Chat-Lover (Otayuri)

61.

*angertiger*
-Otabek... Van egy fura ötletem arra, hogy hogyan hozhatnánk össze újra Yuurit és Viktort..- motyogom halkan egy nagy halom bepakolásra szánt ruha között a kazakh barátomnak.- Ők már azelőtt is szerelmesek voltak egymásba, mielőtt beszéltek volna egymással... Mint valami nyálas filmben. Mi lenne, ha emlékeztetnénk őket erre?

-Végülis nem rossz ötlet... De hogyan akarod ezt kivitelezni?- érdeklődik maga elé bámulva, éppen egy pólót hajtogatva. Ó igen, el is felejtettem, hogy segít nekem a pakolásban. Ilyenkor olyan, mintha az anyám lenne... Ami csak azért furi, mert fiú, és szeretem őt. De amúgy no problem...

-Rá kéne venni őket, hogy hajlandóak legyenek találkozni... De most egyikük büszkesége sem engedné. Tch... Mint amikor az LxLigh shipben mindennap sorsot húznak, hogy ki legyen az uke.... Csak egy kósza hülyeség a hugod blogjáról. Asszem ezt Kar.... Karo.... Karonemtomkivel szülték...- mosolyodok el. Talán a másik lány az "ikertesója" Nikának? Ha jól emlékszem, akkor igen...

-Miért is olvasod Nika blogját?- nevet fel halkan.- Szinte csak yaoit ír bele, bár... Jó, nem mondtm semmit, bocsi...- vakarja meg a tarkóját. Hát ja, lehet még nem fogta fel az agyacskájával, hogy meleg vagyok. Vagy csak még tudatosítania kell, hogy ki is mondtam neki. Mármint, Viktor és Yuuri nem lepődtek meg rajta, sőt számítottak rá... Ennyire melegnek néznék ki?

-Semmi-semmi...- rázom meg a fejem.- És a yaoi igenis jó! Majd megnézel velem egy részt?- nézek rá az ellenállhatatlan kiskutya-szemmel, mire csak egy picit elpirulva bólint. Elvigyorodva nézek rá. Amint rá gondolok, abban a percben mosolyogni támad kedvem... Csak hogy ez a mosoly nem mindig vidám. Van, amikor ellepi a keserű fájdalom, de akkor is mosoly. Valódi mosoly, ami a szívemből szól...- De akkor... Mit szólnál, ha mindkettőjükkel szerveznék egy találkozót ugyanoda, de nem tudnák, hogy a másik is ott van?

-Mint egy rossz lányregényben... De beválhat. Ami elcsépelt, az nem azt jelenti, hogy nem lehet jó, nem? Bár, ami általában elcsépelt az olyan is... De egy próbát mindig megér, mint a yaoi sztorikban az, hogy a két főszereplő nem tudja tök sokáig a másik identitását...- vihog fel halkan.- Nikától tanultam ezt, legalábbis ő szereti az ilyen fanfictionokat. Asszem valami ilyesmit is ír........... rólunk.....- nyögi ki olyan szerencsétlenül az utolsó szót olyan szerencsétlenül, hogy legszívesebben megölelgetném és megnyugtatnám, hogy nincsen semmi baj...

-Bajod van az Otayurival, vagy mi?- kuncogok.- Nem akarnád, hogy az uké legyek, mint azokban a fanok által írt történetekben?- mászok hozzá közelebb négykézláb a mellkasom rázva, majd fura, megijedt arckifejezésétől oldalradőlve, röhögve fetrengek tovább.- Ez nagyon fura volt...- vihogok.- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ilyen vagyok?- nyöszörgöm el két röhögőgörcs közt. 

-Ne-nem! Csak meglepődtem...- Otabek hangja még mindig valami ismeretlen sokkal van tele, amitől kellemesen kiráz a hideg.

-De ugye most nem nézel rám másként azért, mert elmondtam, hogy meleg vagyok?- nézek komolyan a szemébe.- Már így barátkoztunk össze, akkor már eléggé sejtettem... És hát ja. Ugyanaz az ember vagyok...

-Tudom.... Ne félj. Ugyanúgy szeretlek, mint korábban. Ha nem jobban...- mosolyog rám óvatosan, szendén. Talán benne is megvan a félelem... De nem tudom, hogy mitől.

