Hellboys - 1D

85. rész

Jade

Tudtam, hogy ez lesz és pont ez elől menekültem el, mert nem akartam, hogy megtörténjen. Kétségbeesve néztem fel Harryre, aki a hátamat simogatta, hogy megnyugodjak.

- Cssssh, semmi baj! - csókolt a hajamba. - Próbálj megnyugodni, mert a lányoknak nem fog tetszeni, ha sírsz.

Érdekes módon a karjai közt sikerült lehiggadnom. A légzésem lelassult ahogy a szívverésem is visszaállt a normális ütemre. Hirtelen egy furcsa dologra lettem figyelmes.

- Harry - suttogtam hitetlenkedve miközben a kezemet a pocakomra csúsztattam.

- Mi az? Baj van? - nézett rám a Göndör ijedt szemekkel.

- Megmozdultak! Éreztem - pislogtam fel a srácra földöntúli mosollyal az arcomon.

- Én is - csúsztatta a lapát kezeit az enyémek alá, majd néhány pillanatig mozdulatlanul várt. - Nem érzem - biggyesztette le az ajkát.

- Mert most még csak én érezhetem - nevettem fel boldogan -, de nemsokára már te is - simítottam végig az arcán, mire elkapta a kezemet és belecsókolt a tenyerembe. A hormonjaimtól megvadult pillangóim részeg táncikálásba kezdtek a tettétől.

- Hazza - ejtettem ki a nevét halkan, szinte könyörögve.

- Igen? - villantott rám egy féloldalas "mindenlányabugyijábaélveztőlem" mosolyt majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

- Ne csináld, nem szabad! - leheltem immár szinte a szájára és közben a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Miért, ha te is akarod? - tette a mutatóujját a számra mikor szólásra nyitottam. - Ne tagadd, mert a szemed elárul.

Közelebb hajolt, de nem csókolt meg, inkább kínozva, óvatosan húzta végig az orrát az arcomon. Forró lélegzete szinte égette a bőrömet. Túl nagy volt a kísértés, én pedig túl gyenge voltam, így szemeimet lehunytam és egy apró sóhajjal jeleztem, hogy megadom magam. Szinte beleolvadtam a karjaiba.

- Mi lesz már? Éhen halok! - csattant fel Niall hangja a hátunk mögül. - Ó, bocsi - vigyorodott el Harry mérges arcát látva.

Lesütött szemekkel léptem ki a Göndör ölelő karjai közül és hogy gyengeségemet leplezzem a hűtőhöz léptem. Gyorsan felmértem, hogy mit is tudnák összedobni hirtelen majd oda fordultam a még mindig vigyorgó írhez. - Palacsinta jó lesz?

- Tökéletes, csak sok legyen - ült le a konyha asztalhoz, amit összeráncolt homlokkal figyeltem. - Én leszek az élő biztosíték, hogy tényleg a kajával foglalkozol és nem mással - kacsintott rám.

- Idióta - forgatta meg a szemeit Harry, majd magunkra hagyott minket.

Szótlanul fordultam vissza a konyhapulthoz és pár perc alatt bekevertem a tésztát. Még néhány perc múlva pedig már az első kisült darabot tettem a szöszi elé, aki úgy ugrott rá, mint akit egy hete éheztetnek. A konyhában még mindig csend volt, csak Niall nyammogását és a sülő tészta sercegését lehetett hallani.

- Hmmm - jelentek meg az ajtóban a többiek is. - Itt már isteni illatok vannak.

- Ne már, hogy Niall már eszik is - ült le hisztisen Louis, de azonnal elhallgatott mikor elé toltam egy palacsintával megrakott tányért.

- Hey! - háborodott fel Liam és ellopott egy már begöngyölt darabot a zöld szemű elől.

Mosolyogva pakoltam eléjük a már kész palacsintákat és nevetve néztem mikor közel harcot vívtak egy-egy darabért. Jó érzés volt újra barátok közt lenni.

- Engem meg kihagytok? - lépett be Zayn, majd leült Niall és Liam közé. Nem nézett rám, vagyis akkor nem amikor én figyeltem őt, de akárhányszor elfordultam, magamon éreztem a tekintetét.

- Harry hol van? - kérdezte teli szájjal Louis.

- Nem tudom - vontam meg a vállam.

- Harold! - kiáltotta el magát Liam. - Gyere, mert nem marad!

Néhány perc várakozás után lábdobogás hallatszott, majd a zaj keltője megjelent a konyhában.

- Hol voltál? - kérte azonnal számon Louis.

- A kisszobában - vonta meg a vállát a göndör.

- Mit csináltál te ott? - néztek rá furán a többiek és én is.

- Megnéztem, hogy el fog-e férni a két ágy, amit rendeltem - jelentette ki, úgy mintha csak az időjárásról beszélne. - Azt hiszem JB. cserélned kell a lányokkal - nézett rám somolyogva.

- Hogy mi van? - pislogtam rá döbbenten. - Milyen ágyakat rendeltél?

- Természetesen hercegnőseket - vigyorodott el.

- De miért...hogyan? - kezdtem dadogni.

- Telefonon - nyomott be egy darab palacsintát a szájába. - és csak - nyammogta a választ.

Lefagyva pislogtam a barátomra, majd újra megéreztem azt a furcsa csiklandós érzést a hasamban.

- Ó - mosolyodtam el. - Úgy látszik a lányok örülnek neki - simogattam mag az őket rejtő domborulatot.

Mikor felnéztem négy értetlen és egy elfelhősödött szempárral találkozott a tekintetem. Niall szájából kilógott egy palacsinta darab, mert még a rágást is abba hagyta. Louis és Liam döbbenten néztek rám, míg Zayn csak pislogott, mint a béka.

- Ma megmozdultak - adtam magyarázatot nekik.

- Milyen érzés? - tért magához először Liam.

- Hm, talán ahhoz tudnám hasonlítani, mintha kis buborékok úszkálnának itt bent.

- Mi mikor érezhetjük? - nézett rám Niall.

- Talán egy-két hét - tippeltem.

- Á, az olyan sok - húzta el a száját Hazza.

- Ezt velük beszéld meg - nevettem el magam durcás arcát látva.

- Csajok! - kiáltott fel. - Jó lenne, ha aktivizálnátok magatokat, mert mi is szeretnénk titeket simogatni.

Hatalmas nevetés tört ki mindenkiből, egyedül Zayn volt az aki csak magában mosolygott, de szemeit le sem vette a hasamról. Ahogy néztem végig vonulni az érzelmeket az arcán, szerettem volna tudni, hogy mire is gondol.