Chat-Lover (Otayuri)

46.

*angeriger*
Otabek: Te vagy a világ legjobb embere... És legjobb barátja. Köszönöm, hogy vagy nekem. Hálás vagyok, hogy barátok vagyunk...

Yuri: 😶😶

Otabek: Amúgy... Van még néhány dolog, amit venni kéne. Jössz velem?

Yuri: Aham. Nekem is kell még vásárolni. De öltözz úgy, hogy ne ismerjenek fel! Most nincs idegrendszerem hatszáz emberrel fotózkodni...

Otabek: Rendben😊 Garantálom, hogy még te sem fogsz felismerni!

Yuri: Végülis, csak évek óta vagyunk barátok. Tch.

Otabek: Jó-jó... fel fogsz ismerni😂

Yuri: Na, így már más😁😁

Otabek: Mi ez a Yuno emoji?😂

Yuri: wtf😂

Otabek: Hát olyan "Hehehe, megöllek a picsába egy baltával" feje van😂

Yuri: És akkor még én vagyok a gyerek, mi?😝

Otabek: Majd folytassuk élőben, mert én indulok😉

Yuri: Ciao😄

*teddybear*
Mosolyogva készülődök. Talán csak egy kis semmiség... De nekem mégis számít, hiszen ott lesz Yuri is!
Valahogy ez mindig feltüzel. Ha akarom, ha nem... És most együtt vársárolni megyünk. Mint egy rossz idős házaspár...

És azt mondta, hogy úgy öltözzek fel, hogy ne ismerjenek fel. Talán nem akarja, hogy megzavarjanak minket? Bárcsak így lenne... Persze ez sem több egy édes álomnál. 

A szekrényemhez lépek és a rendetlenséget a szobámban a köbre emelem, mivel "válogatás" néven mindent kihányok az alkalmatosságból.

Jé, itt egy évek óta nem látott sapkám.

Megvan a sálam!

Vajon milyen lesz majd magyarország? Tudom, már többször voltam, sőt hetedik osztálytól ott végeztem az iskolát. De most mégis más lesz... Hiszen ott lesz Yuri is. Megmutathatom neki Budapestet! És akkor majd egy lusta estén majd fáradtan leülünk a rakparton a kavicsok közé és megnézzük, hogy hány szerelmet bír még el az... Majd az elmosódó éjszakai fényekben tündökölne az arca és tekintetében csak az én sziluettem látszódna.
Talán néháy késői, kíváncsi szempár kiszúrná azt a furcsa, külföldi párt, akik az utcai lámpák és csillagok fényében boldogan egymásranevetnek. 
És majd Yuri rácsodálkozna mindenre. Arra, hogy itt is él és mozog a világ, és nem csak egy képes utikalaúz kartonjai állnak a kihalt városban...

Persze, álltasd csak magad Otabek Altin. 

Itt egy olyan kabát, amit minden második fiú visel. Tökéletes lesz! Új kupacot nyitok neki. Valahogy megsajnálom szegénykét. Egyedül van, mint a kisujjam. Meg mint Beka, amikor elszakadt Yurától...

Gyorsan találok a kabáthoz egy sima fekete nadrágot, egy sapkát és egy napszemüveget, az acélbetétes bakancsom meg akkor is viselni fogom, ha törik, ha szakad. Tökéletesen úgy nézek ki, mint egy elbaszott huszonéves, aki tömeggyártmány hormontúltengéses kamaszfiúnak érzi magát. Burkoltan: jó elbaszottul.

De találkozok Yurival.- ez minden kételyem és félelmet eloszlatja...

*angertiger*
A végső outfit összeállításom elég bizarrul néz ki. Az animések általt viselt kawaii fekete alapú arcmaszk fekete kapucnis, oversize kapucnis pulcsival, napszemüveggel, tornacsukával és szaggatott gatyával... Mint valami rossz perverz kukkoló...

