Chat-Lover (Otayuri)

3.

*angertiger*
-Csókold már meg, te idióta! Viszontszeret, te barom! Hogy lehettek ilyen nyomorékok?-visítom és csapkodom a térdemet, miközben a laptomon a Super Lovers megy.- Vedd már el az öcséd szüzességét, basszameg!
De nem. Semmi ilyesmi nem történik. Pedig már megnéztem 8 részt. Agybajt kapok. Nem bírom tovább... Olyan aranyosak!
-Yurio, minden rendben?- nyit be aggodalmaskodva Viktor. Amint érzékelem, hogy nyílik az ajtó, elkapcsolom. De úgy látszik, nem voltam elég gyors.- Mit nézünk, mit nézünk?
-Öööö... megpróbálok előállni valami hihetővel.- One Punch Mant. Egy harcolós biszbasz.
-Aha, és mi köze van a szüzességhez?
-Az az izé... Erő... Csak akkor használhatják az erejüket... De itt a szüzesség nem azt jeleni, mint nekünk...
-Mivan, mivan?- pofátlankodik be még Yuuri is a szobámba. Hát ezt nem hiszem el. Miért kell kitárgyalni a magánéletemet?
-Ja, csak Yurio valami One Punch izét nézett. Ahol valami szüzesség-erő van, vagy mi... Tényleg, mi volt az öccsel?
-Milyen öccsel? Ha jól tudom, Saitamának nincs családja. Vagy ez már a második évad?
-Tudoood. Az öccse!- próbálom sugallni Yuurinak, hogy álljon mellém. Tudom, hogy nem hülye. Ő is animézik. Azt hidtem, hogy csak Viktort kell elintéznem, ő meg hülye ezekhez. 
-Jaaa, hogy az! Ő téyleg cuki! Csak hirtelen nem jutott eszembe!
-Mi? Miről beszéltek?-kapkodja az ezüsthajú a fejét. Látszik, hogy fogalma sincs, miről beszélünk. Addigjó...- Na, én megyek, kezdődik a focimeccs!
-Ezek a férfiak...- sóhajtunk fel egyszerre Yuurival... Tudom, tudom, mi is pasik vagyunk, de eskü utánam Viktor a férfi a házban.
-Mesélj, hol tartasz a Super Loversben?- néz rám csillogó szemekkel Katsudon.
-Mi... Honnan veszed, hogy azt néztem?
-Nem vagyok hülye. Én is láttam... Sőt ennek hatására jöttem rá, hogy meleg vagyok...- úgy tűnik, elveszett egy régi emlékben. A tekintete elhomályosult, és felkuncogott. Ilyenkor eskü olyan, mint egy csaj.
-8 részt daráltam le- sóhajtok fel.
-Naa, és hogy tetszik?- dörzsöli a vállát a mellkasomhoz- Jézusom! Az ilyen energiáidat vezesd le a drágalátos szerelmeden. Hallod? Tűnjémá! 
---
Reggelvanmég... Fáradt vagyok. A telefonom pityeg. Sokat pityeg. Megőrülök tőle. Felkapom az éjjeliszekrényről, és eldobom. Nem esik nagyot, egyszerűen a macskámon landol, aki ezért nemtetszését nyilvánítja, és kimegy a szobából. Remek. Egyetlen társaságom sem kíván velem egy légtérben lenni... 
A telefonom tovább pityeg. Ejdesok üzit kapok én ma reggel! Milyen nap van ma? Asszem Szerda... Meg 2017. Tökömtudja, mi van ma. Talán Nők napja? Akkor miért kapnék üziket? Karácsony? Már volt... Mikulás? Nem... Verseny lenne ma? Nem hiszem, azért ennyire nem vagyok szenilis... Péntek 13? Szerdán?! Mi van ma??? 
Felülök az ágyamban, és végigsimítok a gyűrött takarómon. Arrébsöpörgetem az ujjaimmal a szemembe lógó tincseket. Apropó, haj. Lassan kezd olyan hosszú lenni, mint a tizenéves Viktornak. Najó, ez egy enyhe túlzás volt... Nagyjából a vállamig ér, amivel nem lenne semmi bajom, ha nem néznének nőnek tőle... De levágatni meg nem akarom. Szeretem a hajamat. A többiek véleménye meg nem érdekel...
Feltápászkodok. Jáájj szegíny öreg csontyaim! Beállt a derekam. Mi vagyok én, nő?? A tigrises mamuszomban elcsoszogok a telefonomig, és felveszem a földről. Nem lett semmi baja azon kívül, hogy tiszta macskaszőr lett... Persze, hogy most vedlik a háziállatom! 
