Hellboys - 1D

80. rész

Harry

- Hé, haver! Várj már meg! - kiáltott utánam Niall mikor végig vágtattam az utcán a garázsomig. - Mi a franc van veled? - kapta el a karomat.

- Én... - dadogtam idegesen. - Nem tudom - túrtam bele a hajamba majd felnéztem rá.

- Ó, te szent szar - sóhajtott fel Niall. - Te teljesen beleestél.

Nem tudtam és nem is akartam megcáfolni az állítását. Sóhajtva dőltem a kocsim oldalának.

- Tud róla? - puhatolódzott az ír.

- Nem, nem mondtam meg neki és még csak nem is sejti. Tegnap estig csak barátok voltunk - nyeltem nagyot az emlékekre.

- Mi változott?

- Ő! Illetve... - makogtam. - Tegnap fodrásznál volt és úgy jött haza, mint...Elizabeth.

- Harry, nem akarok beleszólni, de ő még mindig Jade. Az a lány, aki most kisbabát vár és amint az előbb a tudomásodra hozta, nem akar bonyodalmakat.

- Tudom! - csattantam fel, majd higgadtabban folytattam. - Tudom, de mit csináljak, ha elvette az eszemet?

- Vettem észre - mosolygott rám Niall. - Régen biztos nem tudtad volna megtartani a titkát.

- Így is nagyon nehéz volt - sóhajtottam fel és először éreztem azt, hogy jó, hogy más is tud erről a titokról.

Beszálltunk az autóba és a stúdióig meg sem álltunk. Épp csak üdvözöltem a barátaimat, mikor Paul mellém lépett.

- Harry, beszélhetnénk? - tette a vállamra a kezét.

- Persze - néztem rá értetlenül majd követtem őt az egyik sarokba. - Baj van?

- Nem, nincs. Csak szeretném tudni, hogy ki írta ezt a szöveget? - nyomott a kezembe egy papírt, amit még Jade asztaláról csórtam el.

- Egy ismerősöm - mondtam zavartan. - Miért?

- Szeretnék vele beszélni.

- Ö, azt hiszem, hogy az nem fog menni. Nem szereti a nyilvánosságot - vakartam meg a tarkómat idegesen.

- Pedig nagyon fontos lenne - nézett rám szigorúan a menedzserünk.

- Akkor sem hiszem, hogy belemegy. De miről akarsz vele beszélni? Mondd el és meglátom, hogy mit tehetek.

Pár perc néma gondolkodás után megtudtam a választ.

- Oké. Szóval elolvastuk amiket hoztál és úgy döntöttünk, hogy ez a szám - mutatott a papírra - felkerül a lemezetekre. Persze, csak akkor, ha az illető megengedi és megtudunk vele egyezni a jogdíjjakról.

-Úh - nyögtem fel - ez remek. Figyelj Paul, nem ígérek semmit, de megpróbálok beszélni vele. Így jó lesz?

- Egyenlőre megteszi. Még a héten lépni kéne az ügyben, mert már csak erre a számra várunk, hogy felénekeljétek és akkor készen vagytok. Mehettek pihenni - vigyorgott rám majd otthagyott. Gondolataimból a többiek érkezése szakított ki.

- Mi ez? Szerelmeslevél? - kapta ki a kezemből Louis a lapot nevetve majd olvasni kezdte. - Hű - kerekedtek el a szemei és láttam, hogy szemeivel szinte falja a sorokat. - Ez rohadt jó - suttogta el a végén. - Te írtad?

- Nem - ráztam meg a fejemet. - Egyik ismerősöm.

- Paul látta már? - kérdezte miközben Li kezébe adta a lapot, aki aztán Zaynnek, majd onnan Niallhez került.

- Igen. Erről beszéltünk pont. Szeretné, ha felkerülne a lemezre...

- Benne vagyok! - kiáltott fel Zayn. - Ez valami fenomenálisan gyönyörű. A zenei alap megvan hozzá?

- Nem tudom - vontam meg a vállamat.

- Bruce! Bruce! - rontottak ki az ajtón.

- Mi kellene fiúk? - kérdezte a hangmérnökünk riadtan, mikor ez a három sügér rátámadt.

- Ennek a számnak megvan az alapja? - lengette meg a lapot Zayn.

- Melyiknek? - tolta a szemüvegét az orrára, hogy eltudja olvasni a betűket. - You and I ? Igen, már meg van. Akarjátok hallani?

Miután Niallal utolértük a többieket, így mind az öten hevesen bólogatni kezdtünk. Bruce az előtte elterülő rengeteg gomb közül megnyomott néhányat, majd hátradőlt a székében.

Felcsendültek az első akkordok mi pedig akaratlanul is a szöveg köré csoportosultunk, majd mikor úgy éreztük mehet, énekelni kezdtünk. Mintha előre meglett volna beszélve, tudtuk, hogy ki, ki után jön. Élvezettel adtuk át magunkat a zenének. Mikor az utolsó hang is elhalt vigyorogva néztünk egymásra.

- Ez csúcs volt - hümmögött elégedetten Bruce. - Kicsit még csiszolni kell rajta, de fasza lesz.

Ekkor taps hallatszódott az ajtóból. Odakaptuk a fejünket és meglepetten vettük észre a régi ismerősöket.

- Jó volt - mondta halvány mosollyal az arcán Damien, majd beljebb lépett, hogy kezet tudjunk fogni.

- Szívhez szóló volt - morogta Joe és ő is üdvözölt mindenkit.

- Sziasztok. Hát it? - kérdezte Louis kíváncsian, ugyanis már elég régóta nem találkoztunk az ikrekkel.

- Paul beszélni akart velünk. Lassan ki kellene adni egy újabb lemezt, de gőzünk sincs hogyan, mikor Jade eltűnt - válaszolt Dam. Öccsének a lány neve hallatán megrándult az arca.

- Még mindig semmi hír róla? - nézett Zayn Joera aki csak a fejét lehajtva nemet intett.

- Senki nem tud róla semmit - motyogta maga elé a fiatalabbik iker. - Jó lenne legalább tudni, hogy jól van-e - sóhajtott fel.

Ahogy jobban megnéztem a srácot, feltűnt, hogy fogyott, szemei alatt halvány karikák virítottak és arcára mintha ráfagyott volna a közöny álarca. Sajnáltam őt és eszem szerint megmondtam volna neki, hogy hol találja, de a szívem hevesen tiltakozott ellene, és én hallgattam rá.