Hellboys - 1D

29. rész

Harry

Kopogásra ébredtem, majd Louis feje jelent meg az ajtóban.

- Hazza, ébresztő! Paul hívott, hogy lent vár minket az aulában. Reggeli, megbeszélés, hangpróba és fotózás - sorolta a mai teendőket.

Hangosan felnyögtem és a fejemre húztam a takarót. Nem akartam felkellni és nem akartam szembe nézni a többiekkel, amúgy is fájt a fejem. Louis megérezhette a hogy szar a hangulatom, mert az ágy mellé lépett és lerántotta rólam a takarót.

- Baszd meg Harold! Vegyél fel valamit, mert kiég a retinám - kiáltott fel, mikor meglátta, hogy a takaró alatt semmi nem volt rajtam. Végig néztem magamon. Mikor vetkőztem le? Úgy látszik, hogy éjjel melegem volt és ledobáltam mindent, csak nem emlékszem rá. Feltápászkodtam, majd előszedtem egy boxert és belebújtam.

- Így már jobb? - néztem a barátomra.

- Liamesen szólva "per-fect" - vigyorgott. - Jó lenne, ha gyorsan készülődnél, mert mindjárt mennünk kell - nézett a telójára.

Előkapartam valami ruhát és bevágtattam a fürdőszobába. Nem akartam elkésni már az első nap. Toltam egy gyors zuhanyt, felöltöztem és fésülködés helyett csak beletúrtam a hajamba. Belenéztem a tükörbe és elszörnyedtem a látványtól. Hatalmas karikák éktelenkedtek a szemem alatt. Lounak lesz munkája, az biztos. Gyorsan magamhoz vettem a mobilom és jeleztem Louisnak, hogy tőlem indulhatunk. Kiléptünk a közös nappaliba, ahol már ott ült Liam és Niall. Utóbbi gyilkos pillantásokkal méregetett, míg Liam szinte rám se nézett. Csodás, tehát lesz miért tepernem egész nap.

- Hol van Zayn? - kérdezte BooBear, de nem is kellett a fiúknak válaszolni, mert már meg is jelent az ajtóban, a haját igazgatva.

- Itt vagyok, csak elaludtam a séróm - mondta morcosan, és ő sem nézett rám.

- Sziasztok - nyögtem ki egy halk köszönést, amire még halkabb morgás volt a válasz.

Liam az órájára nézett, majd felpattant.

- Indulás, mert elkésünk!

Sorban léptünk ki a lakosztályból és Liam szaladni kezdett a lift felé, mi pedig követtük.

- Várjatok! - kiáltotta és csodával határos módon a lift ajtó újra kinyílt előtte. - Köszi - lihegte a bentlévőknek, akik, akkor esett le, hogy a másik csapat tagjai voltak. - Ti is reggelizni mentek? - kérdezte fura hanglejtéssel és szemeit Jadera függesztette. Én is őt néztem. Mennyire más lett? Soha nem jöttem volna rá, hogy ő az a lány akit szemét módon átvertem, ha nincs az a játék.

- Igen - csattant fel a zenekarvezető hangja és mikor ránéztem, tömény undort és fenyegetést olvastam ki a szemeiből, így inkább elfordultam. Niall közelebb nyomakodott a lányhoz és valamit súgott neki, aminek egy halvány mosoly lett az eredménye. Ennyire jóba lettek? Szemeim újra a lányt pásztázták. Milyen tökéletes alakja lett? Pedig emlékszem mikor még vele voltam, kicsit túlsúlyos volt, bár az akkor nem érdekelt, mert csak a cél lebegett a szemem előtt. Legtöbbet a haja változott. A hosszú szőke haja most fekete és rövid. Szerettem a hajába beletúrni és késztetést éreztem rá, hogy újra megtegyem. Úristen, Harry mikre gondolsz? - csaptam képzeletben pofán magam. - Ez a lány gyűlöl azért, amit vele tettél, neked meg ilyen perverz gondolataid vannak. Újra ránéztem és láttam, hogy szinte belebújik a barátjába, így próbál menekülni a látványom elől. Joe dühös pillantásával találtam szemben magam. Életemben nem néztek még rám ilyen vadállat módjára. Ha a nézésével ölni lehetne, már halott lennék.

Végre leértünk a földszintre és szinte kirobbantunk a liftből, ami előtt már a menedzserünk várt. Elvitt minket reggelizni és közben ismertette a mai programot.

- Szóval elsőnek hangpróba, majd Dam csapatát kezelésbe veszik a stylist és a fotós.

Jade azonnal tiltakozott, hogy ő nem hajlandó senki kedvéért változtatni a stílusán, amit jó ötletnek találtam, mert így volt dögös. Styles!vertem fejbe magam képzeletbe, mert már megint elkalandoztak a gondolataim.

Hallgattam, ahogy a lány Paullal egyezkedik és egy halovány mosolyt is megeresztettem, mikor sikerült neki kiharcolnia amit szeretett volna. Reggeli után a turnébuszhoz indultunk. Kicsit lemaradtam a többiektől, hogy rendezni tudjam a gondolataimat.

- Hogy bírod? - lépett mellém Louis és az arcomat fürkészte.

- Elég jól, már csak ötpercenként akarnak megölni a szemükkel.

- Bocsánatot kértél már? - tette a vállamra a kezét.

- Nem. Mikor? Még nem volt rá alkalmam - sóhajtottam fel, majd megtorpantam. Louis szintén megállt mellettem. A busz előtt Jade és Niall ölelkeztek. Szívembe mart a féltékenység. Én akartam őt ölelni és újra érezni akartam az illatát.

A buszban úgy ültünk, hogy a lány a legmesszebb került tőlem, mintha mindenki figyelt volna rá. nehogy hozzáérhessek vagy szólhassak. De könyörgöm, mit csinálhatnék vele? Magamba roskadva ültem, míg a többiek élénk beszélgetést folytattak. Aztán megérkeztünk végre a stadionhoz. Nekünk nem volt újdonság ennyi ember előtt énekelni, de ahogy láttam a lány és bandája megilletődött a hely láttán.

Ők kezdték a hangpróbát és újra megkellett állapítanom, hogy ilyen gyönyörű hanggal még életemben nem találkoztam. Mind az öten, sőt a stáb többi tagja is elvarázsolva hallgatta az Operaház Fantomját. Mikor befejezték, a hangosítók, fénytechnikások és a színpad építők is megtapsolták őket, de főleg a lányt aki széles mosollyal az arcán köszönte meg nekik. Mi következtünk. A feszültség érezhető volt köztünk, de voltunk annyira profik, hogy a külső szemlélők ebből semmit nem vettek észre.

- Jó volt - csapta össze a tenyerét Paul. - Most pedig kedvenc részetek jön, a fotózás - vigyorgott ránk.

Elmosolyodtunk, mert tényleg szerettünk bohóckodni a kamerák előtt, bár most nem tudom, hogy mit fogunk csinálni, mert Louison kívül mindenki haragszik rám.