Chat-Lover (Otayuri)

83.

*teddybear*
-Tudod, hogy ki az a Dimacchi?- kérdezem halkan, miután Yuriba nyomtak egy halom nyugtatót, mi meg kiültünk a folyosóra.

Viktor kínosan mosolyog bele az autómatás kávéjába.

-Yakov unokatestvére, aki balett-edző...- motyogja.- Nem tudtam róla, hogy Yurio is volt a tanítványa....

-Volt valami különlegessége, vagy bármi dolog, ami miatt más, mint egy átlagos edző?

-Indult ellene egy vád... Persze jól megúszta az egészet, mert megvannak az ügyvédei. Amivel megvádolták.... Még csak belegondolni is rossz, hogy az valóság lehetett!... Hozzá jártak a nálam fiatalabb versenysportolók, akik nyerni akartak.... Olyan fiatalok, akik a lelküket is eladták volna az aranyért. Olyan kisgyerekek, mint amilyen Yurio. Rengeteg edzőtáborban is ott volt...

-A magas, harmincas szőke emberre gondolsz, aki ott ült és figyelte az edzéseket?- megmaradt valami emlékem róla, bár az arcát pénzért sem tudnám feleleveníteni...

-Az anyukák bele voltak zúgva, az apukák tisztelték... Így került hozzá rengeteg kisgyerek magánoktatásba. A lakásán foglalkozott velük, szigorúan csak kettesben... Majd egy család feljelentette pedofil nemi erőszak vádjával. Valószínüleg Yurio akkor és ott, rendszeresen az áldozata volt...

Csak elképedve pislogok. Yuri... Azt hittem, hogy már mindent tudok rólad, de ezekszerint ez csak a jéghegy csúcsa volt?

-Ha jobban figyeltem volna rá akkoriban, akkor észrevehettem volna a jeleket. Rengetegszer volt az, hogy alig bírt járni... De ezeket mindig a saját gondatlanságára fogta. Talán azért... Mert szégyellte magát, hogy áldozat lett. Félek, hogy akkor kezdte el magát utálni... És talán akkor bántotta először magát. Yurionak a családjával sem volt monden rendben. Tudom, hogy nem egyszer kék-zöld foltokkal jött edzésre...

Viktor csak csendben mered a már félig kihült löttyre a kezében. Arra gondol, amire én is, tudom....
Hogy lehet valakinek ennyire elcseszett élete? Mármint.... Verték, erőazakolták, kivágták otthonról, vagdosta magát, kiéheztette a testét, le kell mondania a műkorcsolyáról a sérülései miatt, öngyolkossági kísérlete volt....
Miért bünteti őt így az Isten? Miért bánt egy ártatlan kamaszfiút, aki csak szeretetre vágyik?

Bár... Ott vannak neki Viktorék. Milyen szerencse, hogy ők be tudták fogadni!
Meg ott vagyok én... Remélem nem a csapások közé tartozok annak ellenére, hogy én idéztem elő ezt az egész cirkuszt.

Olyan hülye vagyok... Attól, hogy én már nem vagyok szűz, az nem azt jelenti, hogy ilyesmiket csinálhatok vele!

-Soha nem is sejtettem volna.... Bocsánat....- motyogom halkan.- Tiszta hülye vagyok....- nevetem ki magam gúnyosan.

-Ez nem miattad volt Otabek... Vagy...- néz rám kérdő fejjel az utolsó szónál.- Történt valami?

-Hátőőő... Izééééé..... Nos..... Az a helyzet, hogy....- nyelek itt egy óriásit.- Yurival járunk, és egy kicsit elragadtattam magam.

Csak pislog, mint hal a szatyorban. Lehet, hogy egy ici-picit sokkoltam a hírrel.
És most én szegtem meg az ígéretet, miszerint titkosak maradunk... Na mindegy.

-Eddig is tudtam, hogy Yurio fülig szerelmes beléd... De te is belé? Wow, amazing! Végre boldog a fiam!- mosolyodik el.

-Hát az eddigieket számba véve nem igazán boldog...

-Miért?- szakít félbe lelkesen.- Mióta vagytok együtt?

-Hátőőő.... Mostóta.- motyogom kínosan.- És félek, hogy most csak ártani fogok neki... Nem szeretném mégegyszer ilyennek látni. Azt szeretném, ha minden a legjobb lenne neki.

-Jajj, de kis hősszerelmes itt valaki!- veregeti meg a fejem búbját.- Boldog lesz melletted, ebben bizzos vagyok! Már akkor csillogott a szeme, amikor beszélt rólad... Pedig fogalma sem volt arról, hogy vonzódsz hozzá! A legjobb párkapcsolatok így kezdődnek... Büszke vagyok rátok! Otayuri is real!

-Ne... Ne ilyen hangosan....- csitítgatom.- Nem szeretném, hogy bántsák őt, ezért jobb lenne, ha nem kürtölnénk világgá....

-Értem... Bocsi. Te tényleg nagyon szeretheted őt...

-Ó, már mióta! Tíz éve csak a szerelme után kajtatok. Akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok belé, amikor elveszítettem... Mindenkiben őt kerestem, és már kezdtem feladni, amikor újra betoppant az életembe... Belészerettem újra. Rájöttem, hogy igenis valódi az, amit a könyvekben írnak... Végtelenszer bele lehet szeretni ugyanabba az emberbe.

-Ez majdnem romantikusabb, mint a mi történetünk Yuurival... Azt már nem hagyom, mi leszünk a legromantikusabb pár!

Szinte varázsütésre ekkor érkezik meg Yuuri aggódva, idegesen, fáradtan, lihegve.

-Mik a fejlemények?- szuszogja a futástól kimerülve.

-Yurio be van nyugtatózva, mert olyan szintű pánikrohama volt... De legalább boldog a párja mellett!- mosolyog az orosz, mintha mise történt volna.

-Hogy mi??- nem is tudom, hogy Yuuri melyik részére akadt ki így.. De most viccen kívül lehet, hogy mindkettőre.- Nem Otabekbe volt szerelmes?

-Geez, velem jár, nyugi...- mosolygok.

-Igen, Otabek rohadtul szerelmes a fiunkba a beszéde alapján!- pörög akkor már Viktor is.

Én meg csak gyorsan lelépek az izgatott magyarázásuk közepette. A hadarásból nem értettem meg túl sokat, viszont néhány szót kihallok, de az bőven elég.

Besurranok Yurihoz.

Édesen alszik, ezt már eddig is tudtuk, viszont most, hogy be van gyógyszerezve, teljesen más.

Az angyali nyugalom az arcán mű, érződik a nyugtató hatása. Borzasztó.

Leülök mellé az ágyra és megsimogatom az arcát. Hiába ez a sok mű, mégis gyönyörű.

Óvatosan megcsókolom a homlokát, majd mellette nyom el az álom.

*lö én*
BUÉK CSÍRÁK❤
Ja
Amúgy rájöttem, hogy már csak a komment szekció miatt érdemes írni ezt a sztorit?
Olvasóként megéri ezt nektek végigszenvedni?😂
Mit gondoltok erről a szálról? (Mármint Dimacchiról?)
Mindegy
Remélem teszett ez a rész, és remélem, hogy ez a történet valamilyen szinten megszépítette az évetek😀😀
Tali jövőre❤