Chat-Lover (Otayuri)

10.

*angertiger*
-És képzeljétek, el akart rabolni egy Kabuto cosplayes ember!- fangörcsölök a konyhaasztalnál vacsora közben.- Meg egy csomóan felismertek! Wááááááá!
-Yurio, vegyél egy nagy levegőt és nyugodj meg. Ha ennyire hadarsz, egy szót sem fogunk belőle érteni!- simít végig a karomon Yuuri. Amúgy az tényleg nem lenne rossz, ha értenék is amit mondok...
-De honnan tudták annyian, hogy én is kin leszek?- próbálom lassabban mondani és kérdőn Otabekre nézek. Ő volt. Biztos vagyok benne. Én mindenről tudok...
-Nem tudom.- vágja rá egyszerre Otabek, Viktor és Yuuri. 
-Ahha, peersze.- forgatom a szemem.- De egy csomóan cosplayeztek engem! Meg kaptam egy csomó rajzot is! Meg egy pár fanfictiont. Bár azt nem tudom, hogy miért....- kezdek el vihogni. De most komolyan. Minden volt. Még olyan is, amiben Otabekkel huncutkodtunk. Ha értitek mire gondolok... Mondjuk izgi volt. Csináltuk a bokortól kezdve a suli mosdójában és Yuuriékkal (wtf?). De nem csak rólunk kaptam, hanem egy Viktuurit is összeszedtem, ahol Yuuri, Viktor és Yuuri ikertestvére hármasban tolták (OK, bro).
-Úúú, akarok egyet live-olni és megmutogatni a rajzokat, meg minden!- állok fel az asztaltól és már indulnék is, de valaki megfogja a karomat. Hátrafordulok, hogy lássam, mégis ki a fene az, aki vissza akar engem tartani a céljaim elérésétől...
-Várj Yuri, én is jövök!- mosolyog rám Otabek. Említettem már, hogy mennyire gyönyörű a mosolya? És a fekete szeme? És akkor még a haját nem is említettem. Bolondulok a Holdig meg vissza a srácig... Nem! Ki kell őt vernem a fejemből. Már rég eldöntöttem, hogy nem zúgok bele abszolút hetero srácba! És hát Otabek egyértelműen az... Még az ideálját is tudom, mert egyszer elmondta nekem. A vállig érő hajú, zöldeskék szemű, nem túl magas és tsundere csajok jönnek be neki. Nem hibáztatom, ha hetero lenne, akkor nekem is tetszenének az ilyen lányok... 
Otabek mesélt nekem az exéről is. Gyönyötű lány volt... De én féltékeny voltam rá. Talán még le is feküdt a legjobb barátommal. De megcsókolni biztosan megcsókolta. És a kazakh elmesélése alapján igazán szerették egymást. Eleinte nem értettem, hogy miért szakítottak, de amikor Otabeket vígasztaltam, elsírta nekem. A lány elkölözött amerikába, hogy ott folytassa a tanulmányait. És a kapcsolatuk nem bírta volna ki a hatalmas távolságot. Leültek egy kávézóba, és megbeszélték a dolgokat. 
Másnap Otabek kikísérte a barátnőjét a vonatállomásra, hogy ott végleg elbúcsúzzanak egymástól. Megcsókolták egymást, majd elfutottak, mindketten különböző irányba, mintha közük sem lenne egymáshoz. Nem voltam ott, de tudom, hogy mindketten sírtak. Egy két évig tartó kapcsolatot nem lehet csak így lezárni. De én nem szólhaok bele, az ő dolguk. Én sosem tenném ezt valaki olyannal, aki szeretek...
Felsétálunk a szobámba Otabekkel. A karjánál fogva húzom, de nem azért, mert lassú lenne, hanem mert... Mert a bőröm ilyenkor pezseg, és minden olyan meleg. Majdem annyira, mint én, Viktor és Yuuri keresztezése... Szarvicc lvl RussianPunk, tudom tudom. Nem kell mondani. Oscart nekem. Vagy nemtom. De azt nagyon. 
