Chat-Lover (Otayuri)

84. (+18?)

*angertiger*
-Jó vagyok Dimacchi?- hajolok előre nyújtáshoz a különedzésünk végén.

-Jó... De tudod, hogyan lehetnél még jobb?- suttogja mély hangon a fülembe és belemarkol a fenekembe.- Ha a tested az enyém lenne örökkön-örökké...

-Jobb akarok lenni Dimacchi... Tegyél jobbá!- suttogom eltökélten, mire ő durván ölébe ránt, és valami keményet érzek a fenekem alatt. Olyan furcsa.... Felnyögök a hirtelenségtől.

-Körözz a csípőddel!- parancsol rám határozottan, mire elkezdem csinálni. Mire jó ez?- Ezaz te kis kurva!- csap rá erősen a fenekemre.

Miért csinálja ezt? Ez neki jó?

Hirtelen megelégeli, erőszakosan lenyom a kanapéjára, megemeli a csípőmet.
Felhúzza a felsőmet és beleharap a hasamba. Miért? Ez fáj...

Lerántja a nadrágom mindenestül, majd eldobja a szoba másik sarkába. Ugyanezt a műveletet megismétli a felsőmmel is.

-Miért vetkőztetsz le?- nyöszörgök és szégyenlősen összehúzom magam. A testem tele van kék-zöld foltokkal a korcsolya és anyáék végett.

-Ne aggódj... Jó lesz.... Nem fog fájni..- hirtelen feldugja egy ujját a fenekembe, amitől felsikoltok.
Nem elég ez a dolog, még mozgatni is elkezdi.

Egész testem megfeszül és fájdalmasan nyöszörgök.
Már kezdem megszokni az érzést, amikor az egy ujjból hirtelen kettő lesz.

A fájdalom nem evilági, az izmaim elernyednek-megfeszülnek attól függően, hogy épp milyen mélyen jár bennem.

-Alig várom már, hogy jól megdugjalak Yuratchka.. Azt akarom, hogy az egész farkam befogadd, és az sokkal, de sokkal fájdalmasabb lesz ennél... Szokj hozzá kicsi Yuratchka....- morogja a fülembe, miközben egyre gyorsabb tempóra kapcsol.

Megáll, végre megáll, a fájdalom már nem lüktet annyira, de erre új érzésre nem számítok. Artikulálatlanul sikoltok a keze alatt, miközben ollózni kezd ujjaival.

-Olyan jó szűk vagy Yuratchka... Szét akarom baszni a szűz segged úgy, hogy holnap ne tudj járni, de attól még ezt muszáj.... Mindjárt jön a farkam is, ne aggódj...

Egy idő után hirtelen kirántja ujjait, mire nagyot sóhajtok a megkönnyebbüléstől.
Megfogja a derekam, maga felé fordít és lehúzza a nadrágját.
Jó nagy dolog lóg neki ott. Sőt, nem is lóg, eléggé meredezik.

Hirtelen belémhatol, mire felüvöltök a fájdalomtól. Szét fogok szakadni, szét fogok szakadni!

-Ezaz, hallani akarom a nyögéseidet, kis kurvám... Ha a legjobb akarsz lenni, akkor még sokszor fogunk ilyesmit csinálni...- végszóra elkezd bennem mozogni. Minden egyes erős csípőlökésekor felüvöltök a fájdalomtól, ahogy egyre mélyebbre s mélyebbre hatol.

Miért? Neki ez jó? Élvezi, hogy szenvedni láthat?

Vagy tényleg csak ez az egyetlen mód arra, hogy én legyek a legjobb?
Vajon Viktor is így tanult?

Mert ha igen, akkor biztos módszer. Olyan akarok lenni, mint Viktor... Csak sokkal jobb!

-Kezdesz elhalkulni Yuratchka... Sikíts csak újra és újra!- kapcsol át olyan tempóba, hogy csak tátom a szám és a visszatartott nyögésektől nem kapok levegőt.

