Chat-Lover (Otayuri)

92. (🔞)

*angertiger*
-Beka...- suttogom vágytól remegő hangon.

-Igen?- ahogyan felteszi a kérdését, érzem, hogy forró lehellete a bőrömet éri, ami csak még jobban feltüzel.

-Akarom.- mondom ki a vállára szorítva.

Csak felhúzza a szemöldökét, kíváncsiskodva néz rám. 
-Mit szeretnél Yura?

-Tu... Tudod te azt, nagyon is jól!- mondom teljesen összezavarodva és vörösen. Hülye. Hülye! 
Látom rajta, hogy tudja, csak szórakozik velem...

-Jólvan, na... Tudod, hogy szeretem húzni az agyad...- vigyorog rám.- És... Jól meggondoltad, hogy itt és most szeretnéd velem?

-Igen... Szeretlek. Mindennél jobban...- bújok a mellkasához. Hallom, ahogyan szíve hevesen ver és ahogyan veszi a levegőt. Olyan jó... Ilyenkor érzem igazán, hogy itt van nekem és szeret.

-Én is szeretlek Yura... Mindennél jobban...- csókol bele a hajamba, majd elkezd egyre lejjebb haladni.

A fülemet csókolja, az állkapcsom, a nyakam és megáll egy pillanatra. Óvatosan beleharap a finom bőrbe, majd folytatja útját.
Apró puszikat hint a kulccsontomra és egyre lejjebb halad.

Egyik mellbimbómat a szájába veszi, a másikat pedig ujjbegyei közé csippenti, az érzésre hangosan felsóhajtok.
Ujjaival és nyelvével ingerel fokozatosan, óvatosan, minden érintése szeretetről, gyengédségről árulkodik.

Szeretem. Ő is szeret engem. Akarom. Vágyok rá.

Ujjaim a hajába simulnak, ahogy légzésem tempója gyorsul, túl jó érzés ez.
Azt hittem, hogy nem lesz jobb Dimacchinál, de ez a dolog már most megdőlt. Az ő érintéseiben nem volt szeretet, pusztán egy lecserélhető szexjátékszer voltam neki, nem szeretett teljes szívéből. Most viszont itt van Beka, aki mindennél jobban szeret.

Ahogy szinte tetőzik lihegésem, úgy indul meg egyre lejjebb csókjaival.
Olyan jó érzés! Szeretem!

Ahogyan alhasamhoz ér, sötét szemeivel felnéz rám, mintha beleegyezést kérne. Csak végigsimítok az arcán és bólintok egy aprót. Akarom. Még több érintésre vágyok!

Kínzó lassúsággal húzza le a nadrágom, combom belső részét végig puszilgatva.
Tudom, hogy látja, hogy élvezem. Ha más nem, akkor az aranyosan dudorodó alsónadrágom látványa alapján... Különben is, zavarbaejtően szemez az alsó felemmel...

A nadrágomat végre lehúzta, de ahelyett, hogy csak vadul letépné rólam a maradék ruhát, először magát vetkőzteti addig, ameddig csak fehérnemű marad rajta is.

Annyira más ez, mint amilyen Dimacchival volt!
Dimacchi sosem bújt úgy hozzám, mint most Beka. Ahogyan ott alul is egymáshoz dörzsölődünk, a kellemes érzés hatására hangosan felsóhajtok, de nem vagyok egyedül. A kazakh fiúnak is ez a reakciója, és ahogy érzem, ő sincs lankadt állapotban.

Úgy döntök, hogy most egy kicsit én veszem kezembe az irányítást. Vagy ha azt nem is, akkor mást igen.
Megérintem Beka ágyékát az alsóján keresztül, mire hangosan felsóhajt.

Nem egyszer csináltam magamnak... És Dimacchi is tanított pár trükköt. Kíváncsi vagyok, hogy ő mit szeret és hogyan.
De ha ügye vagyok, akkor ezt hamarosan meg is tudjuk...

Elkezdem óvatosan simogatni az ékességét, majd én nézek rá kérdőn. Jó ez neked így? Akarod?
Óvatosan rámarkolok az anyagon keresztül, mire arckifejezéséből megkapom az előbbi kérdéseimre a választ.

Vágy tüze ég a tekintetében, ajkait alig észrevehetően kinyitotta és az arca enyhén kipirult. Gyönyörű...

Szinte alig tudom elhinni, hogy ezt az arckifejezést én csaltam elő belőle. Pont én kapom ezt a csodát, pont én láthatom... Micsoda pazarlás!