Hellboys - 1D

69. rész

Jade

- És igen! - kiáltott fel Akiro, aki a felvételek elkészítésben segédkezett. - Elkészült a lemez!

Elégedetten dőltem hátra a kanapén. A fiúk hangosan éljeneztek, míg én a szokásos rosszullétemmel küszködtem.

- El sem hiszem! - huppant le mellém Damien. - Kész az első albumunk! - vigyorgott rám, majd elkomorult. - Jade, jól vagy?

- Persze, csak megint elfáradtam - hazudtam immár sokadjára a héten.

- Nem tetszik ez nekem - csóválta meg a fejét és kezét a homlokomra csúsztatta. - Lázas nem vagy.

- Dam - ráztam le magamról - tényleg nincs olyan bajom, amit egy kiadós alvással ne lehetne orvosolni.

- Oké, de ha megint baj lenne, ugye szólsz? - simított végig a karomon.

- Hát persze bátyus - bújtam hozzá, hogy ne lássa a könnyes szemeimet.

Harry felhívott a héten, hogy megtalálta az ideális házat nekem és Manócskának. Mivel nem értem rá megnézni, kénytelen voltam megbízni benne és látatlanban belemenni az adás-vételbe. Hazza szerint nem fogom megbánni a döntést és a legfontosabb, bármikor költözhetek. Még azt is elintézte, hogy a bútorok maradhassanak, így azzal sem kell majd foglalkoznom.

Éjjel kettő virított a digitális órámon, mikor kibújtam az ágyból. Eljött a pillanat, hogy itt hagyjam a fiúkat. A holmim már napok óta összecsomagolva állt a szobám sarkában. Gyorsan magamra kaptam egy melegítőt és egy pulóvert, majd vártam a jelre, ami percek múlva már fel is villant az ablakon keresztül. Halkan lopakodtam le a lépcsőn a két bőrönddel, amibe minden cuccom belefért.

- Azt hittem meggondoltad magad - nézett rám Harry, mikor kinyitottam az ajtót.

- Nem, csak nem akartam zajt csapni - suttogtam, majd visszaléptem a házba. - Mindjárt jövök, addig légyszi rakd ezeket a kocsiba - kértem a fürtöst, aki bólintott.

Fellopakodtam az emeletre és kinyitottam az egyik ajtót. Damien szétvetett lábakkal hason aludt. Szívem görcsösen szorult össze, mikor a párnájára tettem a búcsúlevelemet.

- Szeretlek bátyus - súgtam a levegőbe, majd amilyen halkan jöttem, úgy távoztam.

Benyitottam a másik szobába is, ahol Joe fedetlen teste vonta magára a figyelmemet. Ajkamba haraptam a látványtól. Még így is hatással volt rám. Közelebb hajoltam hozzá és kisimítottam arcából a fonatait. Ajkára hajoltam, de mielőtt megcsókolhattam volna, meggondoltam magam. Nincs jogom hozzá - villant fel előttem, így csak könnyektől elhomályosult szemekkel vettem tőle búcsút.

- Sajnálom - suttogtam a levegőbe és majdnem kiugrott a szívem a helyéről, mikor megmozdult.

- Jade... - szakadt ki nevem ajkai közül. Lemerevedve vártam mi fog történni, de úgy látszik csak álmában beszélt. Amilyen gyorsan csak tudtam, becsuktam magam után az ajtaját és a bejárathoz siettem. Utoljára még hátra néztem és elbúcsúztam a szeretett háztól.

- Köszönök mindent - súgtam, majd bezártam az ajtót és a kulcsot bedobtam a postaládába.

Lehajtott fejjel léptem a fekete terepjáróhoz, majd beültem.

- Jól vagy? - kérdezte Harry aggódva.

- Semmi baj, majd elmúlik - tettem a szívemre a kezem, ami fájdalmasan dörömbölt a mellkasomban. Elindultunk. Fejemet az ablaknak döntve néztem az éjszakai fényeket. Harry volt olyan tapintatos, hogy nem kérdezgetett. Szerintem látta rajtam, hogy most senkire sincs szükségem. Arra eszméltem, hogy megáll egy kapu előtt, ami kinyílik majd behajt rajta.

- Hova hoztál? - kérdeztem csodálkozva.

- Nyugi, csak hozzám. Ma itt alszol és holnap elviszlek az új otthonodba.

- De... - próbáltam akadékoskodni.

- Nincs de. Nem szeretnélek most egyedül hagyni - pislogott rám kedvesen. - Gyere, már előkészítettem neked az egyik vendégszobát.

- Köszi - motyogtam és elfogadtam a felém nyújtott kezét. Igaza volt. Én sem akartam egyedül maradni ma éjszaka.