Chat-Lover (Otayuri)

33.

*angertiger*
Miután nevelőapám és legjobb barátom kibeszélgették magukat, elváltak útjaink. Nemmellesleg a kazakh összefutott azzal a lánnyal, akire várt.

Nem nagyon tudom, hogy kicsoda-micsoda az a gyönyörű lány, de valami elképesztő: simán el tudnám képzelni Otabek barátnőjeként, főleg akkor, ha az ilyen gondolatokra nem kezdene el szorítani a mellkasom...

A lánynak göndör haja egy magas copfba volt kötve, ami mégis úgy nézett ki, mint egy konty lenne. Fekete lógós fülbevalója hosszította arcát, szempillái tövében szemceruza csíkja bújt meg.
Fekete bandás póló, goth szoknya és csizma teszi teljessé a szerelést.
Valahonnan ismerős volt számomra, de valahogy nem tudom eldönteni, hogy honnan.

Persze, amint a lány mosolyogva lépett kazakh barátomhoz és köszönt neki, Viktor és én egy-egy intéssel és köszönéssel elsétáltunk. Nem akartunk mi zavarni. Főleg, ha randi. És nekem nagyon annak tűnt...

---

-Yurio, minden rendben?- kérdezi Yuuri aggódva, mikor már tíz perce hozzá se nyúltam az ételhez, vagyis pontosabban mondva a vacsora kezdete óta.

-Igen, mimden rendben.... Kérlek ne aggódjatok értem.... Csak most nincs étvágyam....- tulajdonképpen két egyszerű indoklással tudom felvázolni a helyzetet.
1) Mióta megláttam Otabeket és azt a lányt, azóta a gombóc nem akar összemenni a torkomban, a mellkasom nem akarja abbahagyni a szorítást, illetve a gyomrom furcs, görcsös állapotán sem segítene az étel.

2) Ha meg akarom nyerni az idei Grand Pixet, akkor nekem kell a legjobbá válnom. Tehát a leghajlékonyabbá is. És mióta Viktorék örökbefogadtak, azóta érzem, hogy primadonna alkatom kezd köddé foszlani, és ha most nem kontrolállom magam, akkor örökké el fogom veszíteni....

-De tényleg nem akarom, hogy bajod legyen...- Yuuri mindig is túl kedves volt, s mindig túl sokat törődött az emberekkel...

-Yurio! Valami olyant mondtam edzésen, ami nem esett neked jól?- Viktor görcsös hangjára a nonverbalitás erejével válaszolok: avagy megrázom a fejem.- Biztosan? Néha kicsusszannak a számon olyanok, amiket nem akarok kimondani.... Vagy.... Az a lány a baj, igaz?

Szegény japán csak kapkodja tudatlanul a fejét, nem is sejtve, hogy férje fején találta a szöget. Legaláb is félig mindenképp...

-Köszönöm szépen a finom vacsorát...- mondom alig hallhatóan és állok fel az asztaltól.
Töltök magamnak egy pohár hideg vizet és egy kortyra megiszom. Sokkal jobb így, hogy nem vágyakozik testem az étel után...

Felsétálok a szobámba és a vállammal belököm az ajtót. Megállok a tükröm előtt és magamat kezdem vizslatni.
Elég szép? Elég jó?

Filozofálhatnék a kérdésen akár még évekig, de a telefonom rezgése ezt nem engedélyezi. Új üzenet. Teddybear-tól....

teddybear: Hogy s mint? Rég nem beszéltünk kistigris😅

angertiger: Semmi különös, csak a szokásos. Veled?

teddybear: Belegondolva.... Annyira furcsa, hogy mennyi mindenben hasonlítunk egymásra, és mégis a véletlen hozott bennünk...

angertiger: Vagy a sors. Ahogy jobban tetszik.... Lehetne egy furcs kérdésem?

teddybear: Neked csak olyanjaid vannak.... Na, de mondjad!

angeriger: Nem ismersz véletlenül egy göndör hajú lányt, aki műkorcsolyázik, és jelenleg valahol oroszországban van?

teddybear: Jó kérdés... Véletlenül nem Anna Kirishima-ra gondolsz? Egy alacsonyabb, zöldes-szeműről val szó?

angertiger: És tényleg ő az! Örök hála a segítségedért!

teddybear: Igazán nincsen szükség erre. Elég, ha egyszer beleülsz az ölembe... Egyébként mire kellett?

angertiger: HENTAI!! Egyébként csak ismerős volt ma egy lány, csak nem tudtam, hogy honnan... De most, hogy mondod, tényleg ő nyerte meg a Junior Grand Pix döntőjét tavaly női kategóriában!

teddybear: Micsoda véletlen! Ma én is láttam Anna-t..

*lö én*
Remélem tetszett ez a rész😊😊
Gondoltam visszahozok egy szálat és belerakok egy újat.
Ha tetszett, akkor nyomj egy csillagot és írj egy kommentet😉😉
Arigatyó😘