Hellboys - 1D

4. rész

Joe

Néztem, ahogy a gép apró rezdülései megrengetik, az amúgy kemény, fenekét. Eric belemerült a minta kidolgozásába. Jade szégyenlősség nélkül feküdt fel, tangában az asztalra. Morgásomat hallva, a viking kinézetű tetováló mester, röhögésben tört ki.

- Mi van McIntry? Félted a területed? - simított végig a lány fenekén egy fertőtlenítő kendővel, miközben gonoszkodva rám pillantott. Inkább nem válaszoltam, mert Jade felemelte a fejét és összeszűkült szemekkel nézett rám. A továbbiakban szótlanul néztem, ahogy lassan, fokozatosan, kirajzolódik előttem egy gyönyörű pillangó, a kerek fenekén. Beharaptam a szám, nehogy hangosan felnyögjek azoktól a képektől, amelyek a fejemben keringtek. Pillanatok alatt szűk lett a nadrágom. Megőrjít ez a lány. Mióta találkoztunk, azóta nem tudok normálisan gondolkodni a közelében. Lassan három éve, hogy megláttam őt az esőben állni. Az ég felé emelte a fejét és hagyta, hogy az esőcseppek lemossák az arcáról a sminket. Ott állt, mint egy pogány istennő, átázott ruhában, borzas hajjal és közben mosolygott. Akik elmentek mellette, bolondnak nézték, de őt nem érdekelte. Egy belső hang súgta, hogy menjek oda és szólítsam meg, én pedig hallgattam rá. Kiderült, hogy egy zenekarban énekelt, de pont aznap oszlottak fel, mert a dobosuk elköltözött. Elhívtam a garázsunkba, ahol a bátyámmal közös, bandánk próbált. Jade, mély benyomást tett a többiekre is. Olyan természetességgel mozgott köztünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Kezébe vette a mikrofont és mikor megszólalt, elvarázsolva hallgattuk a hangját. Tudtam, hogy jól döntöttem, mikor odamentem hozzá. Nem hittem el, hogy ekkora mázlim van. Vigyorogva néztem a többiekre, akik elismerően bólogattak. Egyetlen bánatom vele kapcsolatban, hogy akárhogy is teperek, soha nem lesz az enyém. Pedig én, az első pillanattól fogva szerelmes vagyok belé, de ezt ő nem veszi észre, én pedig gyávaságból nem mondom el neki, mert akkor lehet, hogy a mostani, barátság extrákkal, dolog is megszűnne köztünk. Márpedig azt nem akarom, még ha néha a saját bátyámmal kell osztoznom is rajta. Félreértés ne essék, Jade nem ribanc, csak nagy a szeretet éhsége, amit a szexben vezet le. A szülei alkoholisták. Mindennaposak náluk a balhék, verekedések. A rendőrök már előre köszönnek neki az utcán, mert annyit járnak hozzájuk. Ő pedig, inkább elmenekül otthonról, csak ne kelljen látnia, hallania a szülőnek nevezett embereket, akik az esetek 80 %-ban, rajta vezetik le az elcseszett életük frusztrációját. Sokszor jegeltem már az arcát, testét elcsúfító duzzanatokat, amit valamelyik alkoholmámorban úszó családtagja okozott neki.

- Kész - rántott vissza a valóságba, Eric hangja. Jade lemászott az ágyról és a tükörhöz sétált. Láttam a művész szemében a vágyat, ahogy követi a lány minden mozdulatát. Édes mosollyal az arcán nyugtázta a fenekén feszítő pillangó szépségét.

- Kurva jó lett - vigyorgott és láttam rajta, hogy boldog. A teste már tele volt mintákkal, de minden egyes rajzot gyermeki örömmel fogadott magán. Ugyanúgy volt a piercingekkel is.

- Jó bőrre könnyű dolgozni - lökte a süket szövegét, Eric.

- Minden csajnak ezt mondod, akiket megakarsz húzni? - somolygott, Jade, a férfira, miközben már a rövidnadrágját húzta fel.

- Úgy ismersz? - ment bele a játékba a tetkós.

- Úgy - bólogatott komoly fejet vágva a lány, de aztán elnevette magát. - Még egyszer kösz, Eric. Nemsokára szerintem megint találkozunk.

- Lassan törzsvásárlói kártyát csináltatok neked - ölelte magához Jadet. Puszit nyomott a hajába, majd elengedte. - Vigyázz magadra kislány!

- Te is - mosolygott a férfira. - Mehetünk? - nézett aztán rám csillogó szemekkel, amiből azt olvastam ki, hogy nemsokára testközelből csodálhatom meg a pillangóját.