Hellboys - 1D

19. rész

Niall

A tegnapi buli fergetegesre sikeredett. Ott volt az összes családtag, barát és barátnő. Sajnos az én családom nem tudott eljönni, barátnőm meg nincs, így az este nagy részét a konyhában töltöttem el. A többiek még javában buliztak, mikor elmentem lefeküdni. Reggel áldottam is az eszem érte, mikor megláttam a többiek másnapos, kómás fejét. Jókat derültünk rajtuk Liammel.

A váróban irigykedve néztem JB és Joe csókját, ami elég forróra sikeredett. Meglepetésemre a repülőn, Jade mellettem foglalt helyet. Tudtam, hogy a többiek most rohadt irigyek rám, mert mióta megismertük, nem egyszer került köztünk szóba, hogy ki, mit és hogyan csinálna vele, ha tehetné. Még Liam és Louis is elmesélte a szexuális álmait, amiben a lány szerepelt, pedig nekik barátnőjük van. De meglehet érteni, hisz férfiból vannak ők is. Harry furcsán viselkedik, akárhányszor szóba kerül Jade. Csak nem érez iránta valamit? Nem tudom, de odafigyelek rá. Na és Zayn. Ő azzal a tipikus "kellesz nekem" szemekkel nézett a lányra, aki vagy jól titkolta, vagy tényleg nem vette észre a fiú érdeklődését. Nekem is izgatta a fantáziámat, mint nő, de persze mint ember is. Semmit nem tudtunk róla a nevén és az énektudásán kívül, ami lenyűgöző volt. A hideg ráz, ha eszembe jut, hogy énekelte a saját számukat. Szinte tapintható volt a levegőben a szex. Nem csoda, hisz a lány, egy két lábon járó kísértés volt a férfiak számára. Louis nem bírta ki szó nélkül és hátrafordulva felénk, adott hangot az érzéseinek.

- Mázlista vagy Horan. Nem kell Harry horkolását hallgatnod egész úton, ráadásul te kaptad a legcsinosabb szomszédot.

Önelégülten vigyorogtam rá és megjátszott egoizmussal válaszoltam. Jade felnevetett. Ritkán hallottuk őt nevetni, de megfogadtam, hogy a turné alatt megpróbálom minél többször hallani ezt a búgó, érzéki hangot. Fülébe dugta a headsetjét, hogy elzárkozzon tőlünk, de nem hagytam. Kihúztam a fülesét és szinte könyörögtem neki, hogy beszélgessünk. Kedvtelenül, de belement. Megtudtam, hogy nincs testvére, de az ikrekre úgy tekint, mintha a bátyjai lennének. Döbbenten néztem rá, hiszen mi azt hittük, hogy ő és Joe egy pár, csak nem akarják nagydobra verni. Kinevetett és hogy fokozza a dolgokat, elmondta, hogy a fiú és közte a "barátság extrákkal" működik. Poénból megkérdeztem, hogy lehetnék-e én is a barátja. Lehülyézett és a vállamba boxolt. Már azért megérte, mert így újra mosolyogni láttam.

- Hány éves vagy? - kíváncsiskodtam, mert nagyon érdekelt a dolog, ugyanis a fiúkkal fogadtunk a korára.

- 17, de pár hét és betöltöm a 18-at.

Ledöbbentem. Én legalább 19-re saccoltam és ha jól emlékszem, Harry volt az egyedüli aki 17-et mondott. Egy idióta, kiskorúságára utaló poénnal zártam le a kérdést. Viszont szöget ütött a fejemben, hogy a szülei hogy engedték el így. Rákérdeztem, bár ne tettem volna. Arca egy pillanat alatt elkomorult és egy szűkszavú válasz után, újra magába fordult. Megint előkerült a telefonja. Hagytam, hogy egyenlőre elmeneküljön a többi kérdésem elől. Nem tudom, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel, de a reakcióiból ítélve, nem a legjobb. Hátradőltem az üléssel és próbáltam aludni. Valamennyit sikerült is, de aztán suttogásra ébredtem.

- Harry, ne... Harry - hallottam a szavakat a mellettem alvó lány szájából és mikor kinyitottam a szemem, láttam hogy arcán könnycseppek gördülnek lefelé. Úgy tudtam, hogy ők nem ismerik egymást. Vagy lehet, hogy nem is a mi Harrynkről van szó? Fogalmam sem volt róla, hogy mit tegyek. Jade egyre hangosabban zihált. Nem akartam, hogy mindenki ráfigyeljen, ezért ébresztgetni kezdtem.

- Jade, Jade - szólongattam, mire kinyitotta a szemeit. - Jól vagy?

- Persze. Miért? - nézett rám álmos szemekkel, értetlenül.

- Mert Harry nevét suttogtad álmodban és sírsz - mondtam halkan, hogy a többiek ne hallhassák.

Leszerettem volna törölni a könnyeit, de elkapta a fejét. Arcához nyúlt és szinte hitetlenkedve nézte, hogy nedves lett a keze. Idegesen kezdett kutakodni a táskájában, de megelőztem és felé nyújtottam egy pzs-t.

- Köszi - motyogta.

- Nem akarsz mesélni valamit? - néztem rá úgy, mintha tudnék valamit, remélve, hogy beválik, de nem jött össze.

- Nem - vetette oda és elfordult. Újra a tüskés, bunkó Jade ült mellettem, de én tudtam, hogy valahol legbelül, egy érzelmes lány bújik meg, akinek rengeteg szeretetre és megértésre van szüksége.