Otabek: Itt állok az ajtó előtt. Gyere ki!

Az üzenet olvasattán felkapom a tornazsákom a vállamra, a csukját a fejembe húzom és egy "majd jövök"-kel kisétálok az ajtón. Amikor Otabek azt mondta, hogy nem fogom felismerni, akkor nem is járt annyira messze az igazságtól.
Olyan ruhákat visel, amiket egyébként talán soha fel nem vett volna. A páwa kinézetének és a valós Otabek lényének disszononanciáján nevetnem kell.

-Ne nevess, te sem nézel ki jobban..- köszönt öleléssel. Beszívom az illatát, ami szerencsére továbbra sem változott.
A műjég, a motorolaj, és a por illata keveredik testének természetes szagával... És nem csak nekem, hanem a pillangóknak az alhasamban is tetszik az illat-orgia.

-Na, merre?- kérdezem a maszk alatt vigyorogva. Már csak megszokásból is, meg a helyzet iróniáján is...

-Csak egy szépen, nyugodtan sétáljunk el plázáig, jó? Nem kell sietni. Itt van az egész nap előttünk, bármi lehet még belőlünk...

-Hogy mi?- értetlenkedek. Valamit idehalandzsázott nekem valamit. Ezt értenem kéne?

-Semmi-semmi... Csak egy magyar eldeformált dalszövegidézet...- kuncog a nagy hülye fejével. Mondjuk azért kíváncsi vagyok, hogy mit mondott... Jól jönne most Nika tolmácsnak!

---

Sikeresen elértük uticélunk anélkül, hogy bárki is felismert volna. Igaz, az emberek megbámultak minket, de... Az inkább a bizarr kinézetünk miatt lehetett.

Csak szépen, nyugisan sétálgatunk nézelődve, elfeledkezve az élet problémáitól, és ha csak ideig-óráig, de végre átlagos emberek lehetünk. Nem kell  lesifotósok vakujainak kereszttüzében vagy a fanok rajongásával körülölelve némán segítségért kiáltani...

-Eszünk valamit?- érdeklődik a barátom és látom rajta, hogy tényleg éhes lehet. Bár, már dél is elmúlt. Bólintok, jelezve, hogy mehetünk.
Betérünk a legközelebbi gyorsétterembe és a méretes sor végére állunk. Előttünk egy fekete, pamutruhás nő áll, és rövid, szinte fehér haja rendezetten, egyenesen simul arcéleihez. Nagyjából Otabekkel lehet egymagas és valahonnan kísértetiesen ismerős. Csak nem tudom, hogy honnan...

 Látszik, hogy nincsen túl jól. Fogja a fejét és dülöngél egyik lábáról a másikra. Annyira furcsa... Az érzés, hogy pontosan tudom, hogy ki ő, csak most nem ugrik be. Az aura, a testtartás, ez az egész...

Hirtelen összecsuklanak a térdei és a földre borul. Szinte abban a pillanatban mellé térdelek. Ösztönösen ellenőrzöm a légzését és a pulzusát. Korábban mennyiszer történt ez... Annyiszor használtam a technikákat, hogy már ösztönösen megy minden.

Van pulzusa, de alig lehet kitapintani. Lélegzik, de alig lehet érzékelni.

-Otabek, hívd a mentőt!- kiáltok a fiúra.- Alig van pulzusa és alig lélegzik! Kérem mindenki álljon hátrébb, hogy oxigénhez juthasson!- utolsó mondatom a körölöttünk állókhoz szól.

Túl sok a hasonlóság. Csak nem...

*lö én*
Itt is van az új rész :3
És ajánljatok szomorú szerelmes számokat, mert most szükségem van rájuk owo
Mindjár haloweeen*-*
És mindjárt 50. rész lol
Na, mindegy. Egyébként lehet tippelni, hogy ki ő (úgy sem fogtok rájönni, hehe)
Ciao 
Ti amo *-*