Chat-Lover (Otayuri)

30.

*angertiger*
-Viktor... Emlékszel még arra, amikor örökbefogadtatok?- teszem fel a kérdést halkan. Óvatos bólintásában benne van az a bizonyos "Hogy a bánatba ne" mozdulat. Mondjuk igaza van. Miért ne emlékezne?- Akkor mondtam el nektek és a a szüleimnek azt, hogy meleg vagyok... Viszont nem csak úgy a vakvilágba mondtam...

-Yurio... Azt akarod mondani, hogy szerelmes voltál akkor egy fiúba?- kérdezi kíváncsian, tekintetével a választ fürkészi tekintetemben.

-Hát...-vakarom meg zavaromban a tarkómat.- Az a helyzet, hogy ha az érzelmeim felé változtak, akkor is maximum erősödtek...

Már csak belegondolni, hogy az akkori érzelmeim milyen kevesek voltak a mostanihoz képest! Akkor még valahogy gyerekcipőben jártam a mostani énemhez képest...

-És ki ez a fiú? Mesélsz róla nekem?- olyan, akárcsak egy kíváncsiskodó kisgyerek, aki többet és többet akar látni és tudni a világból. Az az ártatlan csillogás Viktor szemeiben, az a gyermeki mosoly, az az arc, ami mintha soha nem ismerte volna a fájdalmat... Bűn lenne ennej az énjének megmutatni a világ fájdalmát és gonoszságát!

-Hát... A kezei a legnagyobb hidegben is melegek...- állok neki a mesélésnek. Vagyis jobban mondva az áradozásnak. Úgy is az lesz belőle, minek szépíteni a valóságot?- A szemei mindig barátságosan és védelmezően néznek rám.. A mosolya megdobogtatja a szívem... Kicsit olyan, mintha a bátyám lenne, ahogyan védelmez, de ő mégis több ennél...

-Kérdezhetek valamit?- szól közbe a nevelőapám. Bólintással jelzem neki, hogy nyugodtan.- Ismerem őt?

-Persze, hogy ismered!- kuncogok fel. -Nem sok barátom jött át hozzánk, de az, akiről most karattyolok, az pont igen... Tipikusan az ellentétem, de valahogy mégsem. Ez így annyira furcsa... De jóban vagyok a családjával! És már szerepelt pár LIVE-omban...- kuncogok fel újra, ahogy elveszek az emlékek tengerében.

-Akkor biztosan shippelnek titeket az angyalkáid...- sóhajt fel az ezüst-hajú.

-Viccelsz? Lassan lekörözzük a Vikturit!

-A mit?- nevelőapám hangjából cseng a tiszta "miről beszélsz?" értetlenség. De hát ő nem is fudanshi, akkor meg honnan kéne tudnia? Az lenne a furcsa, ha tisztában lenne a műkorcsolyázók yaoi shippjeivel...

-A Viktuuri az annyit takar, hogy te és Yuuri. A másik párosítás, amiről karattyoltam, az pedig én és..

-Hagy találjam ki én!- szakít félbe újra belelkesülve az orosz szépség.- Te és Otabek, igaz?

Az arcomról lerí a meghökkenés. Honnan tudta? Ennyire feltűnően rajonganék érte? Vagy csak tippelt? Esetleg barangolt az interneten?
Honnan. A. Büdös. Francból. Tudja??

Ez most egy kicsit kiakasztott. Idegességemben elkezdtem rágni a szájam szélét.
-Honnan tudtad?- hangom, ha csak egy kicsit is, de reszket és magasabb az átlagosnál.
Leírhatatlan érzelmek keveregnek bennem, és a csend okozta feszültség csak nem akar megszűnni közöttünk.

Az ujjaim végéből a reszketés az egész testemre átterjed. A félelem, a rettegés a választól az egész elmémet elkezdi uralni. Szaggatottan veszem a levegőt és tágra nyílt szemekkel nézem az edzőm arckifejezését.

Kínkeserves hetek, órák, évek telnek el az időérzekem szerint, de a valóságban talán csak pár másodpercről van szó.
A pánik küszöbén borotvaélen táncolok. Hol az egyik, hol a másik oldalra dőlök, és már vágja a talpam a penge.

SZÓLALJ MÁR MEG VIKTOR!

*lö én*
Remélem tetszett ez a rész, amit csak ugy random az ejszaka kozepen irtam😂😂
Ha tetszett a resz, akkor ne felj kommentelni es csillagozni, nem harapok!
Koszii😍😍😙