Hellboys - 1D

30. rész

Harry

- Eszméletlenül szexy lett a csaj - hallottuk meg Lounak, a sminkesünknek a hangját, ahogy éppen egy fodrásznak magyarázott. - Nő vagyok, de még engem is elvarázsolt a kisugárzása - folytatta, miközben puszit adott nekünk.

- Kiről beszélsz? - kérdezte Zayn, de szerintem mindenki sejtette, hogy kiről van szó.

- Az új lányról, Jaderól. Baromi dögös lesz a képeken. Nem lesz pasi, aki ne akarná megdönteni - áradozott róla.

- Hallottad már énekelni? - fordult hozzá Niall érdeklődve.

- Nem sajnos. Miért, olyan jó?

- Csúcsszuper! - vigyorogtak a többiek.

- Ó-ó, tesztoszteron szagot érzek - nevetett fel Lou. - Bejön nektek, mi?

Mind az öten elvörösödtünk. Na szép - néztem végig a többiek arcán. Szóval nem csak az én fantáziámat indítja be.

- Na, kezdjünk! - szólt Lou és elkezdte az arcunkat rendbe hozni. Utolsónak ültem a székébe.

- Te jó isten, Harry! - nézett rám csodálkozva. - Mi a fenét csináltál, hogy ilyen szarul nézel ki? A nagymamám járt ekkora táskákkal a boltba, ami neked a szemed alatt van - húzta végig az ujját a karikáimon.

- Szarul aludtam - sütöttem le a szemeimet, de a horkantásra, ami Nialltől jött, felkaptam. Lou áthatóan vizslatta az arcom és a szeméből láttam, hogy nem hisz nekem. Túl jól ismert, és én is őt ezért tudtam, hogy nem fogom megúszni ennyivel.

- Fiúk - lépett be Paul hozzánk - a másik csapat mindjárt végez, úgyhogy indulhatunk.

Átmentünk egy másik terembe, ahová belépve még a szavunk is elakadt. Jade és Joe épphogy nem falták fel egymást a pillantásaikkal. A lányon egy nagyon dögös ruha volt és mikor felénk fordult hallottam, hogy a többiek is nehezebben veszik a levegőt. Az anyag alig takart valamit formás melleiből. A fotós észre vett minket és köszönt. Láttam, hogy Jade nem örül a jelenlétünknek, hát még mikor Phil kitalálta, hogy csináljunk közös képeket. Szemeivel könyörgőn nézett a barátaira, de Joe hiába kardoskodott mellette, Paul leszavazta. Kelletlenül sétált hozzánk és a legmesszebb húzódott tőlem.

- Ugyanaz a koncepció, mint a másik csapatnál - mondta Phil. - Csábítsd el őket is!

Nahát, az nem lesz nehéz - néztem végig rajta, mert így közelebbről még izgatóbb volt a látvány. Összehúzott szemekkel figyeltem, ahogy Zayn átölelte és valamit súgott neki, Jade pedig hálásan pislogott a fiúra.

Percek óta erőltettem a mosolyt az arcomra. Most nem élveztem úgy a fotózást mint eddig. Zavart, hogy a lány a fotós kérésére mindenkivel incselkedett, csak velem nem. Úgy került mintha pestises lennék.

- Ez az drágáim - kattogtatta a gépet Phil és közben a Jade-Zayn párost leste, akik úgy néztek ki mintha minden percben egymásnak eshetnének. - Úgy, most te jössz Niall - szólt a szőkének és a lány arcára egy édes mosoly kúszott, amit elvarázsolva néztem. Niall lenézett rá és mikor a szemei megakadtak a top réseiben, elpirult.

- Drága ír barátom, úgy csinálsz, mintha nem láttál volna még lányt - röhögött a fotós, így még nagyobb zavarba hozva Niallt, aki erőt vett magán és közelebb lépett a lányhoz. Innen már gördülékenyen ment minden. Liam és Louis is tökéleteset alakított, bár a barátom sűrűn igazgatta a nadrágja elejét, mikor azt hitte senki nem látja. Már csak én voltam hátra.

- Nem volt még elég? - szólalt meg mögöttem Joe, szavait a fotósnak intézve. Tudtam, hogy arra játszik, hogy Jadenak ne kelljen velem pózolnia.

- Harry még hátra van - vetette oda a srácnak Phil és a fejével jelezte, hogy álljak a lány mellé. Mellé léptem, mire összerezzent és a fejét lehajtotta.

