Chat-Lover (Otayuri)

39.

*angertiger*
-Viktor! Melyik gépre foglaljak jegyet? -kérdezi szinte már-már rikácsolásnak minősíthető hangszínnel Yuuri.

-Milyen gépre?- érdeklődök a kávémat szürcsölgetve. Szokás szerint egy leggingsben, egy hat számmal nagyobb pólóban és egy tigrises mamuszban feszítek, míg nevelőapám a konyhaasztalnál csücsülve a laptopján gépel olyan sebességgel, hogy még én is megirigylem. Nincs mit mondani, nálunk ehhez hasonlóan tellik egy szokásos reggel. Bár nem mintha zavarna...

Amikor még nem itt éltem, sokkal rosszabb volt. A reggeli perpatvar hangjára sírva ébredtem, ha egyáltalán tudtam aludni. Nem is a veszekedés állt pihenésem útjába, hanem a csend. A csend, ami megöl...

A mai napig nem szeretem a csendet. A legjobb, ha valamilyen általam kedvelt zene üvölt maximum hangerővel a fülembe. Nem akarom hallani a gondolataim. Nem akarok a rabjuk lenni. Nem akarom, hogy békjóimmá váljanak, amiktől azután sosem lehetek szabad!

Élni akarok. Csak gond- és gondotalanul. 
Sokszor kívánom, bárcsak üres lenne a fejem. Nem lennének emlékek és túlgondolások. Végre egyedül lehenék. Örökre...

-Magyarországra. - böki ki a japán.

-Hogyhogy mentek?- csodálkozom el szerintem teljesen jogosan. Nem is említették. Pedig Magyarország egy igazán szép hely. A kultúra, a nyelv, az ételek, a zenék, a hagyományok... és nem utolsósorban a gyönyörű magyarok!

-Mentek?- teszi fel névrokonom a kérdést.- Nem. MegyÜNK. Idén ott van a Grand Pix Final, Budapesten.

-Hát persze... A döntő...- ízlelgetem kómásan a szavakat. Lassan mozdítom kicserepesedett ajkaim, és tekintetem a horizonton túlra tekint.- Izé... Miért is megyünk el?

-Hogyhogy miért?- toppan be a másik orosz. - Yurio! Hiszen a legutóbbi versenyen toronymagas pontszámmal vertél mindenkit! Evidencia, hogy kijutottál!

-Igen...- motyogom, majd szinte arconköpöm Viktort a meglepettségtől. - Megnyertem?!

-Hogy a bánatba ne! Hiszen...

-Viktor, persze, hogy nem emlékszik! Sokkot kapott, hát nem emlékszel?- dörren az erósz párjára. - A lényeg Yurio, hogy repülünk Magyarországra!

-Magyarország... Az egy szép hely...-mondom ki a nyilvánvaló tényt már-már eufrórikus állapotban. Végre eljutok Otabek szülőhazájába!

Felsietek a szobámba és a mosolyt szinte semmi sem törölhetné le arcomról. Budapest... 22 kerület, két rész- Buda baloldalt, Pest pedig jobbomon- kettejüket a Duna választja el...

Történelemből korábban tanultunk róla, hiszen Oroszország nem is olyan rég, szinte teljeskörűen befoglalta a kis országot.

De azt is tudom, hogy nem mindig volt ilyen kicsi, pusztán a második világháború után, a Trianoni egyezmény miatt csatoltak el rengeteg részt. Legnagyobb tava a Balaton...

-Rendben ötös, leülhet! - toppan be Otabek kipirulva, kabátban a szobámba. Ezek szerint hangosan mondtam. Hoppá... - Még a végén kiderül, hogy jobban tudod a Magyar történelmet és földrajzot, mint én. És tekintettel arra, hogy én vagy tíz évig éltem ott, kissé kínos lenne...- nevet fel a kellemesen mély hangján.

-Hogyhogy itt vagy?- kérdezem, miközben boldogan a fiú nyakába ugrok, amit szerintem ő se nagyon bán. Mármint visszaölel a mindig meleg karjaival s engedi, hogy kellemes illata elhomályosítsa elmém.

-Hát, Anya és Viktorék egyezkednek a Magyarország útról. Nika is itt van...- motyogja. Hangja ölel, lágyan simogat. Minden egyes rezdülésünktől csak egyre jobban és jobban biztonságban érzem magam mellette. Ő az én hősöm. Az én Kousuke-sanom!

-Ti is jöttök?- kérdezem a mámor állapotában. Ez az egész... Lehet még csodálatosabb?

-Igen... és végre hazavihetlek!- kuncog fel, és basszus hangja ellenére olyan, akárcsak egy mindennél aranyosabb kisfiú.

Egy kisfiú, aki boldog. Egy kisfiú, aki barátkozni akar. Egy kisfiú labdával a kezében.

Beka.

Ugrik be hirtelen. Biztosan nem! Megrázom a fejem, hogy a bolond gondolatok kiszaladjanak belőle.

Az ajtóban, megzavarva idilli jelenetünket, Nika kezd el visítozva ugrálni, miközben arca kipirult és szeme csillog.

-Talán a szerelmed visszaírt? - kérdi incselkedve a bátyja, miközben elenged az ölelésből.

-Nem, annál sokkalta, de sokkalta jobb!- ugrabugrál továbbra is, mint a Duracell-nyuszi.- Olvasok!

-Mit?- kíváncsoskodok.

-Yaoi fanfictiont! És awwwwwwww!!- kezd el nyáladzani.

-Öhm... Melyik párosról? - tesszük fel Otabekkel összenevetve a kérdést.

-Otayuri! - a levegő megfagy és kínos csend lepi el pár pillanatra a helyet...

*lö én *
Remélem tetszett ez a rész😀😀
Naszóval, ide is kiírom, hogy kint leszek a Conon😊😊
Yagami Light, egy L-el, egy Misaki Meiel, meg még pár barátnőmmel...
Meg persze az elmaradhatatlan FreeHug tábla... "Hug me or I will write your name to my death note!"
Megzaklatni ér😂😂
Ennyi lettem volna
Pápá
Imádlak titeket😍😍😘