Chat-Lover (Otayuri)

32.

*angeriger*
-Szia Yuri!- int felém a kazakh szépség. Szeme ellágyul, ahogyan rám néz és szája sarka apró mosolyra húzódik. Maga a gyönyör a férfi, aki most velem szemben áll és néz.
Bőrkabátját és szürke sálját most is viseli, hisz hazánkban ilyenkor már hűvös szelek járnak. Alatta egy egyszerű fekete rövidujjú és egy fekete csőgatya van, illetve szerelését acélbetétes bakkanccsal és napszemüveggel koronázza meg.

-Heló...- mondom halkan és hiába próbálkozom, a meglepettséget nem tudom a hangomból kiszűrni.

-Jé, itt egy Otabek!- száll be az üdvözlésbe Viktor is, hiszen ő aztán semmi jóból nem maradhat ki.- Pont rólad beszéltünk az előbb!

Vérvörös fejjel és összeszorított szemmel várom azt, hogy akkor ő most szépen kitálal az utcán arról, hogy én meleg vagyok és jelenleg a legjobb barátom jön be...

-Ó tényleg?- lepődik meg Otabek, de hangja még így egy árnyalattal felszökve is férfias és csábítóan kedves.-És mit beszéltetek rólam?

Most jön a halál: a vég. Igen vége. Többé nem titkolózhatok, ha most az orosz elmondja a kazakhnak, amit évekig sikerült véka alá rejtenem. Így fogom elveszíteni a legjobb barátomat. Vagyis igazából az egyetlent...

-Csak azt, hogy Yurionak mennyivel jobb, hogy te vagy neki!- a hang ezüstös gazdája szinte ragyog az őszi, borús félhomályban. Ahogy őszinte, gyermeki lelkesedéssel és hévvel mondja ki a hangulatot...
És ezzel a hévvel teszi tönkre a szinte tökéletes álcám. Most a legjobb barátom megtudja, hogy miért is dobtaak ki otthonról. Hogy selejt vagyok. Hogy más. Hogy mégsem érdemlem meg a barátságát...

-Ha te nem lennél...- folytatja nevelőapám a bájos csevejt.- Akkor egész nap csak a gép előtt ülne, és soha nem csinálna semmi mást. Köszönöm, hogy vagy a fiamnak, te vagy az egyetlen szociális támasza. Te vagy az egyetlen korbeli, akiben megbízik. Szüksége van rád akkor is, ha nem mondja vagy mutatja... -Viktor megfogja a barátom kezét és mélyen a szemébe néz.- Így ha nincs ellenedre... Akkor még maradnál továbbra is a barátja?

Otabek kissé ledöbbent arccal néz, de bólint. Valamilyen szinten már ő is hozzászokott az ötszörös világbajnok indokolatlan kitöréseihez, és csak néha fagy le tőlük teljesen.

-Erre semmi szükség. Mármint felesleges kérni. Részemről a szerencse, hogy egy olyan remek barátot tudhatom magam mellett, mint amilyen Yuri...

A két másik mintha egy teljesen másik boldogság-dimenzióba csöppent volna, s körülöttük fénylő búra jelenik meg. Mindketten lányok alsónemüjét nedvesítő félszeg mosollyal néznek egymásra, majd varázsütésszerűen elkacagják magukat.

Hangjuk ezer csengőként hasít az unott forgalom monoton zajaiba. Az emberek felkapják a fejüket, kettejükre néznek, majd mosolyogva élik tovább az életüket, mintha misem történt volna. Vagyis történt, hisz a gyermeki kacaj megremegtette mindannyiuk lelkét és szívét, akarva-akaratlanul korábbi emlékeket felidézve bennük, amitől a szívük kicsit lágyabbá vált, s kissé emberibben bánnak egymással. Hogy honnan tudom? Hisz az én lelkem is rezonál, bár tudom, hogy ilyen őszinte, ilyen felszabadult nevetésre talán sosem leszek képes...

*Lö én*
Remélem tetszett a rész mert ezt tök értelmesen hajnali fél 2kor fejeztem be😂
Ns mindegy én is tök értelmes vagyok, hagyjatok...
Ha tetszett a rész, akkor nyomjatok a csillagra és írjatok eg kommentet😊
Köszönöm😘😘