Feloldom, és megnézem, hogy mennyi jött... 1984?! Mi a szent szar?! Mi lehet ma... Mi lehet ma... Március... Március 1je? Megnyitom az első üzenetet. Majd a többit. Lényegében mindegyik ugyanaz. Boldog Szülinapot. Várjuncsak! Ma lenne a szülinapom?! Ezaz, végre nagykorú vagyok! Várjánem, még csak 17. Perszee. De ezt azt jelenti, hogy el kell mennem egy 'rajongótalálkozóra'. Bahh... Nyáladzó kiskamaszlányok nyáladzanak rajtam. Tavaly az egyik megharapott. De legalább kapok ajándékokat! Talán mégis király lehet ez a nap! Hátha megkapom azt, amire vágyok... Áhh nem, biztosan idén is csak egy csomó vackot kapok, mint eddig... Fene egye meg ezt a napot! 
Kómás fejjel lecaplatok a konyhába, ahol már készül a reggeli. Vagyis nem magát csinálja. És ezen meglepődök. Vagyis azon, hogy Viktor áll a pult előtt és vágja a hagymát, amitől úgy néz ki, mintha végigsírta volna az éjszakát. Valószínüleg észreveszi a kérdő fejemet, mert megszólal.
-Yuurinak valami dolga van, ezért nincs otthon.
-Mennyi az idő? kérdezem, és egy akkorát ásítok, hogy kieshetnék rajta.
-10 óra, álomszuszék!
-Már 10 óra? Mennem kell a manga-boltba!- a találkozó délben kezdődik, de fel kell készülnöm a helyszínen.
-Tízóraid, vagy mittomén mid, a hűtőben. Yuuri írt rá valamit. Asszem- látom ő sem éberebb, mint én. Felcsörtetek a szobámba, és feltépem a szekrényem ajtaját. Hosszas keresgélés után végre kiválasztom a megfelelő öltözéket. Fekete csőgatya, ami mások szerint túl szoros, de szerintem pont jó (monduk segítség kell a felvételéhez); szintén fekete, magasszárú converse; egy fekete póló, amin egy fehér felirat van: Sorry, I'm a tiger; egy fekete, beleújós, tigrises pulcsi; és a hajamat kivasalva a szemembe fésülöm. Neeem, én nem nézek ki úgy, mint egy emo. Ebben érzem jól magam, tehát ezt viselem. A vállamra kapok egy szintén fekete, hosszúpántú hátizsákot, ami tele van aggatva kitűzőkkel. Vannak animések, BTSsek (igen, fan vagyok), műkoris, meg egy dedikálás-kitűző még kiskoromból, Viktortól. Megszokásból felveszem a fekete csuklószorítómat. Már nincsen rá szükségem, de azért megtartottam, hátha újrakezdem...
A telefonomat és a fejhallgatómat is magamhoz veszem, majd elindulok deszkával a bolt felé. Lassan, de biztosan megérkezek a helyszínre. Leugrok a deszkáról, a nyakamba akasztom a fejhallgatót és belököm az üvegajtót. 
-Szia!- köszön rám a felnyírt, fekete hajú, kazah barátom Otabek.- Mit hallgattál? Láttam nagyon élvezted- mosolyodik el. Ilyenkor hihetetlenül aranyos...
-No No No, Not Today!- próbálkozok a menő rappeléssel. Hát ez nem jött össze... Sosem leszek olyan király, mint ők. Felesleges próbálkoznom...
-Ha a hugom nem lenne ARMY ezt most nem értettem volna meg- nevet fel. De olyan mély, mormogós hangon, mint egy nagy maci.- Jössz segíteni kistigris?
-Anyád a kistigris. Én nagymacska vagyok, grrr...- imádok Otabek társaságában lenni. Olyankor mindig feloldódok. 
A kisszínpad elé kipakoltunk vagy száz széket. De hát szükség is lesz rá... Időközben elkezdtek gyülekezni a lányok, így bevonultunk a raktárba, hogy normálisan tudunk beszélgetni kettesben. Kitárgyalunk mindent. De komolyan mindent. Kivéve egy dolgot. Nem említem meg neki teddybeart. Úgy érzem, ez az én titkom. És bármennyire is jó barátom, nem szeretném neki elmondani. Ő még azt sem tudja, hogy meleg vagyok. Talán sejti, de nem mondtam ki neki soha nyíltan. Talán azért, mert miatta öttem rá... Nem akarom ebbe az egészbe belekeverni őt. Legyen ez az én problémám. Az egyik asszisztensnő benyit a raktárba, és szól, hogy idő van. Felállok és beletúrok a hajamba. Felveszek egy fekete cicahajpántot és kisétálok a színpadra, mire hangos fangörcsáradat kezdődik a színpad előtt. Akkor kezdődjön a show! Beszélek fűről-fáról, válaszolok kérdésekre meg minden ilyesmi. És ezután jön az ajándékok átadása. Ahogy látom, senki sem érkezett üres kézzel, és én elmosolyodok. Igaz, hogy néha kicsit az agyamra mennek, de általában ők a világ legaranyosabb rajongótábora. Sorra jönnek fel a lányok. Van itt közös-szelfi, ölelgetés, meg minden egyéb is. 
