Hellboys - 1D

75. rész

Harry

Megkönnyebbülve néztem JB után mikor otthagyott az autóban, mert még néhány perc és letepertem volna. Ez már az induláskor is majdnem megtörtént és csak az ő lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem a karjaim közt végezte. Mióta beköltözött a szomszédomba egyre többet beszélgettünk és nekem újra előjöttek a régi érzéseim felé. Ajtónyitódásra figyeltem fel, miközben a fiúk sms-eire válaszoltam, akik folyamatosan nyaggattak valamiért.

- Minden rendben ment? - kérdeztem miközben tekintetemet végig futtattam rajta. Nagyon szép volt és a terhességtől teljesen kivirult.

- Igen - mosolygott jókedvűen. - Manócska teljesen jól van - simított végig a hasán, amitől furcsa érzés tört rám. Én is megakartam simítani a hasát, hogy érezzem a szíve alatt növekvő babát. Hazza, te megőrültél - súgta egy hang. - Ő nem a te gyereked és nem is lesz az! Szívemet mintha egy láthatatlan kéz markolta volna meg és jó erősen megszorította.

- Szuper - erőltettem egy mosolyt az arcomra majd szótlanul haza vezettem.

- Bejössz? - nézett rám édesen úgy, hogy még véletlenül se tudjak nemet mondani. Mikor pedig az éhséget hoztam fel kifogásként felajánlotta, hogy csinál vacsorát. Hát, ha Niall ezt tudná! . vigyorodtam el és igent mondtam. Beálltam a garázsomba majd a lakásba érve lerúgtam a cipőmet. A szobámba levetkőztem, hogy átvegyek egy kényelmesebb ruhát. Épphogy felvettem a pólómat, mikor meghallottam a csengő hangját.

- Ki a fene az? - dohogtam mérgesen, miközben ajtót nyitottam. - Hát ti?

- Neked is szia Bongyi - röhögött a képembe Louis. - Talán nem látogathatjuk meg a barátunkat?

- De, de csak... - dadogtam idegesen. Meglepődni sem volt időm, mert a fiúk félretoltak az útból és bemasíroztak a lakásba. - Dolgom lenne - fejeztem be a megkezdett mondatom. Mire becsuktam az ajtót és felkészültem rá, hogy elküldöm őket, már kényelembe helyezték magukat a nappalimban. Egyedül Niall nem volt köztük, de gondolom ő már a hűtőmmel készült közelebbi barátságot kötni. Louis kezében a távirányítóval szörfölt a csatornák között. Zayn fejét hátrahajtva lehunyt szemekkel szundikált az egyik fotelben, míg Liam a dvd-im közt turkált.

- Minek köszönhetem a látogatásotokat? - fontam karba a kezeimet.

- Unatkoztam - vonta meg a vállát Louis.

- Ezért felhívott minket, hogy találjunk ki valamit - fordult felém Liam kezében egy jó pár filmmel.

- És ti azt találtátok ki, hogy eljöttök engem boldogítani - vontam fel a szemöldököm.

- Gondoltuk, te is unatkozol és együtt sokkal élvezetesebb lenne a semmittevés, de ahogy nézem nem örülsz nekünk - állt meg a konyha ajtóban Niall a kezében egy hatalmas szendviccsel.

- Dehogynem, csak... - hallgattam el, hogy valami hihető kifogással állhassak elő, de mielőtt kinyithattam volna a számat, az asztalon felejtett telefonom jelzett, hogy sms-em érkezett. Utána kaptam, de Louis gyorsabb volt így az ő kezében landolt a készülék.

- Tomlinson, add vissza - léptem felé fenyegetőn, de felugrott és nevetve elszaladt előlem. Kergetőzni kezdtünk a bútorok közt. Lou nevetve ugrált át a srácokon, mire végre elkaptam.

- Kérem - nyújtottam felé a tenyeremet. Duzzogva ejtette bele a készüléket.

- Legalább jól néz ki? - pislogott rám kajánul.

- Kicsoda? - értetlenkedtem.

- Hát a szomszédod.

Az ereimben meghűlt a vér.

- Ho...honnan? - dadogtam leforrázva míg a többiek érdeklődve fordultak felénk, még Zayn is kinyitotta a szemeit.

- Véletlenül elolvastam az üzit amit küldött - pirult el a kék szemű. - "Mikor jössz? Kihűl a vacsi. Szomszédasszony" - idézte a sorokat nyávogó hangon. Hatalmas kő gördült le a mellkasomról. Marha nagy szerencse, hogy Jade nem a nevét írta alá.

- Véletlenül mi? - vetettem mérges pillantást a barátomra.

- Bocsi - nézett rám bűnbánó képpel, amitől még a jégszív is megolvad.

- Mi van ezzel a szomszédasszonnyal? - pislogott érdeklődve Liam.

- Mennyi idős? Csinos? Van esélyed? - záporoztak rám a kérdések, még levegőt sem hagyva nekem.

- Nyugi - intette le őket Niall. - Annyit kérdeztek, hogy nincs ideje válaszolni. Tehát? Ki ez a nő? - vigyorgott rám cinkosan.

- Ő,...ő csak nem rég költözött ide - válaszoltam az igazsághoz hűen.

- És már most úgy összemelegedtetek, hogy vacsizni hív? - somolygott Louis perverz vigyorral a szája sarkában.

- Mi? Nem... - habogtam. - Én csak segítettem neki valamelyik nap és így akarja meghálálni.

- Te meg az önzetlen segítség - röhögött fel Zayn. - Fogadjunk, hogy csak a bugyijába akarsz bemászni?

- Kuss - intettem le. - Ő más - pirultam el, amit a többiek is észre vettek és éktelen "húúúzásba " kezdtek.

Vigyorogva emeltem fel a középsőujjamat.

- Fiúk szerintem menjünk és hagyjuk, hogy Hazza szomszédolni menjen - lépett az ajtó felé. Hálásan néztem rá. Végre valaki felfogta, hogy dolgom lenne.

- Remélem hamarosan bemutatod nekünk - nyafogott Niall - nehogy már csak neked jusson a házi kosztból!

Röhögve ráztam meg a fejemet, mikor végre valahára beszálltak a kocsijukba és elhúztak, ahogy a szőke ír nyafogásából kivettem a Nando'sba. Nagyot sóhajtva zártam be az ajtót magam után és sietős léptekkel indultam el a szomszédba.