Hellboys - 1D

87. rész

Jade

Kimerülten nyúltam végig a kanapén, amit Paul hozatott nekem a stúdióba, hogy kényelmesebben teljenek a napjaim munka közben. Imádtam itt lenni és imádtam énekelni. Brent szerint az új lemezzel óriásit sikerünk lesz. Ő most épp lelépett, hogy Paullal egyeztessen egy-két dolgot, így hagyott nekem időt a pihenésre.

- Jól vagytok csajok? - jelent meg Niall feje az ajtóban, majd belökte azt és belépett. Most láttam csak meg, hogy a keze tele van mindenféle finomsággal. Gyomrom hatalmasat kordult a látványtól.

- Mondtam már, hogy imádlak? - nyomtam fel magam ülő helyzetbe. Sajnos egyre nehézkesebben ment a mozgás így a hatodik hónap felénél. A hasam nagyot nőt, ami az orvos szerint az iker terhességnél megszokott, de én nehezen viseltem, hogy a tükörbe nézve egy bálna pislogott vissza rám.

- Tudom, mondanod sem kell - ült le mellém a szőkeség és kipakolta a zacskóban lévő kajákat az asztalra.

- Ugye tudod, hogy ha ezt mind megeszem, akkor holnapra már nem férek be az ajtón? - néztem elhűlve a rengeteg mindenre előttem.

- Nyugi. Azért vagyok itt, hogy segítsek - vigyorodott el. - Nem gondolod, hogy hagylak egyedül enni?

Nevetni kezdtem. Annyira szerettem benne, hogy ilyen bolond.

- Aú - kaptam a hasamhoz. - Nem tudom, miért jó nekik, hogy lerúgják a vesémet - nyögtem fel fájdalmasan.

- Nem akartak bántani, csak nekem köszöntek - csúsztatta Niall a tenyerét a hasamra. - Helló lányok - gügyögte kedvesen. - Itt van keresztapu és hozott nektek sok sok finomságot.

Elhűlve néztem a szőkeségre, aki vigyorogva fogadta a tenyerét rugdosó mozdulatokat. - Ohó - nevetett fel. - Ne legyetek ennyire virgoncok, mert az fáj a maminak - simított végig a pocakomon, majd rám nézett. - Mi az? Valami rosszat mondtam?

- Nem - ráztam meg a fejemet és közben kipislogtam a könnyeket a szememből. - Csak azt mondtad nekik, hogy keresztapu - mondtam ki halkan.

- Mégsem mondhattam azt, hogy apu, mert azt már Harry lefoglalta - nevetett fel. - De én leszek a keresztapjuk - nézett rám riadtan. - Vagy nem?

- Ilyeneken még nem gondolkodtam - nyögtem ki. - De szerintem simán belefér, hogy te legyél az egyik. Tehát? Elvállalod?

- Ezer örömmel - ölelt magához, majd hirtelen elengedett. - Most pedig tessék enni, mert nem akarom, hogy halálra éheztesd szegénykéket - nyomott egy sajtburgert a kezembe majd ő is beleharapott egybe.

Jókedvűen, sokat beszélgetve, nevetgélve töltöttük el a délutánt. Mikor Brent visszajött, sokkal gördülékenyebben ment minden.

- Azt hiszem mára befejeztem - huppantam le a szőkeség mellé. - Ez az utolsó dal sokat kivett belőlem - masszíroztam meg a halántékomat. - Alig várom, hogy hazaérjek és lerúghassam a cipőmet, végig dőljek az ágyon és aludjak - sóhajtottam lehunyt szemekkel.

- Ne félj, már nem sok van hátra és kész a lemez - mondta Niall miközben felemelte a lábaimat és az ölébe tette. Lehúzta rólam a balerina cipőmet majd masszírozni kezdte a talpamat.

- Mit csinálsz? - néztem rá meglepetten.

- Cssh, csak dőlj hátra és élvezd - vigyorodott el.

- Niall, annyira perverz vagy - csaptam a vállára, de aztán mosolyogva tettem amit mondott.

- Hmm...annyira jó - sóhajtottam fel. A mozdulatai úgy ellazítottak, hogy majdnem elaludtam. Az álom és az ébrenlét közt lebegtem, mikor megszólalt.