Chat-Lover (Otayuri)

79.

*angertiger*
-Igen, ezt már egyszer mind elmondtad nekem angertiger...- csókol meg újra.

-Najóó, azért mindennek van határa...- temetem arcomat a tenyerembe.- Ennyi ember nem lehetsz egyszerre...

-Miről beszélsz? Én csak a felnőtt Beka vagyok, aki inkognitóban teddybear. De én csak én vagyok...

-Tch. Bolond.- rázom meg a fejem.

-Örülj, hogy bolond vagyok. Különben is... tudom, hogy nem az eszemért szeretsz kistigris.

-Anyád a kistigris!- morgok és dühösen hátbavágom.
-Jó-jó, akkor nem kistigris...- nyöszörög fájdalmasan, mire én csak megpuszilom az állát.

Szeretem ezt a barmot... olyan furcsa ez így, mintha csak álmodnék. De most komolyan... ennek mennyi esélye volt? Nagyjából annyi, mint annak, hogy a stalker kislánnyal elkezd beszélgetni a srác, aki évek óta bejön neki... avagy szinte semennyi.
Most mégis itt vagyunk, nem? Centikre a csóktól, itt tart megnyugtatóan a karjaiban. Itt van nekem. Vigyáz rám...

-Yuri... nem leszünk Viktuuri, ugye?- teszi fel a kérdést, mire én csak pislogok egyet-kettőt.- Mármint... tudod...- kezd el zavartan magyarázkodni.- Oroszországban elég durván elítélik a melegeket, meg ilyesmi... és.... nem szeretném, ha mi lennénk az új elítélendő címplappár a búlvárújságokban....

Csak kérdőn pislogok rá. Miről beszél?

-Yuri..- folytatja.- Mindennél jobban szeretlek... De... Nem szeretném ha rólunk pletykálnának, vagy bármelyikünket is elítélnék. Fontosabb vagy nekem annál, hogy egy ilyen hülyeség miatt elveszítselek...

-É-értem....- motyogok kissé zavartan. Értem, hogy mire akar kijukadni... de nem akarom tudni. Félek, én is félek ettől az egésztől.

-És kérlek... ezt ne mondd el senkinek, jó? Szeretném, ha most csak a mi kis titkunk lenne...- bármikor máskor csábítónak tűnne az ajánlat, hogy legyen egy közös titkunk... de ez túl nagy boldogság. Legszívesebben világgá kürtölném az egészet, hogy tessék-lássék, enyém a világ legjobb fiúbarátja... de most megmarad az én kis titkomnak. Vagyis a  mi kis titkunknak.

Némán bólintok. Nincs mit tenni, ez a logikus döntés. És hagyjuk néha, hogy az agy logikus gondolkodása überelje a szív csapongó kívánságait.

Óvatosan hozzábújok, mire ő meg átkarol. Olyan jó érzés így lenni... néha olyan, mintha a bátyám lenne. Karjai közt a búkat elfeledem és a gyöngykoszorúkat nem irigylem.

-Szeretek így lenni... ilyenkor mindig biztonságban érzem magam...- motyogom alig hallhatóan.

-Akkor majd többet foglak így ölelni, hiszen biztonságban vagy. Itt van neked Viktor, Yuuri... meg mostmár én is itt vagyok neked feltétel nélkül... mindannyian szeretünk téged, és itt vagyunk, hogy segístünk rajtad. Bármikor bármilyen hülyeséggel megkereshetsz és beszélhetünk róla... És én ha lehet, kérnék egy valamit..- tol el egy pillanatra magától, hogy szinte fekete szemeit az enyéimbe fúrja.

-I-igen?- vörösödök el, de viszonzom a pillantást. Olyan ez a helyzet, mint egy farkas-szemezés.

Felhúzza a felsőm ujját és végigsimít a hegeimen. Az érintése tele van érzelmekkel. Fájdalom. Szeretet.
-Megígéred, hogy soha többet nem vagdosod magad?

-I-Ígérem...- motyogom, miközben tudom, hogy valószínűleg nem fogom tudni betartani ezt az ígéretet. Ugyanis a vagdosás olyan, mintha valaki dohányozna.
Minden egyes alkalommal kicsit megöli magát, de függ attól a pillanatnyi boldohságtól, amit közben érez. Képtelen letenni, még akkor is, ha tud arról, hogy úgy ahogy van, rossz az egész számára és a körülötte élőknek.

Mondjuk sosem értettem, hogy miért fáj másnak, ha tönkreteszrm magam? Nekik nem fáj, én meg nem vagyok annyira szadista, hogy mások előtt csináljam...

-Szeretlek, te!- csókolom meg lehunyt szemmel. Szorosan átkarolom a hátát és érzem, ahogy ő is hasonlóan  cselekszik.

Olyanok lehetünk most, mint egy filmbeli szerelmespár... és nem tudom, hogy ez normális-e, hogy ilyeneken gondolkozok. Valószínüleg nem. Mondjuk én sem vagyok az, ez tény.

-Yuri! Szia... sztok.- lép be Viktor az ajtón, most meg egy pillanatra lefagyva áll meg az ajtóban. Mi persze szétrebbenünk, amint észrevettük, hogy itt van.- Öhm... szerintem.... én megyek....- jön zavarba az orosz férfi, mire mi egyszerre rázzuk meg a fejünk.

-Ez nem az, aminek látszik!

*lö én*
Új rész a nemzetközi vonaton? Pipa🤣🤣🤣
Remélem tetszett ez a már-kevésbé-boldog rész
Ciao🐯🐯