eszik és éjjel rémálmai vannak. A legfurcsább az volt, hogy egy könnycseppet sem ejtett a temetésen, úgy állt ott mint egy szobor. Rohadt ijesztő volt. Mintha fel sem fogná, hogy mi történik körülötte - magyarázta Pepe.

- Mi már nem tudjuk, hogy mit tegyünk, mindent megpróbáltunk már, de nem segített semmi - sóhajtott fel Adam.

- Hagyjunk időt neki - szólalt meg Zayn is. - Nagyon nagy traumát kell feldolgoznia.

Percekig ültünk néma csendben, majd eszembe jutott, hogy mit ígértem Lounak.

- Nekem mennem kell, megnézem, mit akar kedvenc sminkesem - álltam fel a fotelből.

Biccentettek, de nem szólaltak meg. Gondterhelten néztek maguk elé és próbálták kitalálni, mivel segíthetnének a lánynak átvészelni ezt az időszakot.