Chat-Lover (Otayuri)

64.

*teddybear*
Yurival délután egykor váltak külön az útjaink, amikoris én szép lassan hazasétáltam, az orosz fiú meg elindult egy kicsit kiszellőztetni a fejét a jégpályára. Nem is tudom, hogy meglepődjek-e azon, hogy volt nála korcsolya...
De akkor és ott megbeszéltük, hogy amint hazaér, akkor beszélni fogunk... mindenzt hét órája. Vagy még mindig a fájdalmasan törékeny és gyönyörű kűrjeit gyakorolja, vagy csak hazaérvén Viktorék maguk mellé rángatták harmadiknak.

Valószínűleg még mindig gyakorol, de mégis valahogyan féltem, vigyázni akarok rá... meg kell néznem a jégpályán, vagy még ma este begolyózok.

----------------

Az épület előtt egy pillanatra megtorpanok, lehunyom a szemem és egy mély levegővel nyugtatom meg a testem.

Lehelletem sűrű felhőként hagyja el kissé kicserepesedett ajkaim, és aminek a gyér közvilágítás halványsárga árnyalatot kölcsönöz.
Hosszú, néma lépéssel lépek be az ajtón, és gyorsan a jég felé veszem az irányt.

Ezerszer sétáltam végig ezen a folyosón, most mégsem csalogatóan, barátságosan csillog a csempe ma este, hanem a félelem tükörképe ragyog mindegyikről.

Szinte megváltás a pálya nézőterére lépni.

Plafonról lelógó, tompa fényű lámpák világítják meg a rengeteg emlékkel teli helyet, a pályát vakítóan csillogó gyémántréteggé változtatva. Mégsem ezektől ragyog igazán a terem.

Egy tiszta dallam hasít a levegőbe, átjárva a mellkasom és a falakat. Mégsem ettől ráz ki a gyönyör határán a kellemes hideg.

Yuri a pályán olyan puha mozdulatokkal siklik, hogy az embernek eszébe sem jutna, hogy ez a fiú hozzá hasonlatos. Vékony végtagjait úgy pakolja egymás után, mintha semmi erőfeszítésébe nem kerülne, pedig tudom, hogy ez a legnehezebb kombinációk egyike.

A darab utolsó akkordjait csengi le, mire az orosz tündér is befejezi utolsó forgását, majd összeesik.
Könnyáztatta arcát a hűvös, hófehér jéghez nyomja, mintha részlegesen akarna hozzá hasonulni, mint sokszor a mássalhangzók.

Először félénken, majd egyre hangosabban csapom össze kezeim, hogy a visszhangzó tapsokat ő is meghallja. 
Lassan a kordonhoz sétálok és puhán megszólalok.

-Ezzel Yuri Nikiforov jelenleg az első helyen áll, de igazából felesleges bármit is mondanom, mert toronymagas pontszámmal lett aranyérmes.

A törékeny, gyönyörű orosz feltápászkodik a jégről, minden lépése, minden mozdulata fájdalmat bocsájt magából, és nem tudom eldönteni, hogy ez mind csak fizikai, vagy esetleg a csillogó bőr alatt most újra megbújik a lélek sebzett szenvedése?
Félek, hogy az utóbbi.

-Mennyi az idő?- hangja elhalóan, félénken cseng, mégis beleremeg talán még az egész helyiség, nem csak az én térdem.
-Nyolc.- kurta, határozott válaszom valahogy idegenül, ridegül hangzik emellett az angyali teremtmény mellett. Néha meglepődök azon, hogy egy lassan felnőtt fiú hogyan lehet ennyire vékony, mégis ennyire erős...- És holnap hajnalban már repülünk is, így ideje lenne hazamenned...

-Talán...- nyújtózkodik egy kicsit, de az előbbi fáradtság egy szempillantás alatt szertefoszlik, mintha csak egy pillangó törékeny szárnya lett volna.-Miért jöttél ide?

Jogos kérdés..... Miért is vagyok itt? Miért gondolom, hog jogom van belepofátlankodni a világ nyolcadik csodájának az életébe? Miért gondoltam valaha is, hogy ezen angyalhoz tartozok?
-Csak aggódtam érted...- motyogom, és a határozott bátyból hirtelen én válok űzött vaddá.

-Nem kell értem aggódni, már nem vagyok óvodás. Különben is, minden rendben.- gyönyörű tengerkék szemeit egyszer sem emeli rám, sokkal szívesebben nézi a pengéi által összekarcolt jeget.
-Csak menj haza és pihenj, rendben?- próbálok mosolyogni, mégis csak egy szánalmas erőlködésre futja.

-Rendben leszek egyedül is.- mosolyog úgy, hogy az belül összetör és megöl. Úgy mosolyog, mintha semmi baj nem lenne, pedig félek, hogy van. Nem lesz rendben egyedül!

Mégis elsétálok, mintha semmi sem történt volna.

*lö én*
Gome, hogy most egy darabig nem jött új rész, csak egh
Sok minden történt
Főleg az, amiről nem beszélünk, és a random 11.es srác, aki random elkezdett beszélgetni velem a menzán lol
Na, de szerintem senkit nem érdekel az életem, szóval sziasztok :D