Az utolsó lány óvatosan lépked fel a lépcsőn. Szőke haját két copfba fogta, kékes-szürkés szemei csak sugároznak a boldogságtól. És ami a legmeglepőbb, az az, hogy a lányon egy teljesen ugyanolyan melegítő van, mint amilyet a Grand Pix döntőn viseltem.
-Te... Te engem cosplayezel?- kérdezem halkan, mire ő elmosolyodik és bólint. És hirtelen óriási boldogság önt el. A kezembe nyomja az ajándékot, majd a táskájából elővesz egy alufólia-csomagot.
-Ez még hozzá jár. Remélem ízleni fog! Őszintén, még sosem csináltam ilyet...- odaadja, és már fordulna is meg, mire én megölelem.- De... De nem úgy volt, hogy te nem szeretsz ölelkezni? Mármint Yuuri elől is elfutottál... 
-De te tök cuki vagy... Most meghatódtam!- a lány elvörösödik, nyel egy nagyot, de viszonozza az ölelést. És nyomunk egy közös szelfit, Yurio-pózban, ahogy ő nevezi, avagy a fejünkhöz emeljük a lábunkat.
Körbenézek és realizálom, hogy a többiek már elmentek. Kibontom az ajándékát, és megelpődök. Az első, amit meglátok az egy könyv. Vagyis egy gyűjtemény. A borítón gyönyörű betűkkel ez áll: Yuri Nikiforov, avagy egy angyalkád gyűjteménye. Kinyitom, és majdnem elsírom magam a meghatottságtól. Minden interjúm, képem és információ rólam benne van. Minden, ami valaha is közzé lett téve. De komolyan, még az is benne van, hogy oviban thai boxra jártam. Minden egyes utazásom. Minden rólam, születésemtől kezdve. És az utolsó lapok üresek. Mindössze egyetlen mondat van rajtuk: A Jövő... Emellett rengeteg rajz (néhány yaoi is, khmm khmm) és egy saját készítésű tigrist lelek az ajándék alján. Ez... Ennél királyabb ajándékot még egyetlne fantól se kaptam! És az utólag odaadott kis csomagocskában még langyos pirogh van. Jézusom! Majdnem elsírom magam boldogságomban... 
Lassan hazaindulok, Otabek visz, kivételesen, kocsival, mert máshogy nem tudnánk elvinni a sok cuccot. 
A házunk előtt leparkol, és kiszállunk. Kinyitom a bejárati ajtót, és úgy tűnik senki sincs otthon. Elsétálok a konyha fele, mert igazság szerint pokoli éhes vagyok... És ekkor szívrohamot kapok. Hirtelen Yuuri, Viktor, Pichit, Otabek huga, Viktor huga, Yuuri nővére és Pichit pasija ugranak elő és konfettit szórnak rám, ami elég bénán sikerült. Hamisan elkezdik kornyikálni a 'Boldog Szülinapot' dalt, amibe Otabek is beszáll, amikor mögém áll. Mire végre vége az egésznek, Yuuri a hűtőhöz siet és kikap belőle egy tortát, aminek a közepén egy hatalmas marcipán 17es van. Csokitorta. A kedvencem! Itt is megkapom az ajándékaimat. Töménytelen animés, BTSsös és tigrises cuccot kapok, de amin a legnagyobbat röhögök, az Yuuri ajándéka: Super Lovers mangák. Istenem, ez de fogyatékos!!
Késő estig bulájoztunk, majd miután levakartunk magunkról mindenkit, felmentem a szobámba, ahova időközben Otabekkel kitűzdeltük a falra a kapott rajzaimat. Befekszem az ágyba, átölelve a Levi Ackermanos szülinapi ölelőpárnámat. 
Azt hiszem, ez volt életem egyik legszebb napja... 

*lö én*
BOLDOG SZÜLINAPOT YURIO!!
Egyébként, mivel életem szerelmének szülinapja van, megnyertem egy gitárversenyt :D
Remélem tetszett ez a rész, és ha igen, akkor nyomj egy csillagot! :P