Hellboys - 1D

27. rész

Jade

Túl hamar eljött a reggel. Telefoncsörgésre ébredtünk. Damien is álmosan tapogatózott az idegesítően zenélő szerkentyű után.

- Halló - szólt bele, miután megtalálta. - Ó, szia Paul - ült fel az ágyon és nekünk is kinyílt a szemünk a menedzser nevének említésére. - Jó, oké, ott leszünk... Az szuper... Szia - nyomta ki a készüléket és kíváncsi fejünkre nézett. - Paul üzeni, hogy egy óra múlva az aulában találkozunk. Először reggeli, majd elvisz minket a koncert helyszínére, hogy a technikusok a mi zenénkre is betudják hangolni a felszerelést.

Nagyot nyögve dőltem vissza a párnámba. Hát kezdődik.

- Jade, akarsz elsőnek menni a fürdőbe? - nézett rám Pepe, mire megingattam a fejem és úgy válaszoltam.

- Menjetek csak, én majd utolsó leszek - húztam a fejemre a takarót és próbáltam még egy kicsit kizárni a külvilágot. Hallottam a fiúk susmutolását, matatását, de nem figyeltem rájuk. Gondolataim messze jártak. A tegnap este képei kísértettek. Mit fogok ma csinálni? Szívem szerint összepakolnék és lelépnék, de nem tehetem. Egyrészt aláírtam a szerződést, másrészt nem hagyhatom cserben a barátaimat. Muszáj leszek túlélni valahogy. Joe, mintha a gondolataimban olvasna, hozzám hajolt és a fülembe suttogott.

- Nyugi. Ott leszünk veled és ha hozzád mer szólni, akkor elássuk őt a sivatagban.

Megnyugtató szavaira felnevettem, főleg mikor láttam, hogy a többiek hevesen bólogatnak a mondatára. Átkaroltam a nyakát és egy puszit nyomtam az arcára.

- Köszi fiúk - néztem meghatódva rájuk. Odajöttek hozzánk és ők is átöleltek. Mit átöleltek? Rám borultak és a végére már kicsi a rakás pozícióban voltunk, aminek természetesen én voltam az alján.

- Agyonnyomtok - nyögtem fel, mire leszálltak rólam és végre levegőt is kaptam.

- Igyekezzetek - szólt Damien miközben az órájára nézett. - Fél óra múlva jelenésünk van.

- Ki nem volt még zuhanyozni? - néztem kérdőn a többiekre és egyedül Joe tette fel a kezét. - Akkor menjünk együtt, úgy gyorsabban kész leszünk - tanácsoltam.

A többiek hangosan nevettek.

- Biztos vagy te abban? - röhögött Adam.

- Majd visszafogom magam - vigyorogtam.

- Te lehet, de Joe nem biztos, hogy kordában tudja tartani a kígyót - röhögött most már Dam is.

Szemeimet forgatva szedtem össze a ruháimat és a törölközőmet, majd megcéloztam a fürdőt.

- Nyugi - szóltam hátra -, tehetséges kígyóbűvölő vagyok.

Nem láttam az arcukat, mert már csuktam be az ajtót magam után, de a nevetésük így is eljutott a fülembe. Hálás voltam nekik, hogy nem emlékeztetnek a tegnap történtekre és úgy viselkednek, mintha nem lett volna semmi. Így könnyebb volt nekem is. Utálnám, ha egész nap a sajnálkozó pillantásukat éreztem volna magamon.

Már a zuhany alatt álltam és folyattam magamra a forró vizet, mikor kinyílt a kabin ajtaja és egy hideg légáramlattal Joe vigyorgó képe bukkant fel mellettem.

- Így tényleg gyorsabb - mondta, majd tusfürdőt nyomott a tenyerébe és végig kente rajtam. Alaposan megfürdetett, ahogy én is őt. Nem csináltunk semmi mást, csak belemasszíroztuk egymás bőrébe a tusfürdőt. A zuhanyrózsa alá állva lemostuk magunkról a habot. Joe hirtelen magához ölelt, a nyakamba csókolt és halkan beszélni kezdett.