Élet a Szent Johannában ✔

1.1

(08.29)

#Márk

Az ember bemutatkozik a (SAJÁT) naplójának? Engem nem izgat, mert nem fogok. Minek? A te naplód, és jó esetben tudod, hogy milyen vagy/voltál. Ha nem, akkor sötétebb vagy, mint szegény néhai Kormi bundája. Kormi még két éve hagyta el az élők sorát. Mesi macskája volt. Szegényt nagyon megviselte Kormi halála. Inkább kanyarodjunk vissza a jelenre. Anya szülőin van. Elsején a Szent Johannában fogom kezdeni a kilencediket. Anya és Nóri is oda jártak. Elmesélésük szerint életre szóló barátságok köttetnek a suliban. A kis létszámú osztályoknak hála az osztályközösség összetartó. Még meglátjuk, hogy milyen lesz.
- Márk! - hallottam anya hangját lentről. Lementem. Egy doboz volt a nappali közepén.
- Az mi? - utaltam a dobozra.
- Néhány dolog a suliba. Nézd meg - mondta anya. Kinyitottam a dobozt. Volt benne egyen ünneplő, tesi ruha, svájci sapka, kitűzők, passtartó, lefűzők, tankönyvek, sál és a házirend. Belenéztem. Külön rész volt a fiúkra és a lányokra vonatkozó rész. Tilos a piercing, tetkó, gördeszka és bármiféle elektronikus kütyü használata az iskola épületén belül. Érdekes.
- Ki lesz az ofőm? - kérdeztem anyától.
- Takács Péternek hívják. Kedves, középkorú férfi.
- Király.
- Holnap nyolcra kell a suli előtt lenni.
- A gólyatábor miatt?
- Igen.
- Oké.
- Rengeteg barátod lesz meglátod - mondta anya mosolyogva.
- Oké, felviszem ezt a szobámba - fogtam meg a dobozt.
- Nyugodtan - mondta anya. Felvittem a szobámba a dobozt (van egy kis súlya). A szobámban letettem az egyik sarokba a dobozt, és elkezdtem pakolni a gólyatáborba. Egy táskába tettem néhány ruhát, fogkefét, fogkrémet, töltőt, fülhallgatót. Már kész voltam, de azon gondolkodtam, hogy vigyem-e a gitáromat vagy ne. A gitárt a 13.szülinapomra kaptam Nóritól. Cortez pedig megtanított rajta játszani. Állításuk szerint gyorsan tanultam. Úgy döntöttem, hogy elviszem. Betettem a tokba, és az ajtó mellé támasztottam. Este lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(08.30)