Egy pillanatra megáll, amikor kiáltok egy hatalmasat, majd lihegek párat, és kezdődik elölről.

Érzem, ahogyan alfelembe bele-bele nyilall a fájdalom, szinte már elviselhetetlenül, de tűröm. Én akarok lenni a legjobb!

Más is kibírta, más is lett a legjobb. Győzni akarok, és akkor néha a nehezebb utat választom... De ez szükséges. Nincs arany fájdalom, szenvedés, vér, veríték és könnyek nélkül.

Ezt mondta anyu is, és anyunak mindig igaza van.

-Olyahn jóh szhűk vagyh Yuratchkah.... Engedd át magad te is az élvezetnek, és akkor jó lesz.... Csak nyögj nagyokat és engedd, hogy szabadon szétbasszhassalak!

Lehunyom a szemeimet és próbálok nem a fájdalomra koncentrálni.
Dimacchi megfogja a derekam és egyre nyakatekertebb pózokba kényszerít (amik persze a hajlékonyságom miatt mennek), csakhogy neki jobb legyen.

A furcsa dörzsölési szögek furcsa reakciókat váltanak ki belőlem, nyögésre kényszerítenek, néhol a fájdalom, néha a másik furcsa érzés miatt.

Most a tempója egész lassú, nyugodt. Kinyitom a szemem, Dimacchi éppen a pólómat húzza felfele, egy pillanatra megemel és le is rántja az egészet. Ugyanúgy hajítja el, mint korábban a nadrágom.

Mellbimbóimra hajol, az egyiket csókolgatni, szívogatni kezdi, a másikat ujjai közé veszi és morzsolgagja. Miért ennyire furcsa érzés?

Nyögnöm kell. Túl furcsa az egész az alhasamban.

Akarom én ezt?

Talán. De csak akkor, ha én lehetek ezáltal a legjobb!

Pár pillanatig még szépen nyugodtan folytatja a tevékenységét, majd újra őrült tempóra vált.

Érzem, hogy holnap nem fogok már két lábon állni. Ahhoz túlságosan feszülnek az izmaim.

Nyögéseimbe az ő nyögéseinek hangja is keveredik, a lökések előtt teljesen kihúzódik belőlem, de olyan erővel tér vissza, hogy abba rendesen beleremegek.

Elkeseredetten a kanapéba markolok a körmeimmel, szinte kitépek onnan egy-egy darabot.

Csak tehetetlenül vergődök fájó testtel a szófán, Dimacchi izommal távolítja egymástól a két lábam, amik maguktól ösztönösen záródnának össze.

De ha csak ezzel lehetek én a legjobb, akkor megéri. Határozottan megéri!

Mégegyszer begyorsít, vadul, erőszakosan.
Én ezt nem akarom, nem!

Nyögéseink keverednek, csak úgy kapkodok a levegőért. Már azt hiszem, hogy sosincs vége a szenvedésnek, de ekkor nevemet nyögve lövell valami ragacsos cuccot belém.

Megáll, majd lassan elhúzódik. Kettőt csap a fenekemre és lihegve ül le a kanapéra.
Rámnéz, végigméri a meztelen testem, majd nevetve megszólal.

-El se mentél? Segítek rajtad... Csak huzogasd a kezedet a farkadon, miközben a nevemet mondogatod. Ettől leszel a legjobb...

Kérdés nélkül megcsinálom.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
-Ha valaha kért valamit, mindig megcsináltam, csak azért, mert én akartam lenni a legjobb..- motyogom némán sírva a kórház üres falának.

-De mostmár itt vagyok én, és megvédelek...- ölel át meglepetésszerűen Otabek hátulról. Ő egyáltalán itt van??- És nekem mindigis te voltál a legjobb.

*lö én*
Fuhh
Ezt a részt nehéz volt megírni, ugyanis: "bármilyennemű szexuális kapcsolatot csak yaoi szerepjátékban folytattam vadidegen tizenéves lányokkal" 😂😂😂
Hepi nyú jír rídörZ😀😀😀😀