Chat-Lover (Otayuri)

18.

*angertiger*

-Üdvözöljük a kedves nézőinket!- szólal meg egy húszas-harmincas éveiben járó férfi. A haja hátra van lakkozva, és giccses fekete csillámos öltönyt és nadrágot visel. Mondjuk mondom én nőként...- Ahogy láthatják mai vendégünk Yuri Nikiforov, aki most újra versenyezni kezd! De most a kérdések, hiszen azokért vagyunk itt... Yuri! Hogyhogy megváltozott a családneved?

-Nos, a helyzet az, hogy magánok miatt örökbe kellett engem fogadni. Nos, ez az ember Viktor volt. Azóta vele és Yuurival lakok...- mondom kifejezéstelen arccal a betanult szöveget. Kissé titokzatos, mégis mond valamit. És nem is hazugság...

-Rendben, és azt a kérdést fel szabad tennem, hogy tavaly miért nem indultál címvédésért?- kérdezi kicsit kíváncsian, kicsit unottan. Hát az biztos, hogy nem lennék tévé-riporter...

-Az a helyzet, hogy át akartam adni másnak a győzelmi jogot. Másrészt pedig azért, hogy a kűrjeimet és a technikámat tökéletesítsem. De nem lövök le semmilyen poént a napra előre tekintve.- újabb titokzatosság és figyelemfelkeltés! Jól nyomod Yuri... Igazából az elmúlt évet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam elfelejteni a múltat, és jövőt próbáltam magamnak írni. Azzal, hogy megpróbáltam kimászni a depresszióból és a falcolásból. Tartalmas egy év volt, de a "sikereim" nem maradéktalanok...

-Rendben, értem...- vesz fel álmosolyt a tévériporter.- És te kifejezetten a barátodnak akartad átadni a dobogó csúcsát?- a "barátod" szót olyan hangsúllyal mondja, hogy egyértelművé válik: romantikus kapcsolatra gondolt. Arra célzott, hogy én és Otabek járunk. Én. És Otabek.

Hirtelen lefagyok. Mindenféle kezd el kavarogni a fejemben és összezavarnak. Álmok, történések és vágyak tömkelege. Kimondott és kimondatlan dolgok. Minden, amit eltitkoltam és minden, amire ő jött rá. Képek, hangok és "videók". Minden előbugyog a tudatalattimból és a tudatomból.

-Olyan a tekinteted, mint egy katonának! Egyszerűen megjegyeztelek. Mindig is olyan akartam lenni, mint te.- mondja Otabek kedves, lágy hangon. Szeretem a hangját. Szeretem a mosolyát. Nem tudom, hogy ki ez a srác, de azt hiszem, hogy már most kedvelem. Gyönyörűek a fekete szemei. Na meg a Rivaille-osan felnyírt barna haja. Ő teljesen az ellentétem, akárcsak egy fordított Jing-Jang. Ő a fehér, én a fekete...

Váltás. A kávézóban ülünk. 

-Yuri! Kérsz valamit?- kérdezi Otabek kedvesen. Már sötétedik és a városnak gyönyörűek a fényei. Képes lennék egész nap ezt nézni. Vagy Otabek szemeit. Valamire nagyon emlékeztetnek... Csak nem tudom mire! Annyira idegesítő...

-Öhm... Egy sima kávét kérek...- jövök egy kicsit zavarba, megjegyzem fogalmam sincs, hogy mitől. A kazakh a szemével végigpásztáz engem, és úgy látszik, nagyon gondolkodik. Az alsó ajkát egy kicsit beharapja... Miért érdekel engem ez?! Miért lesem minden mozdulatát? Miért zakatol a szívem? Biztos azért, mert emlékeztet valakire. Csak azt nem tudom kire...

Újabb váltás. Motorozunk.

Átölelem az újdonsült barátom derekát, és a fejemet a vállára hajtom. Imádom az illatát. Ahogy a motorolaj, a bőrdzseki, a kávé és a korcsolyapálya szaga keveredik... Parfümöt kéne ebből csinálni....

-Ő nem a barátom. Mármint ő volt az, aki átsegített a nehéz időszakomon, és benne bízok a legjobban, de...- a hangom száraz és kissé megtört. Ez így nem jó...- Mármint semmi bajom azokkal az emberekkel, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Én nem ítélek el senkit, csak a mi kapcsolatunk több egy egyszerű, romantikus dolognál. Lehet, hogy kettőnk közül csak én gondolom így, de teljes mértékben megbízunk egymásban. Olyanok vagyunk, akár egy öcs és egy báty. És én nem akarom ezt elrontani egy félresikerült romantikus kapcsolattal...- fáj, de az igazat mondom. A mi kapcsolatunk sokkal többet ér egy csúfos végnél. Pont ezért nem mesélek teddybearről és az identitásomról. Pont ezért nem mondom el neki, hogy szerelmes vagyok belé...

-Értem.- mondja a férfi egy kisebb csend után. A hangja hasítja a köztünk kialakult csendet. De a csend most megtörik és én várom, hogy folytassa a mondandóját.- Köszönöm ezt a rövidke interjút tőled, Yuri Nikiforov, a lehetséges Grand Pix nyertes...

---

-Kérem Yuri Nikiforovot, hogy álljon a jégre, és kezdje el a műsorszámát!- hasít az alapzajba egy sípoló hangosbemondó.

Én eleget teszek a kérésének és a jégpálya széléhez sétálok. Útközben Yuuri, Viktor, Nika és Otabek végigsimítanak a karomon és sok sikert kívánnak. Nem lesz szükség rá, köszönöm. Egyedül is nyerni fogok, nincs szükségem a szerencse segítségére!

Leveszem az élvédőmet és a pálya közepére siklok. Felveszem a kezdőpózom, azaz magabiztosan állok, úgy, mintha az előző év nem történt volna meg. "Csak előre tekints Yuri!" Mindig ezt mondja Lilia a versenyek előtt...

Ahogy felcsendülnek a szám első akkordjai, siklani kezdek. Ez a szám valamelyest kifejez engem, hisz én is csak ember vagyok: Nem tudom más emberek terheit is cipelni a sajátommal párhuzamosan...

Vajon eléri teddybeart?

Vajon eléri Bekát?

Vajon eléri Otabeket?

*lö én*
Sziasztoook :D
Fuh, a mai napom az katasztrófa volt... Mármint katasztrofálisan jó :D
Avagy: Találkozz két internetes barátoddal, akik közül az egyik egy ugyanannyira bolond csaj, mint te, a másik meg egy kicseszett bishounen, aki megnyal xD
Remélem tetszett ez a rész, és ha igen, akkor nyomj egy csillagot és írj egy kommentet!
Köszi *-*