Hellboys - 1D

58. rész

Jade

Hallottam ahogy Joe és Damien felváltva könyörgött az ajtó előtt, hogy menjek ki, de nem volt hozzá erőm. A fürdőszoba padlón hevertem és nem tudtam abbahagyni a sírást. Aztán hirtelen csend lett, majd meghallottam Joe vallomását. Most először éreztem azt, hogy valami hiányzik az életemből, vagyis inkább valaki. Erőt vettem magamon és felálltam. Óvatosan lépkedtem az ajtóhoz, viaskodva önmagammal és az érzéseimmel. Homlokomat a hűvös fának döntöttem és úgy hallgattam végig Joe bocsánat kérését. Annyira megérintett amit mondott, hogy elfordítottam a kulcsot a zárban és mikor kiléptem az ajtón, akkor tudatosult bennem, hogy már nem hitt benne, hogy kijövök így elakart menni. Szemei döbbenetet, sajnálatot és mérhetetlen szeretetet sugároztak felém. Nem szólt semmit csak széttárta a karjait és én hezitálás nélkül bújtam hozzá. Ahogy átölelt úgy éreztem, hazaértem. Percekig álltunk így némán, összefonódva.

- Ne haragudj - törte meg végül ő a csendet.

- Nincs miért - csóváltam meg a fejem és kezemmel a fájó torkomhoz kaptam.

- Minden oké? - emelte fel az arcomat, hogy a szemembe nézhessen.

- Azt hiszem berekedtem - állapítottam meg nagyon okosan, miután alig lehetett hallani a hangomat.

- Fáj is? - kérdezte aggódva.

Csak bólintottam, mert nem akartam még jobban megerőltetni a torkomat.

- Basszus, ez nem jó hír - masszírozta meg a tarkóját. - Dokihoz kéne menned, nehogy a hangodra is kihasson.

Megvontam a vállam, jelezve, hogy most ez izgat a legkevésbé.

- Megvagytok? - nyitott be Adam és én ösztönösen Joe mellkasához bújtam.

- Minden oké - nyugtatta meg őt a fiú.

- Szuper - hallottam Adam hangját. - Paul üzeni, hogy fél óra múlva vár minket lent, mert négyre jelenésünk van a kiadónál - mondta, majd magunkra hagyott minket. Kérdőn néztem fel Joera.

- Jaj, te még nem is tudod! Damien felkérte Pault, hogy legyen a Hellboys menedzsere és ő elvállalta.

Elhűlve néztem a fiúra, akinek úgy csillogtak a szemei, mintha most kapta volna meg a karácsonyi ajándékát.

- Amint hallottad, négykor már meg is beszéljük a lemezfelvételt - vigyorgott, mint a tejbetök. - Ha te is szeretnél jönni, jobb ha már most elkezdesz készülődni, mert elég szarul nézel ki - somolygott rám gúnyosan, mire mellkason boxoltam. - Naaa! - háborodott fel. - Ez a hála az őszinteségemért?

Kérdőn néztem rá, mire ő betolt a fürdőbe és a tükör elé állított. Rémülten kaptam a szám elé a kezemet.

- Ne félj tőle, az te vagy - poénkodott vigyorogva. Szúrós tekintettel néztem rá. - Jól van na - simított végig az arcomon - nekem így is tetszel.

Megráztam a fejem a hülyesége hallatán majd az ajtóra böktem.

- Kifelé - suttogtam alig halhatóan.

- Mit szeretnél? - hajolt közelebb kaján mosollyal az arcán. Dühösen toppantottam egyet és az ajtóra mutattam. - Ez annyira vicces - nevetett, de tette amit kértem. Becsuktam utána az ajtót, amit egy nemtetsző morgással vett tudomásul.

Visszaléptem a csaphoz és gyorsan megmostam az arcomat hideg vízzel. Letöröltem az elkenődött sminkemet és újjá varázsoltam. Megfésültem a hajamat és végre újra a tükörbe mertem nézni. Nem lettem tökéletes, de már nem is nyújtottam olyan borzasztó látványt.

A szobába lépve megláttam a többieket, akik kíváncsian néztek rám. Damien azonnal felugrott a kanapéról és hozzám lépett.

- Soha többé ne csinálj ilyet, mert nagyon megijesztettél Húgi - ölelt magához.

- Nem fogok - suttogtam, mire mindannyian rám néztek.

- Ez... ez mi volt? - tolt el magától, hogy tüzetesebben megtudjon vizsgálni.

- JB-nek elment a hangja a sírástól - magyarázta meg helyettem Joe.

Félve néztem a fiúkra, mert attól tartottam, hogy haragudni fognak rám, hogy elszúrom a lehetőségüket, de ők csak bátorítóan mosolyogtak.

- Beszélünk Paullal és kerítünk neked egy dokit - hadarta fontoskodva Dam, miközben atyáskodva simított végig a fejemen.

Bólintottam és hálásan néztem a barátaimra. Annyira rendesek velem, nem tehetem meg velük, hogy cserbenhagyom őket, pedig a fürdőszoba padlóján eljátszottam a gondolattal, hogy feladok mindent, mert már nincs miért élnem.