Levágom magam az ágyra, majd a kazakh is mellém ül. Kezembe veszem a telefonom és rákantintok a fanoldalom a LIVE gombra. Mondjuk csinálhatnám facebookon is, de a fan oldalam egyben egy applikáció is. Őszintén, nem én vagyok ennyire egoista, hogy ilyeneket csináljak, az angyalkáim ajánlották fel. És előnye, hogy a live-okról kapnak egy értesítést az angyalkák és később is vissza tudják nézni. Meg persze jöhet a hatalmas kommentáradat is...
-Sziasztok kicsi angyalkáim!- mosolygok a kamerába, és látom a felső kis számlálóba, hogy nulláról kétszáz megtekintésre ugrott a nézettség. Ez mekkora már, wáó!- Szóval szeretném megköszönni nektek a mai napot... No meg megmutogatnám a tőletek kapott dolgokat is!- Otabek kezébe nyomom a telefonomat és odanyúlok a táskámért.- Naa, Otabek, tudom, hogy a külvilág felé játszod a nagy, csendes, menő srácot, de beszélj már egy kicsit hozzájuk!- böködöm meg a vállát. Igazából tudom, hogy ha kamerát lát, mindig lefagy. Mondjuk, nem tudom, hogy mi váltja ki ezt a reakciót belőle, de ilyenkor próbálom oldani a feszültségét.
-Na de Yuri! Megbeszéltük, hogy csakis Otabek-senpainak vagy Onii-channak hívhatsz!- száll be a hülyülésbe mostmár ő is. Az angyalkák többsége shippel minket (remélem erre ő még nem jött rá), ennek bizonyítéka a rengetek fanfiction meg fanart, ami rólunk készül. De ez van, ezt kell szeretni. Bár engem őszíntén nem zavar...
-Az első rajz itt is van, nézzétek!- húzok elő egy random lapot.- Wáó, nézd már senpai, ezek mi vagyunk!- nevetek fel. És igen, mi vagyunk rajta. Az idősebb megcsókolja a bal csuklómat. A csuklómat, amin sebhelyek vannak. Hátjó, eddig fel sem tűntek az ilyen részletek...- Tiszta részletgazdag, és wáó!
-Te Yuri, miért érzem azt, hogy szinte mindegyik rajz kettőnkről készült?- kérdezi mosolyogva. 
-Most elrontottad a meglepetést, BAKA!- csapom tarkón a bal kezemmel. Ha közelebbről megfigyeljük, még mindig látszódnak a hegek. Szerencsére nem annyira feltűnőek, de akkor is. Emlékeztetnek a múltamra...- Wáó, ezdemenő!- fangörcsölök a gyorsan előkapott rajzon.- Nézzétek már, Fifty shades of Yuri!- itt már sírunk Otabekkel a röhögéstől. Ötven különböző animekarakterként vagyok lerajzolva. Még Goku és Luffy is vagyok. Ezdekirály...
-
Ahogy a barátom megjósolta, a legtöbb Otayuri fanart volt. De azért bőven voltak animés és BTSses rajzok is. Hát, ja. Erre lehetett számítani, de akkoris... Nem véletlenül imádom az angyalkáimat!
A live-ot még nem fejeztük be, de már egy csomó komment érkezett. Rajzok véleményezése, "én is találkoztam veled", "az az én rajzom" és "wáááádekawaii *.*" tipúsú kommentekből volt a legtöbb, de egyen akadt meg igazán a tekintetem.
"Borzasztóan aranyosak vagytok együtt! Bárcsak a való életben is összejönnétek és nem csak a fejemben. És ha véletlenül meglenne köztetek a szikra, akkor azt sem kel nagydobra verni. Legalábbis én úgy gondolom, hogy a hírességetek ellenére van magánéletetek nektek is. Sőt, az is lehet, hogy már most is jártok titokban, csak nem akartátok az orrunkra kötni. A lényeg, hogy szurkolok, hisz 'OTAYURI IS REAL'"
-Bárcsak igaz lenne...-sóhajtok fel a kelleténél talán egy kicsit hangosabban, mert Otabek felkapta a fejét.

*lö én*
Wááá, 2.5K megtekintés és összesen 411 csillag, mindössze 9 rész publikálásával! Woooow! Nagyon köszönöm minden egyes olvasómnak :)
Remélem tetszett ez a rész (annak ellenére, hogy nem volt benne chatelés), és ha igen, nyomj egy csillagot és írj egy kommentet, hisz tudjátok, egy írónak semmi sem esik jobban, mintha kap véleményeket az alkotásaira!
Köszi *3*