Hellboys - 1D

71. rész

Damien

Összetörve néztem az öcsém után, aki elrohant a lépcsőn. Fejemet hátrahajtottam a kanapé támlájára és becsuktam a szemeimet. Még mindig alig hittem el, hogy Jade elment. Reggel ahogy megláttam a levelet a párnámon, már tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok, de mikor elolvastam a tartalmát, az túlszárnyalta a legrosszabb rémálmaimat. Nekem is az volt az első dolgom, hogy a lány szobájába lépve megbizonyosodjak róla, hogy ez nem egy idióta vicc. Sajnos nem az volt. A szekrények üresen tátongtak és a bejárati ajtó előtt ott hevert Jade kulcsa, amit a levélnyíláson dobhatott be. Összezavarodva ültem le és próbáltam rájönni, hogy miért tette? Miért pont most? Azt írta "el kell mennem, de az okát nem mondhatom el". Ez vajon mit jelent? Köze van a rosszulléteihez? Lehet, hogy beteg csak nem mondta el? - vergődtem a kérdések csapdájában, miközben a kétségbeesés erőt vett rajtam. Hova mehetett? Hiszen nincsenek barátai rajtunk kívül.

Vagyis, várjunk csak - kattogott az agyam. - Niall! - ugrott be a szőke ír képe. Ő és Jade nagyon jóban voltak. Lehet, hogy ő segített neki? Meg sem gondolva, hogy mit teszek, már hívtam is az énekest. Türelmetlenül vártam, hogy felvegye végre és mikor ez megtörtént, szinte letámadtam szegényt.

- Dam vagyok. Jade ott van? - tértem rögtön a tárgyra.

- Neked is szia - köszönt jókedvűen a telefonba. - Nincs, mégis mit keresne nálam?

- Nem tudom - higgadtam le. - Nem is tudod, hol lehet?

Úgy látszik, Niall érzékelte a hangomból kiszűrődő aggodalmat, mert komolyabb hangon kérdezte.

- Mi történt Damien? Összevesztetek?

- Bárcsak így lenne - sóhajtottam fel. - Egyszerűen elment. Érted? Itt hagyott minket.

- Ez...ez biztos? Nem csak elszaladt a boltba?

- Összepakolta az összes cuccát és hagyott egy levelet. Nem lehet, hogy valamelyik fiúhoz ment? - kérdeztem belekapaszkodva ebbe az utolsó szalmaszálba.

- Nem hiszem, de tudod mit? Felhívom őket és ha megtudok valamit, akkor szólok.

- Előre is köszi. - nyögtem ki.

- Ez természetes. Akkor majd kereslek - tette le a telefont, én pedig újra letargiába süllyedtem. Kusza gondolataimból a csengő irritáló hangja szakított ki. Elindultam a bejárathoz, miközben hallottam, hogy Joe mögöttem letrappol a lépcsőn.

- JB? - kérdezte reménykedve, de azonnal elkámpicsorodott, mikor meglátta az ajtóban állókat. - Ó, csak ti vagytok? - húzta el a száját, majd fancsali képpel elkullogott a konyha felé.

- Bocs, de nagyon kivagyunk - invitáltam be Niallt, Louist, Liamet, Zaynt és Harryt a lakásba.

- Mégis mi történt? - pislogott rám Louis értetlenül.

- Nem mondtad el nekik? - kérdeztem az írt, aki csak a fejét csóválva válaszolt.

- Felhívtam őket, hogy nincs-e náluk, de nem mondtam el miért. Szerintem ezt neked kell - tette a vállamra a kezét.

- Az a helyzet, hogy JB összepakolt és lelépett az éjjel - summáztam gyorsan a dolgokat, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.

- Mi van? - néztek rám döbbenten a többiek.

- Hagyott egy levelet, hogy így lesz jó mindenkinek.

- Dehát ti annyira jóban voltatok - fakadt ki Liam. - Sose hittem volna, hogy ez valaha is másképp lesz. Mi változott?

- Joe és én sokat veszekedtünk mostanában - sóhajtottam fel. - Jade azt írta, hogy nem szeretné, ha miatta megutálnánk egymást - csuklott el a hangom.

- Tesó, ez nagyon kemény - biztosított együttérzéséről Zyan.

- Az.

- Nem is sejtitek, hova mehetett? - kérdezte Harry.

- Fogalmunk sincs. Azért is hívtam fel Niallt, hátha ő tud valamit. Hiszen annyira jóban voltatok - néztem reménykedve Horanra, de ő csak szomorúan megrázta a fejét.

- Sajnálom, de nálam nem jelentkezett.

Láttam rajta, hogy igazat mond, így egészen magamba roskadtam.

- Paul - kiáltott fel hirtelen Liam. - Ő talán tudja, hol van.

- Honnan tudná?

- Ő adja a fizetést, rémlik? - pislogott ránk, mint a hülye gyerekekre. - Gondolom valamiből neki is élni kell majd.

- Okos - simított végig a fején Louis.

- Tudom - igazgatta meg idegesen a frizuráját, amit a barátja szétzilált.

- Zsákutca - jelent meg Joe a konyhaajtóban. - Első dolgom volt felhívni, de ő sem tud róla semmit. Annyit azért kiszedtem belőle, hogy a pénzét egy bankba utalják, még csak nem is kártyára.

- Bassza meg - boxoltam idegesen az egyik díszpárnába. Tehetetlennek éreztem magam és az is voltam.

- Miért nem hagytok neki egy kis időt? - szólalt meg Harry. - Ma van, ha lehiggad, rájön, hogy hülyeséget csinált és visszajön?

- Látszik, hogy nem ismered - húzta el a száját az öcsém. - Amit egyszer a fejébe vesz, azt bunkósbottal se vered ki onnan.

- Szerintem Harrynek igaza van - nézett Niall a göndörre. - Várjunk, hátha meggondolja magát.

- Legalább tudnám, hogy jól van - tört ki belőlem. - Mostanában sokszor volt rosszul. Néhány napra kórházba is került. Félek, hogy valami súlyosabb gondja van, csak nem mondta el.

- Erről én miért nem tudok? - csattant fel Joe. - Mármint a kórházban ott voltam, de a többi rosszullétről nem tudok.

- Talán mert épp valamelyik macáddal voltál elfoglalva? - húztam el gúnyosan a számat. - Mostanában az se vetted volna észre, ha három szeme vagy füle nő.

- Nyugi fiúk! - csitított minket Liam. - Ha jól értettem, Jade pont azért ment el, hogy kibéküljetek.

Mindketten rákaptuk a tekintetünket, majd összenéztünk és elszégyellve magunkat lehajtottuk a fejünket.

- Bocs - suttogtam elgyötörten az öcsémnek.

- Nem, én kérek bocsánatot. Igazad volt, mostanában tényleg nem voltam a helyzet magaslatán - csuklott el a hangja.

- Idióták - csóválta meg Niall a fejét. - Ha ezt hamarabb megbeszélitek lehet, hogy Jade nem megy el.

Fájdalmas grimaszba rándult az arcom, hiszen teljesen igaza volt. Mi tehettünk róla, hogy a húgom lelépett.