-A... Akkor jó....- térdelek fel és ölelem meg óvatosan, hogy csak egy kicsit is, de tudjam csillapítani a remegésem, amit remélhetőleg nem vett észre... Hatalmas, több tonnás szikla esett le a korábbi mondatától a szívemről... Nem lettem a szemében más, vagy semmi ilyesmi...

Karja esetlenül, félénken ölel, mintha sosem érintette volna gyengéden gerincem vonalát, és mintha az enyéim sem tapintották volna hátának valamennyi izmát, pedig ó, hogy mennyiszer esett ez meg velünk! Hol azért, mert boldogok voltunk, hol azért, mert szomorúak, vagy szimplán csak olyan kedvünk volt, hogy ezt a gesztust - ami külső szemlélő nézőpontjából akár lehetne több is, mint baráti, - megtegyük. 
Ahogyan mindig meleg keze érinti pusztán egy vékony anyaggal takart izző bőröm, én úgy bújok emelkedő és süllyedő mellkasához. Karjai egyre közelebb és közelebb vonnak a testéhez engem, így végül törökülésbe húzott lábain helyezkedtem el, testem szinte összes porcikájával őt érintem, ezzel az idegvégződéseimet ingerelve...

-Köszönöm...- motyogom halkan és kissé megtörve a pólójába markolva. Az életem során csak kevés ilyen pillanat van... De szükségem van másokra is. Szükségem van Otabekre, Viktorra és Yuurira... 

-Támadt egy ötletem...- morogja mély, szexi hangján, miközben ujjbegyeivel óvatosan a tarkómat kezdi el simogatni.- Mondjuk miért ne vonhatnánk be a "Yuuri és Viktor kibékítése"-tervbe Pichitet és Christ? Ők ismerik legjobban az apáidat... 

-Nem hülyeség... Viszont akkor írjunk nekik, hogy Chris hozza el Viktort, Pichit meg Yuurit, mi meg ott várunk, és akkor nem menekülhetnek?- szinte az összes hangom elnyeli az a szépen kidolgozott izomtömeg és a ruha, de mozdulataiból ki tudom venni, hogy hallotta és értette.

-Akkor először írok Chrisnek, és utána Pichitnek... És délelőtt tizenegy az megfelel? Hogy ha ezek ketten turbékolni akarnak, akkor el tudjak húzni itthonról...- kuncogok fel. És holnapután már repülünk is hajnalban... Világbajnokság, és minden kezdődik elölről... sóhajtok nagyot.

-Nekem megfelel az időpont... És nem lesz minden ugyanolyan, ugyanis biztos vagyok benne, hogy a második aranyadat is bezsebeled, és akkor még több rajongód lesz... Na meg magyarországon elfeledhetetlen élményeket szerzek neked...- nem látom, de tudom, hogy mosolyog. Hallom a hangján.

-Rád bízom magam..- vigyorgok, majd előtúrom a telefonom és egy új csoportot alapítok messengeren. "Hozzuk újra össze a Viktuurit, mert ez így szar", tagok: Otabek Alin, Yuri Plisetsky, Pichit Chulanont és Christopher Giacometti.

Yuri: Emberek. Holnap 11re szervezzétek be Viktort és Yuurit az Asanoya kávézóba. Van Otabekkel egy tervem arra, hogy újra összehozzam őket. Ne tudják, hogy egymással fognak találkozni, és ha esetleh van olyan emléketek, ami őket köti össze, akkor gyűjtsétek össze...

Christopher: Mi ez a név xDD De rendben, bár Viktor elég szar állapotban van. Gondolom Yuuri sincs jobban.
Basszák meg maguk a kurva alaptalan féltékenykedéseikkel. Alapból sem csalnám meg a párom a legjobb barátommal (még én sem), ez evidens....

Pichit: Chris! >//////////<

Yuri: Tudunk rólatok nem kell tagadni lol

*lö én*
Új rész lol
Igen, létezik ilyen kávézó xD
Igen, szeretem a fura shipeket
Remélem tetszett, és hamarosan itten is van Magyarország, meg minden ilyesmi :D
Cijjasztoook owo