Hellboys - 1D

13. rész

Jade

- Ideje lenne mennünk - emelte meg az állam, hogy a szemembe nézhessen. Bólintottam és felkászálódtam róla. Egy törölközőt a kezembe véve elindultam zuhanyozni. Mikor végeztem, eszembe jutott, hogy a ruháim a lakás különböző pontjain találhatóak, így a törölközőt magamra tekerve indultam a keresésükre. A lépcsőn lefelé szedegettem a széthajigált cuccokat. Már csak a pólóm és a melltartóm hiányzott, így beléptem a konyhába, ahonnan ez az egész indult.

Döbbent tekintetekkel találtam szemben magam. De jó, ezek már itt vannak - húztam el a számat, majd megláttam a melltartómat, ami pont Harry székének háttámláján volt. Követte a tekintetemet és perverzül elmosolyodott.

- Ezt keresed? - fogta a kezei közé a fekete csipkés fehérneműt.

- Is - válaszoltam flegmán -, a pólómnak is itt kéne lennie valahol - morogtam, mert nem láttam sehol a keresett darabot.

- Bocs JB, de kidobtam - villantott rám egy mosolyt Damien. - Teljesen elszakadt - nézett rám nevetve, de aztán közelebb lépett és a szemében láttam, hogy mindent megértett. Kezét óvatosan végigsimította az arcomon lévő lila folton.

- Ssz - szisszentem fel a fájdalomtól.

Az öt fiú még mindig elképedve nézett ránk. Ekkor jelent meg Joe az ajtóban, egy boxerben és hozzám lépett. Belepuszilt a hajamba és köszönt a srácoknak.

- Isztok valamit? - kérdezte tőlük teljes nyugalomban.

- Igen, köszi - tért magához a barna szemű. Talán Zayn?

- Kaja nincs? - kérdezte halkan a szöszi, akinek valamiért elsőre megjegyeztem a nevét, Niall.

- Nem tudom - ráztam meg a fejem és a hűtőhöz léptem, behajoltam, hogy lecsekkolhassam a tartalmát. Hét szempár követte a mozdulatomat, ebből öt döbbent, míg a másik kettő kaján vigyorral az arcán nézte az egyre feljebb csúszó törölközőmet. - Ha vársz egy kicsit, akkor összeütök valami ehetőt, de előtte felöltözöm - csuktam be a hűtőt.

- Miattunk nem kell - találta meg a hangját a göndör. - Tökéletesen megfelelsz így is.

Bemutattam a középső ujjam, majd Joehoz lépve adtam neki egy puszit a szájára.

- Mindjárt jövök. Köszönöm - suttogtam neki.

- Nincs mit kicsim - ütött a fenekemre, amit összehúzott szemekkel fogadtam, de túl tettem rajta magam és felmentem, hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak.