Chat-Lover (Otayuri)

75.

((megj.: a rész kissé zavaros, de egy kis segítség hozzá: a döltbetűs részek az idézőjelek között a búcsúlevelek részletei))

*angertiger*
Szereztem pengét... Ugyanis mégsem sikerült mindet elkobozni tőlem. Azt, amit korábban a cipőm belsejébe rejtettem... Ugyanis, senki nem gondolt rá rajtam kívül! Megvan a megváltóm!
Mosolyogva veszem kezembe az apró fémdarabot, amikor már mindenki azt hiszi, hogy alszok.

Irónikus egy ilyen pillanatban mosolyogni, nem? Éppen készülök elvenni a saját életem, de az arcom mégis magától mozdul... Talán a szokásos görcsös állapotba, vagy ez valami más lenne?
Remélem más. Vagy mégsem. 
Ennyire én sem vagyok elborult, hogy szívemből mosolyogjak a saját öngyilkosságom gondolatára.

Majd fog mosolyogni más... Mert akkor már tudnak majd őszintén mosolyogni mellettem, hiszen soha többet nem fogok rajtük csüngeni feleslegesen, ami nekik teher....

"Sajnálom Viktor és Yuuri, hogy zavaró tényezőként lógtam rajtatok. Isten tudja, hogy mennyi pénzt öltetek belém! A pszichiáterhez járatás, az oktatásom, a versenyek és most... Olyan összeg, amit talán sosem tudnék visszafizetni.
Ti fogtátok szeretettel a kezem a kritikus időszakaimban. Szüleim helyett szülők voltatok, és egy új világot mutattatok nekem, ahol az otthon egy barátságos hely és nem az, ahonnan legszívesebben menekülnék..."

Hiába mondták, hogy szívesen teszik, de nekik is jobb lesz nélkülem. Ebben biztos vagyok.
Ha lehunyom a szemem, akkor egy mosolygó párt látok kettesben nélkülem otthon. Talán egy-két apró adoptált porontyot, de az utánam maradt űr fel sem tűnik senkinek....

Bezárt szemeimen át látom, ahogyan Otabek egy gyönyörű nővel és egy aranyos kislánnyal kézenfogva áll mosolyogva a naplementében. A kislány hisztizik, hogy "anyu és apu túl sokat csókolózik", de az életük tökéletes... Olyan, amilyenre nekem is vágynom kéne. De mit tehetnék, ha én csak egy hülye szuicid buzi vagyok?

"Sajnálom, hogy szeretlek. Nem veled van baj, minden egyes percben boldog voltam melletted... Egyszerűen csak tudom, hogy a kapcsolat egyoldalú, és nincsen lelkierőm végignézni, azt, ahogyan más csókolja a gyönyörű ajkaid úgy, ahogy én csókolnám... Sajnálom, de ennyire nem vagyok erős, bármennyire is úgy néz ki.
Az ég biztosan kárpótolni fog téged azért, mert velem kellett lógnod.
De addig is... Köszönöm. Te rángattál ki az élet mély gödreiből, nem is tudod hányszor mentettél meg a teljes összeomlástól! Te vagy az, aki összeragasztotta a darabjaira hullott lelkem, ami már készült végleg feladni... És neked hála még megtudom írni ezeket a sorokat. Sajnálom, de most már nem tudsz megmenteni... Túl sok minden jött össze.
Mert amikor belenézek a tükörbe, akkor nem azt látom, aki lenni akarok. Gyűlölöm, aki vagyok, gyűlölöm a gyengeségem és a szerencsétlenségem, ahogyan fokozatosan hullik ki minden a kezeim közül! Érted? Sajnálom..."

Csak egy mély levegő és megteszem. Meg tudom tenni! Most nem leszek gyenge, mint eddig... Megmutatom a világnak, hogy igenis tudom kontrollálni az életem! Hogy igenis én vagyok a magam ura! Az életemet nekem kell irányítanom.... Akkor a halálomat is, nem?

Csak az apró fémdarabot kell most elforgatni a szokotthoz képest, és kezdődhet is a móka, ami a szeretet és a béke nevében teszek!

"Kedves Beka!
Sajnálom... Megígértem, hogy örökkön-örökké csak a te barátod leszek, de ezt az ígéretem nem tartottam be. Éveken keresztül vártam rád, viszont jött egy fiú, aki megkérdezte, hogy leszek-e a barátja, és én igent mondtam... Sajnálom...."

Az életben mindenkinek hazudtam.... De most az egyszer igaznak kell lenni. És az egyetlen igaz, végleges dolog az életben a halál.

"Kedves teddybear!
Köszönöm, hogy elmondtad az érzéseidet... Hiába lenne logikus döntés, nem tudom teljes szívemből viszonozni.
Van egy fiú, akibe reménytelenül beleszerettem évekkel ezelőtt és hiába beszélgettem veled át a napokat, nem tudtam annyira kötődni hozzád, mint ahogy hozzá. Belédszerettem, igaz.... De csak mert megláttam benned Otabek Altint, aki erős érzelmeim tárgya... Sajnálom, hogy ezáltal kihasználtalak, de többet nem kell emiatt szenvedned.
Őszintén sajnálom, de ha mi elkezdenénk járni, akkor is csak egy hazug kapcsolat lenne. Hiába vagy kedves, aranyos, jófej, én akkor is csak Otabek karjaiba vágynék, mikor hozzádbújnék...
Azt hiszem, így mindketten jobban járunk."

Csak egy mély vágás amiből kibuggyan a vér.... igen ez az!

*lö én*
A muzsika egy nagy kedvencem :3 (ha zongorista lennék, akkor 0-24-ben ezt nyomnám...)
És
Remélem tetszett a rész :D
Megölhettek, de csak úgy, hogy a hullám ne legyen horrorisztikus :3