#Márk

Reggel hétkor keltem. Felöltöztem, beállítottam a hajamat utána a cuccaimmal lementem a földszintre. Ettem egy pirítóst utána apa elvitt a sulihoz. Gyalog öt perc alatt odaértem volna, de ragaszkodott hozzá. Na, mindegy. A suli előtt két társaság állt. Volt egy nyugis és egy zajos. Egy középkorú férfi jött hozzám (apa közben elment dolgozni).
- Jó reggelt, Takács Péter vagyok - mondta a tanár.
- Jó reggelt, Pataki Márk - mondtam.
- Ott az osztályod - mutatott a zajos bagázs felé. Ezazzz!
- Köszönöm - mondtam, és a cuccaimmal odamentem a társasághoz. Rajtam kívül tízen voltunk. Három lány és hét fiú (velem együtt nyolc).
- Sziasztok - köszöntem.
- Csá, hogy hívnak? - kérdezte egy szőkés hajú srác.
- Márk. Pataki Márk - mondtam James Bondosan.
- Én Boti vagyok - mondta a szőkés.
- Én, Csongi vagyok - mondta egy barna hajú.
- Van kajád? - kérdezte egy baseball sapkás fiú. Kérdőn néztem rá.
- Vaaaan - húztam el a szót furán.
- Ő, Teó. Mindenkitől csór valamit. Legalábbis próbálkozik - mondta röhögve Boti. Ezen mindenki felnevetett.
- Gyerekek menjetek fel a buszra - mondta Takács tanár úr. Mindenki felszállt a buszra.
- Tanár úr! Miért vagyunk 11-en? - kérdezte Teó.
- Családi okok miatt otthon kellett maradnia a 12-ik gyereknek, majd csak hétfőn jön iskolába - mondta a tanár.
- Szerintetek fiú vagy lány? - kérdezte Csongi.
- Lány - mondta Takács.
- Köszönjük tanár úr ezt a közérdekű információt - mondta Bence.
- Igazán nincs mit.
- Hova megyünk? - kérdezte Luke.
- Keszthelyre - mondta, és visszament előre.
- Ide figyelj, Teodor! Ha mégegyszer megdobsz valamivel, eltöröm a kezed! - mondta egy szőke lány.
- Jaj, de félek - mondta Teó, és ismét megdobta egy... mazsolával. A lány felállt, és elindult Teó felé.
- Távozz sátán! - mondta rémültem Teó. Mi röhögve néztük őket.
- Minek neveztél?!
- Mirabella, ülj le! - szólt a lányra (Mirabellára) Takács. A lány fújtatva leült.
- Hé, pszicho - szóltam a lánynak.
- Mi van?!
- Hoztál gyógyszert a dühkitöréseidre?
- Menj a bánatba! - mondta dühösen. A fiúkkal összeröhögtünk. Mikor megérkeztünk Keszthelyre leszálltunk a buszról, és elindultunk a szállás felé. Hat faház volt. Három az a-soknak, három nekünk. Elosztottuk a házakat. A lányok együtt voltak. Xavér, Bence, Marci és Luke egy házban voltak. Én pedig Botival, Csongival és Teóval voltam egy házban. Lepakoltunk a házban.
- Kezdődik az ismerkedős játék - szólt Luke.
- Megyünk - mondtam, és kimentünk. Kint leültünk a fűbe. Az a-sok kezdték. Arra nem figyeltem. Mikor mi jöttünk névsorban haladtunk. Az egyik lány kezdte.
- Balogh Albertina vagyok, de a Tinát jobban szeretem. Aki Albertinának merészel hívni az a hullaházban köt ki. 14 éves vagyok - mondta, és leült. A következő lány francia volt. Charlotte Dubois a neve, és Lotti a beceneve. 14 éves.
- Fellegi Lukács, azaz Luke vagyok. 14 éves. Nem szoktam a fellegekben járni.
- Horváth Bence vagyok, 14 éves. Van egy kutyám, Rufus.
- Király Botond, de csak Boti. 15 éves vagyok. Szeretek poénkodni.
- Kovács Teodor, Teó vagyok. 14 éves. Szeretek csórni mindenkitől.
- Márk te jössz - mondta Takács.
- Pataki Márk vagyok, 15 éves. Szeretek focizni, kosarazni, deszkázni és gitározni - mondtam, és visszaültem.
- Szalkai Xavér vagyok, 14 éves. Nem tudok mit mondani magamról.
- Tímár Csongor, Csongi vagyok. 14 éves, szeretek utazni.
- Vidéki Mirabella vagyok, 14 éves. Imádok táncolni, teniszezni, judozni és kick boxolni.
- Zentai Marcell, Marci vagyok. 14 éves - mondta Marci. Ezzel végetért az ismerkedős játék. Takács mondta, hogy hozzunk pénzt, mert kajálni megyünk. Mindenki bement a házba pénzért utána elindultunk. Mekibe mentünk kajálni. Én egy sajtburgert kértem fantával és sültkrumplival. Leültünk az egyik asztalhoz, és enni kezdtünk. Jól elvoltunk a fiúkkal.
- Kérhetek? - kérdezte Teó a krumplira célozva.
- Szolgáld ki magad - nyújtottam felé. Boldogan vett ki öt darabot. A meki után elmentünk túrázni. Megnéztük a látványosságokat utána visszamentünk a szállásra. A két ofő csinált tábor tüzet. A két osztály körbeülték a tüzet. Bementem a gitáromért, és pengetni kezdtem a tűznél. Az a-s fiúk unottan néztek engem kivéve a két lányt. Mikor befejeztem az egyik odajött hozzám.
- Játszol még? - rebegtette meg a szempillát.
- Oké - mondtam, és ismét pengetni kezdtem. Az a-sok fél óra múlva úgy döntöttek, hogy bemennek aludni. Az egyik lány még mindig kint ült velünk.
- Gyerekek mostmár menjetek aludni - mondta Takács.
- Rendben - mondtuk, és elindultunk be. Mindenki bement a saját házába aludni. Még a fiúkkal beszélgettünk egy kicsit utána elaludtunk.

(08.31)

#Márk

Reggel madár csiripelésre keltünk.
- Lője már le valaki! - szorította a fejére a párnáját Boti.
- Jó lesz reggelire - mondta álmosan Teó. Álmosan elröhögtük magunkat. Felkeltünk, és elmentünk felöltözni. Valaki kopogott, majd benyitott.
- Jó reg... ti már kész vagytok? - lepődött meg Takács.
- Igen, mert egy madár az ablakunk alatt csiripelt - mondtam.
- Rendben, akkor keltem a többieket - ment ki a házból. A fiúkkal összepakoltuk a cuccainkat, majd kimentünk a házból. Bezártuk, és odaadtuk a kulcsot Takácsnak. Mikor mindenki felkelt, és elkészültek beszálltunk a buszba. Haza mentünk.
- Felejtsd el! - hallottam Mirabella hangját.
- De miért? - kérdezte az egyik a-s srác.
- Ábelnek hívnak? - kérdezte Boti.
- N-nem - dadogott a srác.
- Akkor azért - mondta Boti, majd mindenki elröhögte magát. Nem tudtuk, hogy mit akart a srác, de talán sose jövünk rá. Otthon apa várt a sulinál.
- Szia, Márk - köszönt apa.
- Szia - köszöntem mosolyogva. Elköszöntem a többiektől, és haza mentünk. Otthon felmentem a szobámba lepakolni.
- Márk, megyünk vásárolni - nyitott be a szobámba anya.
- Oké - mentem le. Mesi hátul én pedig elől ültem a kocsiban. Elmentünk pár papír boltba. Kaptunk új táskát is, füzeteket, ceruzákat, tollakat, radírt és egy csomó mindent. Otthon beborítottuk a könyveket, és bepakoltunk a táskáinkba. Este lementünk vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

~Eddig tartott~

Hát, itt lenne az új SzJG-s könyvem! Remélem ez is elfogja nyerni a tetszéseteket, mint az első (Rentai Nóra élete a SzJG-ben). Jó olvasást!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.