Chat-Lover (Otayuri)

74.

*angertiger*
Azt hiszem, van egy ötletem. Egy világmegváltó ötletem. Amivel megmenthetnék mindenkit... és még nekem is jó. Egyszerű dolog... nem is kell hozzá sokminden. És most nem fogom elcseszni.

Ugyanis egyszer korábban már próbálkoztam vele.... és nem lett túl jó vége. De most okosabb leszek! Most nem csinálom olyan nyíltan, csak magamnak.... és gyorsabb leszek, mélyebb....
Már csak pengét kéne szerezni hozzá. Merhogy nagyjából minden éles tárgyat elkoboztak tőlem.. 

Csak addig kell kibírnom így! Amint megvan a megfelelő ezköz, akkor már senki sem fog többet szenvedni! Akkor minden jó lesz mindenkinek és senkinek sem fog többé fájni!
Akkor majd lehet, hogy a pokolra kerülök a gyilkosok és az erőszaktevők közé... de kit érdekel? Ott legalább nem kell majd mindennap látnom, ahogyan a szerelmem mással lesz boldog.

Ott nem kell látnom, ahogy a jégen beleszeret egy velem elléntétben gyönyörű nőbe. Ahogyan majd páros műkorcsolyázásuknál nagyobb lesz a tömeghisztéria, mint a mi Welcome to the Madness-ünknél. Szép lassan majd feledésbe merülök a kispadon, és kitörlődök mindenki emlékezetéből. Majd ránéznek egy-egy fotóra és nevetve fogják azt kérdezni, hogy ki is volt ez a ronda srác...

És akkor majd mindenkinek jobb lesz.

*teddybear*
Yuri ma egy levelet nyomott a kezembe azzal, hogyha történik valami vele, akkor olvassam el... De félek. Féltem őt... lassan még önmagától is.
Tudtam, hogy baj lesz abból, hogy titokban tartom az általam meglátott öngyilkossági kísérletét! Tudtam, hogy baj van vele, mégsem szóltam senkinek! Azt akartam, hogy neki jobb legyen, és sosem gondoltam volna, hogy a dolgok ennyire el fognak durvulni... 

Ki kéne nyitnom a borítékot, hogy lássam, mi ez... Vagy csak rá kéne írnom. Akár teddybearként, akár Bekaként, akát Otabekként, de beszélnem kell a fejével! Nem hagyhatom, hogy kihulljon a karjaim közül, mint tíz évvel ezelőtt! Nem veszíthetem el őt! Mert akkor minden az én hibám lenne..

Csak egy nagy levegőt kéne vennem és megtennem, nem? De. És így is cselekszek.

Feltépem a fehér boríték tetejét, amiből több kisebb esik ki, mind gyöngybetűkkel megcímezve. Viktor, Yuuri, Otabek, Beka és Teddybear.... Az utóbbi kettőhöz jelszavak és felhasználónevek. 
Mit akarhat Yuri? Ez valami végrendelet-szerűség? És ha igen, akkor miért írta meg?
Valamit mondott neki az orvos, amit én nem tudok? Vagy készül a legrosszabbra?

Bár... Ha jól tudom, akkor semmilyen éles tárgy nem lehet nála. És remélem nincs is. 
Talán nem is látja, hogy mennyi szeretet veszi körül... Nem látja, nem tudja, mert nem meri kinyitni a szemét. Azt hiszi, hogy kívül sötétség és fájdalom fog rá várni, pedig valójában mindenki meg akarja őt védeni mindentől.
Csak fel kell nyitni a szemét, ameddig még nem késő!

Ezért is nyitom fel a borítékomat és rázom ki a gyöngybetűkkel megírt levelet.

"Kedves Otabek! 
Sajnálom, ha ezt olvasnod kell. Nekem sok ez a világ, még úgy is, hogy te vagy a legfontosabb személy az életemben.
Igen, ennyire gyáva vagyok. Szemtől-szembe el se merem mondani azt, hogy évek óta szerelmes vagyok beléd! Szánalmas, mi? Sajnálom, hogy el kellett viselned, ahogy egy hülye buzi csüng rajtad... De köszönöm, hogy elviseltél.

Tudod hányszor mentettél meg önmagamtól? Éreztetted velem, hogy valakinek még számítok, így a penge talán kevésbé szántotta mélyen a bőrömet, mint ahogyan eredetileg tette volna... Köszönöm......"

Nem bírom tovább olvasni tétlenül! A végét a saját szájából akarom meghallgatni minnél hamarabb..... Ha már az ő tudta nélkül viszonzom!

*lö én*
Khm.... Ennek a résznek később lesz értelme
ahogy a levél folytatását is később tudjátok meg
btw
remélem tetszett :D