Chat-Lover (Otayuri)

63.

*angertiger*
-Akkor kezdhetjük is!-csapom össze a tenyerem.- Ki mesél először?

-Ha titeket nem zavar, akkor lehet, hogy én...- emeli fel kissé félénk mosollyal a kezét a thai fiú, mire mindannyian csak bólintással felelünk.- Yuuri... előre is elnézést mindenért, rendben?

-Pichit mit akarsz...?

-Egyetemen mindvégig ugyanabban a koleszszobában voltunk, emlékszel? Rengeteget beszélgettünk és többször is korcsolyáztunk együtt... tél volt, karácsony napja. A laptopon beüzemeltem, hogy élőben nézhessük a világbajnokságot... már percekkel előtte csak ott gubbasztottál a monitor előtt, legalább is amikor beléptem a szobába, akkor az a kép fogadott, hogy az "I ❤ Viktor Nikiforov" feliratos kedvenc pólódban ültél ott, mint akit odaszegeztek. Persze már azelőtt is tudtam, hogy valamilyen szinten példaképként tekintesz rá, de a mérhetetlen rajongásoddal csak azon a napon szembesültem igazán. És tudjátok mi volt a durva?- itt a fiú apró hatásszünetet tart, mire mintha az egész kávézó elcsendesedett volna- Hogy Yuuri még aznap elkezdte gyakorolni a koerográfiát, pedig korábban esélye sem volt látni.

-Ez akkor volt, amikor Vitya levágatta a haját, igaz?- teszi fel a kérdést most a svájci, amire barátja fejével lelkesen helyeselni kezd.- Emlékszel, hogy mit csináltunk mi akkor?

-Nem tudom mire gondolsz...- mintha az orosz csak fizikailag lenne itt, de a lelke már ezer és ezer kontinenst körbeutazott volna az utóbbi pár másodpercben. Hangja szinte teljesen eltűnt a zajok kavalkádjában és mintha nem is érdekelné mindez...

-Aznap korábban műkorcsolya-videókat néztünk... Valami fiatal tehetséget kerestünk, hogy táncolhass aznap neki, hogy szóljon valakinek az előadás... Rengeteg lány előadását végignéztük, de egyik sem felelt meg az igényeidnek. Már feladtuk a reményt, de a youtube feldobott egy videót egy japán fiúról, én meg poénból rákattintottam. A zene elindult, te meg, akárcsak egy kisgyerek, aki meglátta a karácsonyi ajándékát, úgy vidultál fel. A szemed megváltozott, csillogni kezdett, mint egy szépen megcsiszolt gyémánt, és én már akkor tudtam, hogy megtaláltad a múzsád. Bár a performansz korántsem volt tökéletes, a fiú adott... Megmutatta a szerelmét a jégen, és nemmellesleg Viktor első senior előadása volt.- kacsint és én már bőven értem, hogy mire is akar kimenni ez a dolog.- Amikor vége lett, akkor Viktor őrülten kutatni kezdte, hogy ki is váltott ki belőle ilyen érzelmeket... És még szerencse, hogy latin betűkkel is ki volt írva a neve, így megtudtunk, hogy mostantól Katsuki Yuuri-nak fognak szólni előadásai...

Yuuri tekintete hirtelen megváltozik, valahogy... Nem tudom. Nem lehet elmondani, de más lett. Remélem azért pozitívan. Ezen a tényen még én is meglepődtem, nehogy már a "múzsa" ne essen le a székről!
Viktor elvörösödve mered maga elé, és fejben talán próbálja összerakni, hogy miért is jó ez az egész, miért mondunk mi ilyeneket, és neki meg mi a jó fenéért kell így itt ülnie, ez miért nem mehet nélküle.

-A verseny után, amin természetesen aranyat nyert, elkezdtük megnézni Yuuri többi performanszát, és tudom, hogy akkor Viktor nagyon megváltozott. Mosolya őszintébb lett, bár tudta, hogy ti maximum egy versenyen találkozhattok a nagy távolságok miatt.- folytatja a svájci.- Yuuri. Tudtad, hogy Viktor ült már versenyeden? Elutazott Kínába, hogy lásson élőben is..

-Volt, hogy engem küldött, hogy közvetítsek neki élőben. Mindig azt mondogatta, hogy a technikádon csiszolni akar, de a lelked miatt már akkor megvetted kilóra.-szólok közbe most én.

Yuuri tekintete a gyermeki meglepettség erejével csapja arcul a társaságot. Most belül talán mindent újraértelmez, amit eddig tudott. Talán most egy teljes világ omlott benne darabjaira, és született újra a hamvakból.