Hellboys - 1D

64. rész

Jade

Idegesítő pittyegés zavarta meg a nyugalmamat. Fáradtan, nagy sóhajjal nyitottam ki a szememet, hogy megnézzem, melyik fiú nem bír magával, de döbbenten konstatáltam, hogy nem otthon vagyok és különböző gépek között fekszem. Az ágy melletti széken egy ismerős alakot véltem felfedezni, aki a takarómra borulva aludt. Éreztem, hogy a szám olyan száraz, hogy a sivatagi skorpió könnyűszerrel otthon érezhetné magát benne. Ahogy az éjjeli szekrényre néztem, megláttam egy pohár vizet és érte nyúltam. Sajnos nem számoltam a gyengeségemmel, így az a földön kötött ki. A hangos csörrenésre felkapta a fejét az eddig szunyókáló fiú.

- Mi a...? - nézett rám álmos szemekkel, majd hirtelen magához ölelt. - Jade, felébredtél végre! Annyira aggódtunk!

- Mi...mi történt? - préseltem ki magamból a kérdést, de a torkom kaparni kezdett és köhögés rázta meg a testem.

- Elájultál - közölte Damien megrovóan. - Az orvos szerint teljesen kimerültél, de többet nem hajlandó mondani, csak neked, mert nem vagyunk hozzátartozók - húzta el a száját.Felháborodott arckifejezése mosolygásra késztetett. - De mit akartál csinálni? - nézett a széttört pohárra, mire megforgattam a szemeimet.

- Szerinted? Borotválkozni akartam.

- Basszus - kapott a fejéhez. - Szomjas vagy, mindjárt adok - kezdett sürögni körülöttem. Valahonnan kerített még egy poharat és megitatott. Utána összeszedte a szilánkokat és eltüntette a vizet is. - Szólok a dokinak, hogy felébredtél - mosolygott rám már az ajtó mellől.

- Dam - szóltam utána. - Mióta vagyok itt?

- Két teljes napot átaludtál - sóhajtott fel majd magamra hagyott.

Két nap? Két egész nap kiesett az életemből? - bámultam értetlenül a takarómra, majd az ajtó nyitódására felkaptam a fejemet. Egy nagyon csinos nő lépett be rajta fehér köpenyben.

- Jó napot, a nevem Dr. Sylvia Parker. Én vagyok a kezelő orvosa - nyújtotta felém a kezét.

- Jade Blackwood, de csak Jade és nem lehetne, hogy tegezzen? - néztem a harminc körüli nőre.

- Az nekem is jobb lenne, de akkor vica-versa - mosolygott rám. - Nos Jade - nézett a papírjaiba miközben feltűnt, hogy csak ketten vagyunk a szobában. Úgy látszik Dam nem jött vissza. - Le kell, hogy szidjalak, hogy ennyire felelőtlen voltál a te állapotodban...

- Milyen állapotomban? - kérdeztem elvékonyodott hangon.

- A terhességre gondoltam - emelte fel e fejét és mikor meglátta a döbbent arcomat, leesett neki. - Te nem is tudtad, igaz?

Megkövülten bámultam a nőre és próbáltam felfogni amit mondott. Terhes? Én? Az hogy lehet? Erőtlenül ráztam meg a fejemet.

- Dehát, szedek gyógyszert - nyögtem ki nagy nehezen, miközben visszahanyatlottam a párnámra.

- Volt mostanában valami betegséged, amire antibiotikumot kaptál vagy valami más gyógyszert szedtél?

- Nem olyan rég a hangommal voltak gondok és arra kaptam egy csomó mindent - válaszoltam miközben dunsztom se volt róla, hogy jön ez ide.

- Akkor sajnos az antibiotikum semlegesítette a fogamzásgátló hatását és így maradtál terhes - ült le mellém és együttérzőn megfogta a kezem. - Gondolom akkor a srác sem tud róla - intett a fejével az ajtó felé.

- Ő csak egy barát - pislogtam rá teljes letargiában.

- Kár, pedig szép pár lennétek - mosolyodott el megint. Akarsz róla beszélni valakivel? Család, barát? - kérdezte kedvesen.