- Hazza, egyik kezed csúsztasd a derekára, a másikkal emeld meg az állát!

Testem reagált az utasításra és beleborzongtam, mikor megérintettem a lányt.

- Úgy, most közelíts az arcoddal, mintha megakarnád csókolni! Igen, tökéletes! - hallottam Phil hangját valahonnan a távolból, mert teljesen elvesztem Jade arcának tanulmányozásában. A smink kiemelte a bőrének simaságát, szemének zöldjét. Piercingjei tökéletessé tették az összhatást. Belenéztem a szemébe, ahonnan döbbenetemre egy könnycsepp csordult ki. Akaratlanul is odanyúltam és letöröltem. Érintésemre egy pillanatra lehunyta a szemét, majd mikor kinyitotta, mérhetetlen fájdalmat olvastam ki belőle. Szólásra nyitottam a számat, de Phil megelőzött.

- Ennyi volt! Köszönöm a türelmet és a profi munkát. Egy-két nap és kész lesznek a képek - tette le a gépét és pakolni kezdett.

Jade kitépte magát a kezeim közül és a már mellettünk álló Joehoz menekült, akivel együtt hagyták el a termet. Utánuk akartam menni, de Zayn és Louis elém álltak.

- Hagyd most békén haver - nézett rám Zayn

- De nekem beszélnem kell vele! - mondtam hisztisen.

- Majd legközelebb. Ez most nem a legjobb időpont - tette a vállamra a kezét Louis.

A másik csapat elindult, de megálltak az öltözőjük előtt és nem mentek be.

- Kizártátok magatokat? - érdeklődött kedvesen Niall.

- Ö...nem - néztek zavartan egymásra.

- Akkor? Mi a gond? - kérdezte Liam is.

Damien megvakarta a tarkóját és a beállt csendbe egyszer csak nyögéseket és sóhajokat hallottunk meg, amik az ajtó mögül jöttek. Azonnal leesett, hogy miért nem mennek be.

- Sok volt a feszültség - vigyorgott ránk Adam, majd az órájára nézett. - Mondjátok meg Paulnak, hogy negyed óra és mi is megyünk - dőlt a falnak és neki állt játszani a telóján. A többiek utánozták. Úgy látszik, náluk ez megszokott dolog.

- Oké, de ne késsetek, mert Paul azt utálja - vigyorodott el Liam és minket maga előtt tolva, megindult a mi öltözőnkhöz.

Egy ideig néma csendben öltözködtünk, majd Zayn volt az aki megtörte.

- Basszus, de lennék most a kisköcsög helyében - sóhajtott fel. - Kajak, vissza kellett fognom magam, hogy ne tépjem le róla azt a felsőt és ne dugjam szarrá mindenki előtt.

- Zayn! Fejezd be, te perverz állat! - nézett rá mérgesen Niall, akivel kivételesen egyetértettem.

- Harry a perverz - vigyorodott el a barna hajú srác. - Láttátok, hogy nézte a lányt? Majd felfalta a szemeivel.

- Nem mintha mi nem azt tettük volna - hallottam meg Louis hangját, aki a védelmemre sietett. Úgy gondoltam, itt az idő, hogy beszéljek a fiúkkal.

- Srácok - szólaltam meg rekedt hangon, mire mind rám néztek. - Én csak... Szóval bocsánatot szeretnék kérni tőletek a tegnap este miatt - nyögtem ki nagy nehezen.

Az előbbi jó hangulat egy csapásra eltűnt. Mindenki maga elé meredt.

- Tudod - szólalt meg először Liam - az egészben az a legszörnyűbb, hogy soha nem gondoltuk volna, hogy te képes lennél ilyet tenni. Csalódtunk benned.

Szomorúan hajtottam le a fejemet.

- Ez nem azt jelenti - folytatta -, hogy egy idő után ne tudjunk megbocsátani, de ne várd el tőlünk, hogy ez egyik napról a másikra történjen.

Felkaptam a fejem és reménykedve néztem a többiekre. Louis, Liam és Zayn bólogattak, míg Niall elfordult tőlem. Tudtam, hogy vele lesz a legnehezebb dolgom.

- Köszönöm - suttogtam és könnybe lábadtak a szemeim.

Niall felpattant és az ajtóhoz ment.

- Kint megvárlak titeket, mert idebent büdös a levegő - vetette oda és otthagyott minket.

Letaglózva néztem a becsukott ajtóra és gőzöm sem volt róla, hogyan fogom megbékíteni Jadet, ha a barátomat sem tudom.