Chat-Lover (Otayuri)

76.

*angertiger*
  Csak egy mély vágás amiből kibuggyan a vér.... igen ez az! 

Nézem, ahogyan csorog le az alkaromon az édes-vörös gyönyörűség, és azt, ahogyan hangosan lecseppen az első csöpp. Ahogyan szétfröccsen a csempén, ezzel a steril fehérséget megtörve... Hirtelen kattan valami bennem. 

Mintha a testem eddig akaratom nélkül cselekedett volna. Mi történik?!

Idegbajosan vágom földhöz a pengét. Miégis mit művelek??!!
Csak egy mély levegő, és a szíved megnyugszik! Miért akar támadni minden árny itt??
Segítség!

Négy számolásig beszívni, négyis benntartani, hatig kifújni, ismételni... Ennek csak segítenie kell!
És különben is! Éppen elég vészesen csorog a vér belőlem, és nincs erre idő! Nem akarok így itt meghalni!

Még látni akarom Otabek arcát, hallani akarom a válaszát az érzelmeim hallatán, még akkor is, ha csak barátok maradunk! Vagy én azzal is kiegyezem, ha azok sem maradunk, nekem az is jó... De tudnom kell akkor is a választ! Nem szabad örök tudatlanságba merülnöm... Tudom kell!

Szemtől szembe kell bocsánatot kérnem Bekától és teddybear-től! Érnek nekem ők annyit, nemigaz? 

Beka volt a legeslegelső barátom, akire mindig számíthattam, teddybear pedig az, aki feltételek nélkül szerelmes belém... 

Vajon Otabek aggodalmaskodott annyira, hogy kinyitotta a borítékját? Meddig olvashatta egyáltalán? 
Abban leírtam az érzelmeimet tisztán... Mennyire leptem meg vele? Vagy talán már régóta sejtette?

Egy újabb csepp csattan hangosan a csempén.

Nem akarok meghalni! Túl akarom élni!
Kötés kell.... Miből lehetne csinálni?! 
Idegesen kezdek el feltúrni minden elérhetőt.

Otabek itthagyta a sálját! Sajnálom, de most össze fogom vérezni..... Remélem nem haragszik meg érte! Azthiszem ezért érdemes összemocskolni egy ilyen értékes anyagot... 
De szerelemben, háborúban és félholt állapotban mindent be szabad áldozni, nemigaz?

A fülemben doboló vérrel kezdem szorosan a könyékhajlatomhoz tekerni a sálat. Vajon ez elég lesz? Vajon megmenthetem még a saját életem, vagy ehhez is nyomorék vagyok? El tudom úgy intézni, hogy senkinek ne tűnjön fel? Legalább ezt meg tudom oldani egyedül, ugye? Legalább magam meg tudom menteni magam?

Fél kézzel ügyeskedve kötök rá egy szoros csomót, és várok a csodára. Egy levegővétel, kettő... Csak lehunyt szemmel próbálom nyugtatni a pulzusom, hogy a tömény vér ne olyan lehetetlen mennyiségben és sebességgel pulzáljon ki a sebből. 

De nem.. Az alkarom csak úgy lüktet, szinte felrobban a fájdalomtól. Félek, hogy ezt úgy elcsesztem, ahogy csak lehet.....

Segítség! Segítség! Otabek! Valaki! Bárki! Akárki!

Léptek... mintha lépteket hallanék az üres folyosó néma csendjébe hasítani. Valaki jött megmenteni? Valaki hallotta a néma segélykiáltásom, vagy az ég küldött valakit ide?

Siess! Siess! Csak egy kicsit gyere gyorsabban, hogy még időben ideérj!

Lehet csak a képzeletem szórakozik velem? Lehet csak a szívem utolsó dobbanásait képzelem emberi lépteknek?

Csak valaki jöjjön ide, ha már magamat sem tudom megmenteni! Mentsetek meg önmagamtól!

Szinte görcsbe rándulva fekszek a kórházi ágyon, aminek mindig gyomorforgató fertőtlenítőszer-szaga van... hiába, még a tiszta, friss vér tömény aromája sem tudja elnyomni.

Figyelem az ajtót, a folyosót, ahonnan egyre hangosabban hallok sietős bakancs-lépteket. Az acél csak úgy koccan a hideg kővel. Akkor ez mégiscsak a valóság?

-Segítség... segítség...- nyöszörgöm szinte némán, de még így is visszhangzik a kopár falakról.

Hirtelen ismerős illatfelhő érkezik a huzattal az apró helyiségbe.
Bőrdzseki, motorolaj, jég és kávé. A mennyei kombó.

Hiába van teljesen sötét, mégis tudom ki áll az ajtóban. Szinte isteni megváltóként érkezett fiú az én hercegem. A szerelmem.
Irónikus. Miatta gondoltam meg magam, és valószínűleg ő is fog megmenteni...

Legszívesebben torkomszakadtából üvöltenék rá, hogy segítsen rajtam, De see kedvem nincs felverni az éj tökéletes csendjét, se energiám nincsen az egészhez, így végül csak halkan magam elé suttogom:

-Otabek... kérlek ments meg!

*lö én*
Mentálisan egészséges ilyen részeket írni
Mentálisan egészséges magamról mintázni a karaktereket.
Btw ez egy nehezen megírható rész volt
De azért remélem tetszett!😄😄